Soha nem mondd, hogy soha – szerintem alkalmas lennék rá, hogy megszereljek egy garázskaput (x)

Polyák Lilla

Édesanyád tinédzser korodtól fogva egyedül nevelt. Milyen anyai mintát hozol otthonról?

Polyák Lilla: A nyolcvanas években cseperedtem, a rendszerváltás után lettem felnőtt. A női emancipáció folyamatosan jelen lévő probléma,  ami még most fejeződött be. Úgy csinálunk, mintha ezzel már megvolnánk, de ez nem igaz. Folyamatosan változik, alakul. A férjem talált egy tanácsadó könyvet, mely szerint a nőnek egyéb feladata sincs, mint mindenben hátországként működni, és ha lehet, nem hallatni a hangját. És ez teljesen normális volt az ötvenes években. Ehhez képest nekem diplomás felsővezető volt mindkét szülőm, egyenrangú félként éltek egymás mellett édesapám haláláig. Onnantól az édesanyámra hatalmas feladat hárult, egyedülálló nőként felnevelni két gyereket, eltartani minket, helytállni a munkában. Érdekes, hogy én más indíttatásból, de ugyanúgy meg kellett tapasztaljam, ha rövid időre is, hogy milyen egyedül nevelni két gyereket, akik szerencsére most már  családban élnek.

Szereped szerint harcolnod kell a megbecsülésért, a szakmai elismerésért, mert a főnököd semmibe vesz. Te tudnál így harcolni egy feladatért?  

Polyák Lilla: Azt hiszem, hogy a karakter nem a pozícióért harcol, hanem a saját jogaiért. Ha a felettese normálisan bánna vele, még csak főnök sem akarna lenni. Azért harcol, mert a hímsoviniszta, önző, egoista főnöke, aki egyébként a céget csak a maga hasznára vezetgeti, nem alkalmas arra, hogy felelősséget vállaljon egy csapatért, amiért az én karakterem viszont képes felelősséget vállalni.

Te hogy kezeled, amikor igazságtalanság ér?

Polyák Lilla: Teljesen attól függ, hogy milyen szituációban ér az igazságtalanság. Ha van lehetőségem arrébb menni – első körben –, akkor azt teszem, mert nem hagyom feleslegesen a saját energiáimat leszívni. Ha mindenképpen munkakapcsolatban kell maradnunk, akkor megtanultam annyira kiállni magamért az idők folyamán, amennyire  szükséges ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben feltaláljam magam. Biztos, hogy felveszem a kesztyűt és konfrontálódom, amennyire muszáj.  Azt gondolom, senki sem szeret felesleges konfliktusokba keveredni, de hogy ha meg kell tenni, meg kell tenni. Ugyanakkor, ha van módom ezt mosolyogva és nagyvonalúan kikerülni, akkor biztosan ezt az utat fogom választani.

Előd Álmos, Polyák Lilla és a tánckar

Több párhuzam is van Violet és Lilla élete között, többek között, hogy nálad is egy válás után kopogtatott a szerelem.

Polyák Lilla: Vicces, mert ami velem történt, azt csak utóbb tudtam magamnak is megmagyarázni, értékelni. Amikor az ember benne van, akkor sodródik egy helyzettel, és habár már akkor is természetesen van egy minimális rálátása a helyzetre, tanulságot akkor még nem tudsz levonni. Alapvetően bátor alkatú embernek tartom magam, aki direkt ezt a bátorságot erősíti magában. Hiszek abban, hogy félig nem érdemes semmit csinálni. A nagy mélységekhez tartoznak nagy magasságok. Akkor, amikor túl voltam az életemnek ezen a nagyon-nagyon nehéz szakaszán, amit egy válás jelent, és szerintem ez egy szélsőségesen nehéz életperiódus, akkor az első, amit magamban rendbe próbáltam tenni, hogy a gyerekeimnek mindig és minden helyzetben ott tudjak lenni. Természetesen, ezt nagyon gyorsan kommunikáltam is feléjük, hogy ne érezzék azt: bizonytalanság van az életükben. Egyébként egy anyatigris alkatú anyának gondolom magam. Mindig ott leszek nekik, ezer százalékig számíthatnak rám,  ahogy édesanyám, úgy én is azt gondoltam: ezt a családot én elviszem a hátamon, ha kell egyedül is. Amikor ez a bizonyosság már megérett, akkor rögtön az az érzés érkezett meg, hogy nem akarok csalódott, senkiben nem bízó ember lenni, aki már nem hisz. Romantikus alkatú, nagy érzelmeket mozgósító ember vagyok, és szerettem volna azt gondolni,  nekem még juthat boldogság, így semmi mást, csak nyitottságot igyekeztem újra felépíteni magamban. A karakter, amit most formálok meg, abban is nagyon szórakoztatóan passzol az életemhez, hogy ráadásul egy nála fiatalabb férfi kezd neki udvarolni. Ezzel is természetesen van elvégzendő munka. Főleg, mert soha nem gondoltam, hogy egy fiatalabb férfival fogok ismerkedni. Azt hiszem, és határozottan érzem, hogy az érzelmek túl kell, hogy mutassanak a konvenciókon bizonyos helyzetekben. És ha azt rendbe tudod magadban rakni, hogy ha megtalál az a társ vagy az a lélek, aki melléd való, csak  azért nem  utat engedni a vonzalomnak, mert esetleg a konvenciók mást mondanak….

Úgyhogy ezzel nekem igenis meg kellett harcolnom az előző években, és nagyon szépen tudom használni a karakterformálásnál, hogy azt tudom mondani,  én úgy harcoltam meg a boldogságomért, hogy közben tiszta maradt a lelkiismeretem: nem bántva senkit. Ugyanakkor úgy kiállva magamért, hogy a negatív véleményeket arrébb tudtam tenni, és azt tudtam mondani, ismerem és megtanultam magamat annyira, hogy tudom, nekem mi a jó, és azért viszont ki fogok állni. 

Polyák Lilla, Szente Vajk, Monori Dominik

Szereltél garázskaput valaha?

Polyák Lilla: Nem, mert még nincs… de soha nem mondd, hogy soha, és szerintem, alkalmas lennék rá, hogy megszereljek egy garázskaput.  

Van akadály előtted?

Polyák Lilla: Ezt sokat mondom a gyerekeimnek is: alapvető életszemléleti attitűd, amit tudatosítani is kell magunkban, hogy az a pohár mindig félig lesz, mert mindig van ugyanannyi jó és ugyanannyi rossz az életünkben; mindenkinek félig van a pohár. Az, hogy neked félig tele van, vagy félig üresnek látod, az már rajtad múlik. Egészen másfajta minőségű életet lehet úgy élni, hogy az a pohár pont félig tele van. Azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb ajándék, amit az édesanyámtól kaptam, amikor egyedülálló nőként igenis elhurcolta azt a családot a hátán, hogy bármit meg tudsz csinálni, ha hiszel magadban. Olyan saját magamba vetett hitet kaptam, amit szintén igyekszem a gyerekeimnek továbbadni. Nem hiszek abban, hogy lerakjuk előre a korlátokat magunk köré. Úgy kell élni, ha vannak is korlátok, akkor mindig arrébb toljuk őket, és mindig messzebb és messzebb jutunk. Azt hiszem, hogy bármi, amit szeretnék, arra én képes vagyok.

Hogy Violet, azaz Polyák Lilla hova tolja a határokat, és vajon képes lesz-e átadni a félig teli pohár életszemléletét Judynak (Szinetár Dóra) és Doraleenek (Korponay Zsófi), az máricus 21-én, a 9-től 5-ig premierjén kiderül.

Fotók:

Kállai-Tóth Anett
József Attila Színház