A nőnap hagyományosan intim aktus, a férfi virágot, csokit vesz, a nő mindezt (feminista öntudat függvényében erőltetett vagy őszinte) mosollyal veszi át, puszi-puszi, a Nő és a Hölgy szavak ezen a napon nagybetűsek a Facebook-posztokban, és nagyjából ennyi, mindenki megy a dolgára. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy a férfiak jó része tényleg belegondol, milyen sivár lenne a világ (boldog) nők nélkül, még az is lehet, hogy egy nő sem hal meg pont március nyolcadikán párkapcsolaton belüli erőszakban. Az viszont biztos, hogy másnap visszaáll minden a rendes kerékvágásba: a kilencedikei hétfőn kezdődő héten megint meghal valaki, és utána is minden héten, és ezek csak a hivatalos statisztikák.
Fotó: Neményi Márton
Éppen ezért ideje, hogy határozottan a közélet és a politika felé tereljük ezt a hagyományosan férfiak diktálta nőnapi tempót, legalábbis így döntöttek a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene közösség alapítói, akik jótékonysági minifesztivált szerveztek a Hősök terére. Bár elvileg ünnepség volt a több mint négy órás rendezvény, a tömegben sokkal inkább egy tüntetésen érezte magát az ember, mint bulin: sárga rózsák, transzparensek, #meddigmég és #elég hashtages felvarrók és kitűzők és a közelmúlt nőket érintő „sajnálatos eseményei” (például a lúgos orvos áldozata, Renner Erika kafkai ügye) kapcsán tartott demonstrációkról ismert szereplők.
A tér majdnem megtelt, mire lement a nap, a Legyen nőnap! nevű rendezvényen több ezren vettek részt. Mindenki önkéntesként dolgozott, gyűjtést is szerveztek, a pénzt a PATENT Egyesület kapja. A színpad előtt megjelent párjával Renner Erika is. Nem mondott beszédet.
Fotó: Neményi Márton
A fellépők két-három számos minikoncerteket adtak; főleg az ismertebb, már nem underground, de azért még alternatív zenészek léptek fel, mint Klemencz László, Menyhárt Jenő (interjúnk itt), Likó Marcell és Pásztor Anna, illetve zenélt Halász Judit, Oláh Ibolya és Király Linda is, szóval inkább szomorkás szeánsz volt, mint önfeledt fesztivál, de a bűnügyi statisztikák és a nőket érintő erőszakos cselekmények körüli állami infrastruktúra (vagyis annak hiánya) miatt teljesen rendben volt ez így.
Fotó: Neményi Márton
Ami a zenénél érdekesebb volt, azok a beszédek, illetve az azokban lévő konkrétumok – hiszen voltak azok is. Az elmúlt években kialakult egy szomorú, de jogos kép az ellenzéki tüntetés nevű jellegzetesen magyar műfajról, amikor összegyűlik (esetleg vonul) pár ezer ember, elhangzanak jobb-rosszabb beszédek, néha még a tettvágy is tapintható, aztán mindenki hazamegy és nem történik semmi. Ez szerencsére nem ilyen volt: kormányzati szexizmus ide vagy oda, úgy tűnik, éppen a nők helyzete az, amelyről még a politikusok is képesek empatikusan kommunikálni és – bár elkiabálni nem szeretnénk – akár tenni is valamit. A Legyen nőnap! fővédnöke például Karácsony Gergely volt, aki nemcsak udvarias (és rögtönzött) beszédet mondott, hanem pár ígéretet is tett, „nemcsak azért, hogy a nőknek jobb legyen, hanem mert a férfiaknak is jobb egy olyan világban, ahol jó a nőknek”.
Fotó: Neményi Márton
Most tehát:
- „jelentős” támogatást adtak a NANE segélyvonalának, amelyet a szervezet kifejezetten a bántalmazott nők kedvéért működtet;
- Baranyai Krisztina ferencvárosi polgármester kezdeményezése pedig fővárosi szintű lesz, azaz az önkormányzati lakások jelentős részét védett házként működtetik majd, ahol biztonságban meghúzhatják magukat a bántalmazott nők.
Ez utóbbi persze a kerületek belátásán is múlik majd.
Fotó: Neményi Márton
Karácsony elmondta: két „nagyon klassz” nő segíti a munkáját főpolgármester-helyettesként, és hat nagy fővárosi cég kapott új vezetőt, „közülük három lány, a legnagyobb vállalat élén is például nő van”.
Nem volt szempont, melyik nemhez tartoznak, egyszerűen ők voltak a jobbak.
A főpolgármester elmondta: Budapest nagyon jól áll a halálos bűncselekmények ügyében nemzetközi szinten (azaz a többi nagyvároshoz képest kevés embert ölnek meg), az viszont felfoghatatlan, hogy az áldozatok többsége a családon belüli erőszakba hal bele. „Nem tűrhetjük a félrenézést, amit a politikában tapasztalunk, fizikai biztonságot kell nyújtanunk.”
Fotó: Neményi Márton
Üzent Varga Judit igazságügy-miniszter is, akit a szervezők meghívtak ugyan, de nem jött el. Levelét Péterfy-Novák Éva író-szervező olvasta fel: Varga szerint elégtelen a komplex fellépés, a családon belüli erőszak ügyét egy-két intézkedéssel nem lehet elintézni. Ehhez terv kell, amiben számítanak a Nem tehetsz róla… csoportra is. „A civilekre is szükség van. Csak együtt leszünk képesek arra, hogy védjük a nőket, a gyerekeket, a családokat.” Varga felülvizsgálná a teljes állami rendszert, két ezzel foglalkozó civil szervezet, a NANE és a PATENT már segít is ebben. Nem tudni, mi lesz ebből (a kormány még az isztambuli egyezményt sem ratifikálta és nem is kíván foglalkozni vele), de arra az elmúlt tíz évben nem volt példa, hogy kormányzati politikus pozitív szövegkörnyezetben emlegette volna a civil szót. (Kivéve persze a sajátjait.)
Fotó: Neményi Márton
Péterfy saját beszédében egyébként azt hangsúlyozta, hogy mekkora a nők felelőssége abban, hogy együtt tudnak-e működni. „Hogy megtanuljuk-e végre, hogy nem szúrjuk hátba a másikat, hogy nem vagyunk közönyösek és elutasítóak, hogy nem őrjöngünk és nem gyártunk hazugságokat azokról, akik mindannyiunkért tenni szeretnének. Meg tudjuk-e ezt ugrani – ez itt a kérdés. Ha nem, akkor örökre elveszünk. Ha igen, miénk lehet a világ. Vagy legalábbis a fele.”
Képzeljetek el egy olyan világot, ahol a nők nem hiszik el, hogy másodrendűek. Megvan? Képzeljetek el egy olyan világot, ahol a nők képesek összefogni és nem egymást akadályozzák, ahol a vetélkedés a közös céloknak adja át a helyét, ahol ugyanannyi nő ül a Parlamentben, mint férfi. Nekem sikerült elképzelnem, és azóta meg akarom valósítani. Legyünk bátrak, álljunk ki egymásért és fogjunk végre össze! És vegyük el a hatalom ránk eső részét – vagyis a felét.
Fotó: Neményi Márton
A legerősebb nőnapi beszédet viszont Szalay Kriszta színésznő mondta, pont azért, mert nem is mondott beszédet, csak tátogott, mintha elromlott volna a mikrofon. Amikor némi habozás után elkezdett bekiabálni a közönség, hogy „nem halljuk”, végül megszólalt:
Igen, tudom. Ez egy kísérlet volt arra, hogy meg mertek-e szólalni, ha valami nem jó. Ezt kívánom, hogy szólaljatok meg önmagatokért, másokért, ha valami nem jó.