Kiterjesztett öngyilkosságnak hívják, amikor valaki nemcsak magával, de előtte másokkal is végez. Többnyire a családjával, partnerével, esetenként a gyerekekkel is. Ennek alesetét jelentik azok, akiket a ha az enyém nem lehet, másé se legyen jellegű féltékeny bosszúvágy hajt, miután megromlóban van a kapcsolat, esetleg már elváltak vagy szét is költöztek a felek. „A különös kegyetlenséggel elkövetett családirtás nemegyszer akkor következik be, amikor a volt partner továbblép, és új kapcsolatba kezd” – mondja Nagy László Tibor. Az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője úgy látja, a közelmúltban történt Zöldlomb utcai tragédia egyértelműen ide tartozik, akárcsak a nem sokkal utána bekövetkezett andornaktályai eset is.
A két ügy kísértetiesen hasonlít. Mindkétszer az apa a tettes, a gyerekek öt év körüliek, maga a bűncselekmény pedig egy békésnek tűnő, családias környéken történt. A kriminológus szerint még az is elképzelhető, hogy egymást másolják az ilyen típusú elkövetők. „Utólag már nyilván sosem tudjuk meg, hogy pontosan mi járt a bántalmazó fejében. Nem kizárt, hogy egy torz személyiségű, súlyos mentális gondokkal küzdő ember, ha épp hasonló helyzetben van, érezheti azt, hogy a másik nő is jól megérdemelte, tudat alatt bekúszhat a gondolat, most ő is megoldást talált a problémájára” – magyarázza a szakértő.
Helyszínelő rendőrök az andornaktályai esetnél (Fotó: Police.hu)
Amíg egy egészséges személyiségnek – ha lassan és nehezen is – még egy haláleset vagy válás feldolgozásához is lesz elég lelki energiája, addig a kiterjesztett öngyilkosságok elkövetői teljesen máshogy működnek. Nagy László Tibor és munkatársai a bűnügyi iratok alapján úgy látják, ezek az elkövetők igen gyakran szkizofréniával küzdenek. „Az biztos, hogy sokszor olyan súlyos személyiségzavarban szenvedő, esetenként kóros elmeállapotú, pszichotikus személyiségekről van szó, akiknek mindenképp kezelésre lenne szükségük, de ez valamiért elmarad, vagy nem működik. A terápiájukat pedig pláne nem akkor kellene elkezdeni, amikor súlyos lelki válságba kerülnek. Mivel nincs hol megtanulják, hogyan kezeljék a belső feszültségeket, az őket ért vélt vagy valós sérelmeket, marad a dühroham és a gyilkos indulat.”
A gyereknek miért nincs kegyelem?
A hasonló tragikus cselekedetek elkövetőit szintén összeköti, hogy majdnem mindig azért ölnek, mert úgy érzik, teljesen egyedül maradtak. A beszűkültséget alapvetően nem maga a válás vagy egy válással fenyegető veszekedés okozza, hanem az, hogy a másik, a családjuk, az otthonuk nélkül el sem tudják képzelni az életet – magyarázza Kuszing Gábor, a praxisában elsősorban bántalmazott nőknek segítő pszichológus, a Stop-Férfierőszak Projekt munkatársa. Hozzáteszi, hogy az ennyire szélsőséges bántalmazók, akik a gyilkosságig is elmennek, tele vannak birtoklásvággyal. A bántalmazó férfiak hajlamosak a személyes vagyontárgyukként kezelni a feleségüket, a gyerekeiket. Föl sem vetődik bennük a gondolat, hogy a másik is önálló személyiség, saját, szabad akarattal.
„Az erőszaknak ilyenkor az a funkciója, hogy a férfi hatalmát fenntartsa. Ha valamiért azt érzi, hogy elveszíti, azt meg kell bosszulnia. Ha a vagyontárgy önálló életre kel, ezeknek a bántalmazóknak meggyőződésük, hogy joguk van végezni vele” – magyarázza Kuszing Gábor. Azt már Nagy László Tibor teszi hozzá, hogy amikor a bántalmazónál a végletekig fokozódik a féltékenység, az elkövetőből robbanásszerűn tör föl az elkeseredettség. Ilyenkor megszűnik a kontroll és a józan mérlegelés. Emiatt ezek kevésbé előre kitervelt, inkább a pillanat hevében elkövetett bűncselekmények.
A bosszúvágy pedig azért terjed ki a gyerekre is, mert az a gyerek mégiscsak attól a nőtől van, aki az elkövetőt az ő felfogása szerint kegyetlenül megalázta, megbántotta, megsértette, aki egyenesen az „öngyilkosságba kergeti”. Az elkövető ilyenkor a saját személyiségét a gyerekre is kiterjeszti. Úgy gondolja, ha a halál megoldást jelent az ő szörnyű problémájára, az lesz a gyerekének is – próbálja a kriminológus megfejteni az utóbbi hetek családgyilkosainak motivációit.
Felejtsük már el a szerelemféltés kifejezést!
A szakértők szerint jó lenne, ha végre a magyar társadalom is megértené, hogy féltékenység ide vagy oda, a szerelemmel semmilyen szinten nem fér össze az erőszak, hiába beszélünk olyan gyűjtőfogalomról, amibe sokan sokfélét belevetítünk. Kuszing Gábor viszonylag sűrűn hallja nőktől, hogy a szerelem számukra az, amikor gondoskodnak arról a valakiről, akitől többet eltűrnek, mint másoktól, miközben férfiak gyakran fogalmazzák meg úgy a szerelemet, hogy ragaszkodnak ahhoz a nőhöz, aki ellátja, kiszolgálja őket. A pszichológus ezzel szemben azt gondolja ideálisnak, ha a szerelem, a szeretet két ember közt a kölcsönös tiszteleten alapuló egyenlőséget jelenti, és azt, hogy kölcsönösen mi mindent tehetünk a másikért.
A nemzetközi és a magyar bűnesetek egyébként azt mutatják, hogy a bosszúból táplálkozó kiterjesztett öngyilkosságokat kizárólag férfiak követik el, ugyanakkor kiterjesztett öngyilkosságot követtek már el nők is. Ők szinte kivétel nélkül ennek az altruisztikus, önzetlen változatát választják, ami egy rendkívül ellentmondásos dolog – tudjuk meg Nagy László Tibortól. Általában olyan anyákról van szó, akiket a válás rettenetes depresszióba taszít, elviselhetetlenül szoronganak a lecsúszástól, az anyagi kiszolgáltatottságtól, és a krízisben egyedüli kiútnak az öngyilkosságot látják. A maguk torz logikája szerint a gyerekek is jobban járnak, ha nem maradnak ezen a szörnyű, veszélyes világon, a gyilkossággal megóvják őket a világban rájuk váró szenvedésektől. Azt is gondolják, hogy a gyerekeik nélkülük életképtelenek, vagyis más úgysem tudná felnevelni őket.
A legelejétől apró gesztusokból lehet olvasni (Fotó: iStock)
„A kiterjesztett öngyilkosságoknál a nők általában kétszer nagyobb eséllyel maradnak életben. Ők inkább szánják segélykiáltásnak az egész cselekményt. A férfiak eltökéltebbek. Olyan módszert választanak, ami biztosan kioltja az életet. Kiszivárogtatott hírek szerint Andornaktályán az apa például úgy kötözte össze a volt feleséget a gyerekkel, hogy lényegében egymást fojtották meg, a Zöldlomb utcai elkövető pedig kést használt a gyilkossághoz. A fojtás gyakori, akárcsak a szúró-vágóeszközök használata. Ezzel szemben a nő elkövetők kevésbé drasztikus módszereket választanak. A fegyvertartás szigorú szabályaiból kiindulva a fegyveres elkövetés nálunk viszonylag ritka” – idézi a kriminológus a magyar esetek tanulságait.
A szélsőséges bántalmazás előjelei
A szakértők megerősítik, az esetek többségében van előjele az ilyen szélsőségesen erőszakos bűncselekményeknek. Az már más kérdés, hogy ezek szélesebb körben, vagy esetleg egyedül otthon látszanak-e. „A tragédiával végződő párkapcsolatokban eleinte nagyrészt a bántalmazás enyhébb jelei fognak előjönni. A legelejétől apró gesztusokból lehet olvasni. Jellemzően férfiak csinálják, hogy már az első randin »uralják« a nőt, például nem kérdezik meg, hogy mit csináljanak, vagy hova menjenek. Majd később is az lesz a legfontosabb, hogy a bántalmazó akarata és kényelme érvényesüljön a kapcsolatban” – sorolja Kuszing Gábor az ómeneket.
A pszichológus kliensein keresztül úgy látja, a következő lépés általában a féltékenykedés. Tipikus, hogy a bántalmazó követeli, hogy az áldozat törölje a telefonjáról az összes közös képet a volt partnereivel, vagy ha jóban van velük, azonnal szakítsa meg velük a kapcsolatot. A folyamatos kontroll is gyakori, az ellenőrző telefonok és üzenetek, hogy a másik épp merre jár, kivel és mit csinál. Ugyanúgy bevett módszer az áldozat elszigetelése is, mert akinek különösebben nincs kapcsolata a külvilággal, annak a bántalmazó annál inkább megmondhatja, hogy mit gondoljon magáról és a világról. Ezzel együtt rendszerint zajlik az önértékelés aláaknázása is, hogy az áldozat véletlenül se gondolja, hogy neki több és jobb jár ennél, hogy van számára kiút ebből a mérgező, erőszakos kapcsolatból.
Csak egy a sok közül?
A legutóbbi tragédiák gyors egymásutániságában hiába tűnik rendszeresnek – miközben egynek sem szabadna megtörténnie –, valójában igen ritkák az ilyen típusú bűncselekmények. Évente legfeljebb néhány fordul elő, ötnél mindenképp kevesebb; legalábbis amikor az Országos Kriminológiai Intézet az elmúlt 13 év több ember sérelmére elkövetett gyilkosságait vizsgálta, 19 kiterjesztett öngyilkosságot talált. Itthon egyébként folyamatosan csökken az emberölések száma, akárcsak az öngyilkosságoké. A rendszerváltás előtt még kétszáz körüli volt a gyilkosságok száma évente, ez ma már száz körül megáll. Öngyilkosságok terén évekkel ezelőtt még négyezernél jártunk, de a legutóbbi kétezer-ötszázas statisztikával is a „világrekorderek” közé tartozunk.