Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Aktuális

A közmunkást szeretjük, vonatra nem várunk: 20 tanulság az első hó napjáról

Sok-sok képet hoztunk a 2019-es Nagy Hókatasztrófáról, tudjátok, arról, amikor két hópihétől megállt Budapest. Levontuk a tanulságokat is. A lényeg, hogy hiába tiszta depis mindenki, van remény.

Éjjel leesett az első hó, azaz az első adventi hétvége utáni hétfőn fehér paplanba borult az ország – Budapest legalábbis mindenképpen. Rögtön december elején tehát megüzenték fentről – szó szerint –, hogy hivatalosan és végképp itt a tél. Nemcsak kifehéredett, de egy pillanatra el is csendesedett a város. Azért is, mert a hó megfogja a hangot, minden tompább és visszafojtottabb, és azért is, mert a tél, a havazás a csöndes meditáció, a várakozás, a befelé fordulás, a számvetés ideje. Csodálatos reggelre ébredtünk, a téllel együtt itt volt a hó is, mint régen, a béke és a kiszámíthatóság korában, amikor még nem tudtuk, mi az a klímaválság és a fake news. Csak örültünk a hónak.

Tartott mindez nagyjából reggel hétig, amikor is – úgy tippeljük, nagyjából egyszerre – beragadt az első vonat, visszacsúszott a budai dombokról az első busz és felhangzott a bedugult Nagykörúton az első

Mi’csinálsz, menjél már, hogy rohadnál meg!

Eddig tartott a varázslatos pillanat, a munkába és a gyerekkel oviba/isibe igyekvő százezrek pedig ekkor ébredtek rá, hogy mégicsak Budapesten vannak, 2019-ben, és nem valami nyomorult tündérmesében, innentől kezdve pedig pontosan tudjuk, mi következik, ismerjük a dörgést. A csodálatos hótakaróból órák alatt sárgás-szürkés lötty lesz, a MÁV megszűnik működni, autók csúsznak össze, buszok adják fel a küzdelmet, ennek megfelelően mindenki meg akar ölni mindenkit, a céges levlisták pedig azonnal megtelnek kések tárgyú egymondatos, fél kézzel, mobilról megírt mailekkel. Nem is beszélve a Facebookról, ahol már évek óta sokkal idegesítőbbek a havas posztokon gúnyolódó posztok, mint maguk a havas posztok. És ezek még csak a borítékolható következmények, hiszen ez a város mindig tartogat meglepetéseket. (Pár órával később például egyszerűen beragadt az évente felújított sínbe a négyeshatos.)

Szerencsére kint voltunk, hogy dokumentáljuk Budapest átmeneti, de annál fájdalmasabb kínhalálát, és hogy méltó emléket állítsunk a 2019-es Nagy Hókatasztrófának, ami, ha lehet, még egy kicsit súlyosabb volt, mint az átlagos, ilyenkor szokásos összeomlás. Hogy ne csak szomorú/keserédes/lehangoló képeket mutogassunk, össze is gyűjtöttünk melléjük pár tanulságot, amelyektől talán könnyebb lesz felkészülni a jövőre esedékes első hóra.

Egy nagyváros nem tud szép lenni havazás után

Egyszerűen nem és kész. Fizikai képtelenség. Felejtsük el. Hogy olyat lássunk, ami egy kicsit is szebb lett csak attól, hogy hó esett rá, ki kell mennünk a külvárosba, és külváros alatt nem a Hungária körúton túli részt értjük, hanem az annál is sokkal külsőbbet.

Fotó: Neményi Márton

A kerületek elvesztik saját magukat

Ha van egy képed a nyolcadik kerületről, Újlipótvárosról vagy a Bartók Béla útról, felejtsd el: a hótakaró (később pedig a latyak) miatt mindegyik ugyanúgy néz ki. Na jó, nem ugyanúgy, de nézelődni úgysem fogsz, szóval szinte mindegy is, hogy a békés, dzsentrifikált Újbudán vagy Dopeman gettójában küzdesz a túlélésért.

Fotó: Neményi Márton

Mindenki depressziós

Jó, eleve mindig mindenki depressziós, szóval maradjunk abban, hogy soha nem látszik annyira, hogy milyen súlyos egy közösség mentálhigiénés helyzete, mint amikor éppen havazik a város közepén.

Fotó: Neményi Márton

A szobrok legalább viccesebbek

Az egyetlen, amiért megéri kicsit (de tényleg csak pár másodpercre) kikukkantani a túlárazott, átázófélben lévő kabátunk műszőrmés kapucnija alól, hogy meglessük a köztéri szobrokat. Sovány vigasz, de azért használjuk ki.

Fotó: Neményi Márton

Van jó oldala is

Sosem látunk ennyi szolidaritást és önzetlenséget a híresen elidegenedett és közönyös Budapesten, mint amikor havazik. Nem csoda, hiszen nem számít a vagyon, a rang, a kor, a nem, ha csúszós a járda, mindenki csúszik rajta.

Fotó: Neményi Márton

Úgysem férsz fel

Reggel nyolcra mindenki rájön, hogy öngyilkosság nem tömegközlekedéssel utazni, és éppen ezért lesz öngyilkosság tömegközlekedéssel utazni. Ne aggódj, ne idegeskedj, ne szívd a fogad: úgysem férsz fel. Talán majd a következőre. Talán.

Fotó: Neményi Márton

Ég a zsír

A havazás egyetlen pozitív hozadéka, hogy az alapjáraton azért mérsékelten izzasztó gyaloglás hirtelen igazi fitneszkihívássá válik. Nem értünk hozzá, de úgy tippeljük, legalább kétszer annyi kalóriát égetsz csak amiatt, hogy egyszerre kell egyensúlyoznod, kerülgetned a hó- és jégdarabokat, és izé, haladnod.

Fotó: Neményi Márton

A BKV-lépcsők halálosak

Szó szerint. Mintha direkt csinálnák.

Fotó: Neményi Márton

Azt hiszed, legalább a város szívének legnagyobb útját takarítják?

Nagyot tévedsz. A Nagykörút kilencven százalékán csak a falakhoz tapadva lehetett biztonságosan sétálni, nem azért, mert ott legalább takarították, hanem azért, mert ott magától elolvadt. 

Fotó: Neményi Márton

A reklámok hazudnak

Jó, ezt eddig is tudtuk, de ha éppen havazik, szürke az ég és minden rossz, ez a fenti tény feltűnőbb, mint valaha.

Fotó: Neményi Márton

Mindig akadnak cuki pillanatok

A havazás nem csak a város legszomorúbb arcát hozza felszínre, hanem a legabszurdabb helyzeteket és arcokat is. Tényleg érdemes nemcsak lefelé nézni, még akkor is, ha így a legegyszerűbb túlélni.

Fotó: Neményi Márton

És szerelem is

Mármint akad.

Fotó: Neményi Márton

Itt van ez a kép a Blaha galambjairól

Ennek nincs tanulsága, csak ideraktuk.

Fotó: Neményi Márton

Ha van biztos dolog az életben…

…akkor az a halál, az adók, és az, hogy a MÁV összeomlik az első hópihétől. 

Fotó: Neményi Márton

Ha hóban utaznál, a pályaudvar lesz az otthonod

Helyezd magad kényelembe, hidratálj, táplálkozz, néha állj fel, mozgasd át magad. Te most itt élsz.

Fotó: Neményi Márton

Ne várakozz

Nincs értelme. Csak létezz, ne várd a vonatot, légy zen mester. És soha, de soha ne hallgass a bemondóra. Nem száznegyven perc múlva indul, hanem majd egyszer. 

Fotó: Neményi Márton

A havazás az egyetlen időszaka az évnek…

…amikor a diszkont műfenyők kifejezetten szépnek tűnnek.

Fotó: Neményi Márton

A valódiakról nem is beszélve

Mondjuk jó nagy tócsa lesz a Corvin moziban.

Fotó: Neményi Márton

Légy szíves, ne most akard rendre utasítani a hajléktalanokat

Számon kérni rajtuk, hogy miért nem mennek szállóra, elküldeni őket dolgozni, majd azzal fenyegetőzni, hogy ráhívják a rendőröket, mentőket – mint ahogy történt ezzel a férfival tíz perc alatt háromszor – értelmetlen és korlátolt bunkóság. Ha nem havazik, akkor is, ha havazik, még inkább. Kérdezd meg, tudsz-e segíteni. Mindjárt más, ugye?

Fotó: Neményi Márton

Szeresd a takarító közmunkást

Ő a legjobb barátod az utcán. Állj félre, kerüld meg nagy ívben, várd meg, amíg végez. Úgyis elkésel.

Fotó: Neményi Márton

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.