Túri Lajos Péter
Tudod, hogy téged mindenki szeret?
Túri Lajos Péter: Igen, de ez valószínűleg azért van, mert én is így állok az emberekhez: pozitívan, bizalommal. Gondolom, ezt érzik és ezáltal ők is nyitottak mindenféle őrültségre, amiket csináltatok velük a színpadon.
Ha valaki hibázik, akkor sem emeled meg sosem a hangod.
Túri Lajos Péter: Igazából ez a személyiségemből fakad, kaptam. Így születtem. Nagyon sok rossz példát láttam magam előtt a munkám, a pályám folyamán, ezért tudatosan is megpróbálom elkerülni ezt a viselkedést. Másrészről én a pozitív visszacsatolásban hiszek, nem pedig abban, hogy még jobban belenyomjuk az emberbe a feszültséget és a negatív dolgokat. Attól nem fejlődik a dolog.
Mindig is koreográfus akartál lenni, vagy ez már a pályád során fogalmazódott meg?
Túri Lajos Péter: Ez nagyon érdekes. Már gyerekként, amikor elkezdtem táncolni, volt ilyen ambícióm. Őrzök egy emléket a fejemben: ugrálok a kertben, és gyakorlatokat és koreográfiákat találok ki. Szóval mindig ott motoszkált bennem, hogy alkotni szeretnék, csapatot vezetni és alkotómunkát végezni. Azon felül, hogy táncoltam és táncolok a mai napig – most is készülök Vajkkal egy új bemutatóra.
Túri Lajos Péter, Szinetár Dóra
Mennyire tanulható hivatás egy koreográfusé?
Túri Lajos Péter: Szerintem tanulható, fejleszthető. Aki nem koreográfus, az is el tud egy bizonyos mennyiségű, színházban töltött év után készíteni egy koreográfiát, de alapvetően azt gondolom, erre vagy születik valaki, vagy nem. Lehet, hogy sarkosnak érzed a megfogalmazásom, de vállalom.
A 9-től 5-ig esetén Nyíregyházán már egyszer színpadra álmodtad az előadást, néhány héttel később pedig újra hozzáfogsz Budapesten.
Túri Lajos Péter: Bizonyos szempontból nehezebb újra álmodni: teljesen más emberekkel dolgozom,, más képességekkel rendelkeznek. Ugyanakkor egyszerűbb, hisz tudom, hogy nekem miből kell jobbat csinálnom, mert általában az ember, ugye, nem szeret rosszabbat csinálni. Tudnia kell, mit szeretne változtatni annak érdekében, hogy tanuljon azokból a hibákból, amiket esetleg elvétett az előző előadásnál.
Egy kevésbé kvalitásos tánckar esetében hogyan tudod kihozni belőlük a maximumot?
Túri Lajos Péter: Szerintem ez pontosan olyan, ahogy az ember és az élet működik. Ha ez ember tisztában van saját magával, elfogadja saját magát olyannak, amilyen, akkor nincsen gond. Táncolni mindenki tud. Nincs olyan, hogy nem. Maximum olyan van, hogy valaki kevésbé képességes, sikkes, illetve lassabban tanul. Ehhez türelem kell. Nagyon sok koreográfusnak, rendezőnek ehhez nincs türelme. Mi, szerencsére olyan párost alkotunk Vajkkal, akiknek van türelmük. Amit az elején is mondtam: a pozitív visszacsatolás nagyon fontos, ahogy az emberekbe vetett hit és bizalom is. Nyilván az első alkalom után nem fog összejönni, bármilyen tehetséges az ember – ennek oka az is, hogy általában Vajkkal elég gyorsan haladunk, gyorsan dolgozunk—, vannak koreográfusok, akik ezután rögtön dobják az ötletet, mondván, biztos nem fog összejönni, és csinálnak mást, leegyszerűsítik. Ahelyett, hogy bizalmat adnának az embereknek, hogy megmutathassák, igenis, bennük van az a valami. Aztán majd lehet, hogy nem lesz, de a bizalmat és a pozitív elvárást mindenkinek meg kell adni.
Mészáros Gergő
A koreográfiák maguktól születnek benned? Egy inspirációt kapsz, amit a tánc nyelvére fordítasz?
Túri Lajos Péter: Változó. Amikor nagy produkciókat csinálunk, mint az Aréna, Szegedi Szabadtéri Játékok, akkor valamennyi előkészület muszáj, hisz hatalmas tömegeket mozgatok. De akkor sem a koreográfiákat találom ki, hanem a tereket, térformákat. Rajzolok a fejemben, és utána vetem papírra. Arra még nem volt példa, hogy otthon, a négy fal között kitaláltam egy tánclépést. Természetesen felkészülök zeneileg: mi a zene, mi a ritmus, milyen hosszú stb., mi a gondolat, amit színpadra kell majd tenni az adott jelenetben, de a koreográfia mindig a próbateremben vagy a színpadon születik meg. Az valahonnan jön, nem tudom megfogalmazni. Ha meg tudnám fogalmazni, akkor nem lenne.
És nem felejted el?
Túri Lajos Péter: Nem.
Mennyire tudsz az asszisztensekre támaszkodni, mennyire tudsz bízni bennük? Nehéz kiadni a gyeplőt?
Túri Lajos Péter: Nem, kifejezetten szeretem, hogy az asszisztens tisztázza a dolgokat, kiváltképp, mert én nem szeretek tisztázni. Megcsinálok egy koreográfiát, akkor az legyen rögtön pontos. Egészen pontosan meg tudom mutatni, ezért tudom elvárni, hogy mindenki azonnal tudja a dolgát. Szerintem, ha megkérdezed a táncosokat, ők is ezt fogják mondani: nagyon pontosan megmondom és megmutatom, mit szeretnék viszontlátni. Nincs az a kamuzás, hogy majd itt lesz valami… nagyon pontosan megmutatom, hogy mit kell csinálni, ezért nincs kérdése utána az asszisztensnek sem, és nincs bizonytalanság, hogy mi volt, hogy volt, hányra volt, hogy kell csinálni, hanem elsőre, pontosan megvan, mi a koreográfia.
Szinetár Dóra, Túri Lajos Péter
Kicsit olyan, mint gyerek az oviban: mi szerint választasz óvodát, óvóbácsit. Választod vagy adják?
Túri Lajos Péter: Igen, ez nehéz kérdés. Sosem tudod, mit adnak, és sosem mondom azt, hogy vele nem tudok együtt dolgozni. Maximum a következő projektet nem együtt csináljuk. Amiről eddig is beszéltem: a bizalmat meg kell adni minden embernek. A lehetőséget.
Mikor koreografáltad Vajkot?
Túri Lajos Péter: Én soha.
Nem lenne kedved?
Túri Lajos Péter: De. Lenne kedvem, de Vajk mindent megcsinál. Nagyon ügyes. Néha szokott utánozni engem, főleg, amikor kortárs táncolok. Az nagyon vicces.
Túri Lajos Péter, mindenki Lalija a próbateremből kiszűrődő hangok alapján a végső határait feszegeti a színészeknek és a tánckarnak. Ennek ellenére mindenki fülig érő szájjal jön ki próbáról. A végeredmény minden bizonnyal ezúttal is magáért beszél, de erről bárki meggyőződhet március 21-én, a 9-től 5-ig bemutatóján.
Szinetár Dóra, Túri Lajos Péter
Fotók:
Kállai-Tóth Anett
József Attila Színház
