Az európai kávé első hazája: Velence

Sokfelől lehetne bejárni Velencét, de az egyik biztos kiindulási vagy megérkezési pont az maga a Szent Márk tér (Piazza San Marco), ami a város szimbóluma is. Ez ma a velencei ünnepségek, események fő helyszíne, a legnagyobb méretű közterület, amely egykor egyáltalán nem volt ilyen kiemelt fontosságú. Kolostorkert volt csupán, amelynek végében patak csordogált. Mára viszont igazi turistalátványosság, a Velencei Karnevál kiinduló és befejező pontja, amelyet a város legfontosabb épületei határolnak. Itt nemcsak a galambok nyüzsögnek, hanem az emberek is elidőznek! A magasból azt látnánk, hogy különösebb koreográfia nélkül hogyan hörpinti fel több tucat ember egyszerre a kávéját. Nincs még egy tér a világon, ahol a kávézásnak ennyire hódolnának, mint itt…

Hidak és gondolák

Számos látnivaló akad a városban, de egy biztos, aki nem ült be egy gondolába és nem suhant át legalább öt híd alatt, az nem járt itt. A legismertebb, legjellegzetesebb vízi járműhöz számos romantikus történet, legenda fűződik, már 1094-ben emlegeti az akkori dózse. A szigetvárosban, amit számos lagúna tagolt, a reneszánsz korában mintegy tízezer gondola szolgálta ki, ezek a vagyonosabb réteg mindennapi életét, a városi közlekedést jelentették. A tájékozódás hagyományosan nehéz feladat, mivel Velencében nincs utcaalapú házszámozási rendszer. A kerületeket és a történelmileg egyes templomok köré szerveződött kommunák épületeit folyamatosan akár öt-hatezerig is számozzák – a sok csatorna és szűk utcácska miatt pedig nem létezik teljes részletességű várostérkép hordozható méretben. Így a tájékozódást a gondolavizsgán egész komolyan veszik, nagyok az elvárások. A 19. században kialakult Velence-kultusz a szerelmesek városának is megtette a helyet, kötelező nászútcélponttá vált, az ifjú párnak pedig minden híd alatt elhaladva meg kell csókolnia egymást az örök szerelem elnyeréséhez.

Fotó: Nespresso

Ne pizzát, inkább halat, vadat!

Ha Velencében járunk, ne akarjunk rögtön egy jó pizzát enni. Már csak azért se, mert az itteni vastag kenyértészta nem az, amit várnánk. Ahol ennyire teret nyer a víz, mint itt, ott vízből nyert étket kell kóstolni: halat, kagylókat. Az Adria gyümölcseit keresse! Ilyen a seppie in nero (tintahal saját levében) igazán közkedvelt helyi csemege. A finom sajtok, borok és húsok Venetóból, a gombák és vadhúsok a környező hegyekből érkeznek. Mindezek mellett a rizs és a polenta, vagy más néven kukoricakása szerepel a leggyakrabban az itt élők tányérján, méghozzá nagyon változatos módon elkészítve.

Kávézzunk a Szent Márk téren!

Történelmi dokumentumok bizonyítják, hogy Konstantinápoly nagykövete, Gianfrancesco Morosini volt az első, aki a kávét egyáltalán megemlítette, majd bemutatta a szenátusának 1585-ben. Az első zsák kávét is a velencei kereskedőknek köszönhetjük. Tengerre szálltak, majd meghozták a kávébabot. Az igazán történelmi pillanat akkor következett be, amikor a Szent Márk téren megnyílt az első kávézó, ez 1683-ban történt. A kávézók csakhamar a kereskedelmi kapcsolati háló építő helyei voltak, ahol találkozhattak az élet minden területén élő emberek egymással: értelmiségiek, akadémikusok, politikusok, diákok, művészek. Lassan kialakult a kávéfogyasztás kultusza, amit mi már teljesen természetesnek veszünk.

Fotó: Nespresso

Egy kártyával 11 múzeumba?

A velencei Museum Pass hat hónapig érvényes. Minden múzeum egyszer látogatható, nyitvatartási időben soron kívül. A Szent Márk tér Múzeumok: Dózse Palota /kivéve a titkos kamrák/, Correr Múzeum és az aktuális kiállítás, Régészeti Múzeum, Monumental Rooms of the Biblioteca Nazionale Marciana, Velence Polgári Múzeumai: Ca’ Rezzonico, Palazzo Mocenigo Múzeuma, Carlo Goldoni háza, Ca’ Pesaro, Muranoi Üvegmúzeum, Lace Museum of Burano,Természettudományi Múzeum.