Koronavírus: honfitársunk beszámolója Dél-Koreából, tele pozitív előjelekkel

Kaptam egy üzenetet, hogy írnék-e egy összefoglaló cikket, mi és hogyan történik koronavírus elleni védekezés terén Koreában, ugyanis híre ment, hogy itt, annak ellenére, hogy a “sincsandzsi” (új menny és föld) nevű szekta behozta Kínából a járványt, remek a védekezés, az ellátás, a többi országhoz képest igen alacsony, 0.4% a halálozási arány, míg Kínában, vagy Olaszországban nagyságrendekkel magasabb, Iránról inkább nem is beszélek.

Hold újév előtt néhány nappal kezdték az itteni hírműsorok emlegetni az új betegséget, (január 24-én volt az ünnep) ami Kínában kezdődött, egy denevér vírus került át emberre, a köztes vírusgazda egy népszerű, és szerintem roppant aranyos jószág, pikkelyes, olyan, mint egy hangyász. A hagyományos kínai orvoslás gyógyszerként tekint erre az állatra, (sajnos nem tudom a nevét) , ezért az emberek megeszik. Persze a denevért is megeszik, meg úgy nagyjából mindent ami mozog, ami nem, azzal meg fűszereznek, a kínai konyha finoman szólva is változatos, a burgonyakeményítős bambuszrügyes csirke nem tartozik ebbe a körbe, azt az idegeneknek találták ki, pont, mint a tavaszi tekercset.

Pár hétig nem volt komoly hír ez a betegség nálunk, de aztán Uhánban berobbant a járvány, attól fogva itt is nagyon figyeltek, hiszen szomszédos ország, ráadásul Uhánban sok olyan ipari létesítmény van, ami ide termel mindenféle félkész terméket. Persze akkor még nem tudtuk, hogy pont egy vallási csoport lesz, aki komoly járványt okoz Koreában, így a kínaiakra fókuszált a járványvédelem is, bár nem zárták le előttük a határt, de szigorítottak a belépéskor esedékes orvosi vizsgálaton. Az első betegünk, egy fiatal kínai hölgy volt, rendben meg is gyógyult, kapott virágot, ő pedig írt egy hálás köszönőlevelet angolul a kedves, és gondos, no meg ingyenes orvosi ellátásért. Koreában az a törvény, hogy ha valaki fertőző beteg lesz, bármilyen állampolgár is, ingyen meggyógyítják, hiszen veszélyt jelent a helyi populációra is.

Ezt követően naponta lett egy új beteg, aztán négy napig semmi, aztán megint egy, egészen a 28. betegig. Ő volt az első, aki nem járt Kínában, és semmilyen kapcsolatban nem állt egy beteggel sem. Addig, minden egyes beteg útját feltérképezték amit a lappangási idő alatt tett meg, azt közzétették, azokat a helyeket lefertőtlenítették, bezárták 48-72 órára, összeszedték az akkor ott tartózkodó embereket, megvizsgálták őket, így kordában tartották a vírust, ámbár ember feletti erőfeszítés, rengeteg pénz, és komoly szervezés, fegyelem árán. Aztán Degu városban beteg lett egy 53 éves koreai nő, ennek a korábban említett sincsandzsi nevű keresztény szektának a tagja. Ő volt a 31.beteg. Tőle számoljuk a valódi járványt, ugyanis ő, úgynevezett szuper fertőző góc volt, egymaga több mint 15 embert fertőzött meg. Alig néhány nap alatt ezrek betegedtek meg, 80%-ban szekta tagok. Ekkor aztán a kormány taktikát változtatott, már nem lehetett egyesével minden degui beteg útvonalát feltérképezni, így lemondták a tömeg rendezvényeket, folyamatosan fertőtlenítettek, bevetették a katonaságot is, egyrészt a fertőtlenítésben, másrészt katonaorvosokat, és ápolókat vezényeltek Deguba. Kevésnek bizonyult a nyomáskülönbséggel működő, elkülönített, steril kórterem, aztán már a normális kórterem is, úgyhogy ismét taktikai változtatás következett. A súlyos, de szállítható betegeket más városok átvették, Deguban állami továbbképző intézeteket ürítettek ki, ott, orvosi felügyelet mellett őrzik az enyhe tüneteket mutató betegeket, de még így is akad, aki a saját otthonában gyógyul, hiszen már annyi beteg van, hogy nincs más lehetőség. Idáig jók vagyunk, Deguban lassan csökken az új fertőzöttek száma, úgy tűnik, ott talán meghozza az eredményét a szervezett, fegyelmezett védekezés. A probléma ott van, hogy a szekta tagjainak jelentős része nem helyi lakos, az egész országból jártak oda vasárnap, és hét közben egymással is találkoztak, ráadásul titokban, azt is titokban tartják, hogy egyáltalán tagjai ennek a vallási közösségnek. Szép lassan egész Koreában lettek betegek, de még mindig nincs sehol máshol olyan helyzet, mint Deguban. Most, a kormányzat Szöulra koncentrál, ugyanis a hozzánőtt vonzáskörzetével együtt, 25 millió ember él ott, azaz minden második koreai. Mind e közben kimenekítette az állam az Uhánban élő koreaiakat, és a nem koreai családtagjaikat is, a Japán cruise öt koreai utasát, értük az elnöki különgépek közül a kisebb ment, most Irán, és Olaszország van műsoron, ahogy lesz rá mód, az állam hazahozza az embereket. Mindezt idáig sikerült úgy véghez vinni, hogy nincs az országban határzár semelyik másik ország állampolgárai felé, sem pedig a belső mozgásunk nincs korlátozva. Folyamatosan emelték az elvégzett vírus tesztek számát, jelenleg napi 15.000,ami példátlan az egész világon. Összesen már több, mint 200.000 tesztet végeztek el. Aztán kitalálták, hogy ne kelljen annyit várni az eredményre, kifejlesztettek saját teszt KIT-et, történetesen ez lett a világon a leggyorsabb, és a legpontosabb. Kezdetben az orvos küldhette a betegeket vírus tesztre, de az folyamatos fertőzés veszélyt jelentett a többi beteg, és az egészségügyi ellátás dolgozói számára, úgyhogy telefonos ügyfélszolgálatot hoztak létre, náthás tünetekkel őket kell hívni. Ez még mindig üzemel, de közben drive through virus tesztelő állomásokat hoztak létre minden bokorban, aki szeretne tesztet csak odagurul autóval, nem kell kiszállni, csak lehúzni az ablakot, a védőruhába öltözött szakemberek nyál mintát vesznek, majd az eredményt SMS-ben küldik. Ha pozitív a teszt, akkor befektetik a beteget, lekövetik az útvonalát, fertőtlenítenek, bezárják a helyeket ahol a beteg járt 14 napig a tünetei előtt, erről SMS-t küldenek az adott település összes lakójának stb. Pont úgy tesznek, mint a járvány elején, ha a beteg nem degui. Ahogy azt feljebb írtam, Deguban ezt már nem lehet. Szöulban megint más a taktika, ott most van egy apartman épület, amit lezártak, mert 26 ember lett az ott lakók közül beteg. Szöulban is folyamatosan fertőtlenítenek, követik a fertőzöttek útvonalát, de az intézkedések messze a legszigorúbbak, hiszen ha ott kirobban a járvány, Korea gyakorlatilag leáll. Eddig 16 cso wont különítettek el a járvány miatt a költségvetésből, az nagyon sok pénz, egy Magyarország kaliberű hely éves költségvetése körülbelül. Nálunk 8 beteg van, ma összefutottam a fertőtlenítőkkel, úgy néznek ki, mint a ghost busters, naponta többször lefújnak mindent. A lift, és egyéb gombokat leragasztották vírusirtó fóliával, a liftekbe kézfertőtlenítőket tettek ki, mindenki KF 94,illetve KF 99 jelű maszkban jár. Itt is maszk hiány van, mert a gyártó gépsorok bizonyos alkatrészei Kínából jöttek, de most nem jönnek, és a belső filter gyártását végző cégek sem bírják a tempót, így megint gondolt egy okosat a kormány, és magához vonta a maszk forgalmazást. Három helyen lehet venni, gyógyszertárban, postán és egy élelmiszerlánc boltjaiban. Azt is úgy, hogy én például csütörtökön vehetek kettő darabot, mert 1969-ben születtem. A gyerek pedig hétfőn, mert ő meg 1996-ban. Mindennap más születési év vásárolhat. Ha ennek ellenére sem jut hozzá valaki, akkor szombaton és vasárnap megveheti. Személyi igazolvány jogosít a vásárlásra, azt a társadalombiztosítási adatbázishoz kötötték hozzá, így nem lehet kijátszani a rendszert, és mindenki jut maszkhoz. Ezzel egyidejűleg online akciót kezdeményeztek a civilek, hogy aki fiatal, erős, egészséges, adja át a maszk vásárlás lehetőségét másoknak.

Körülbelül 1500 ember van otthon, betegen, önkéntes karanténban, gyenge tünetekkel. Hozzájuk naponta kétszer megy nővér, és valamivel ritkábban orvos, körülbelül 1000 ember fekszik szintén gyenge tünetekkel, elkülönítés, orvosi felügyelet mellett a kiürített állami továbbképző intézetekben, a többi beteg kórházban van, súlyos állapotban 170 ember, nagyon súlyos állapotban 20. Ők többnyire egyébként is betegek. Van köztük rákos beteg, cukorbeteg, és egy elme osztály évtizedek óta ápolt lakói közül is jó néhány idős ember. Az otthon gyógyulókról a családjuk gondoskodik, ha nincs, akkor a felügyelő orvos rendel ki segédápolót, aki ellátja étellel, miegyébbel. Akik intézetben, vagy kórházban fekszenek, azokról az adott intézmény gondoskodik. A karanténba került lakosságról a helyi önkormányzat. A családos emberek családja természetesen kap védőfelszerelést, hogy ők ne betegedjenek meg, a beteg pedig egy szobát használ, itt a lakások többségében két fürdőszoba van. Ha ez nem oldható meg, akkor befektetik valamilyen intézetbe vagy kórházba. Anyagi segítséget kap a beteg is, és mindenki más is, aki a járvány miatt nem tud dolgozni, az én gyerekem például két hete kényszerszabadságon van, mert a magániskolát, ahol tanárnő, bezárták, ahogy az ország összes iskoláját, óvodáját, bölcsődéjét is. Egy négy tagú család keresője, ha kiesik a járvány miatt a munkából, körülbelül havi 2000 eurót kap az államtól. 3,2,1 tagú család esetében ez az összeg arányosan csökken. A kisvállalkozók helyzete jelenleg ebből a szempontból nem rendezett. Az anyagi segítséget munkaviszonyhoz kötik, a maszkokat Korea maga gyártja, ez eddig is így volt, a teszt ingyenes, ahányszor csak akarja valaki, elvégeztetheti, ha bárki náthás, nem mehet orvoshoz, a rendelők, illetve kórházak előtt felállított sátrakban megvizsgálják, elvégzik a tesztet, ha nem korona19, akkor is ott látják el, ezzel kikerülik, hogy a legyengült immunrendszerű betegek megfertőződjenek a kórházakban, rendelőkben, és az egészségügyi dolgozók nagyobbik fele sincs közvetlenül kitéve a fertőzésnek. Minden egyes ember jól felfogott érdeke, hogy ők egészségesek maradjanak. Rengeteg ajándékot kapnak országszerte. Mire reggel beérnek, a kórházak bejárata dugig van étellel, itallal, tejjel, szendviccsel, joghurttal, mindennel, amiről az emberek azt gondolják, hogy könnyű elfogyasztani, higiénikusan be lehet csomagolni, egészséges, és erőt ad. Itt, most mindenki rendkívül fegyelmezett, nagyon sokat dolgozik, illetve segíti azokat, akik a járvány miatt még náluk is többet dolgoznak, illetve épp, hogy nem tudnak dolgozni miatta.

Az elmaradó rendezvények, baráti összejövetelek miatt sokan depressziósak lettek, ezért az állam pszichiátriai segítséget is ad, bár én úgy látom a kisbolt esti kínálatán, hogy most itthon isznak, mindig elfogy a szodzsu és a makkoli is.

A fenti összefoglaló írást, Dr. Fórizs Eszter kérésére és az ő kérdései alapján írtam, kiegészítve néhány fontos és új intézkedéssel, mint például a ház karantén a fővárosban, vagy az antivírus fólia a mi házunk liftjeiben, és egyéb kódnyomogató helyeken, (a doktornő politikai nézetei messze nem kompatibilisek az enyéimmel, de ez itt most egy világjárvány) Koreában már ezelőtt tíz évvel sem igen használtak kulcsot, most aztán már egyáltalán nem, szerintem a fiatalok nem is igen tudják, mi az. A maszkvásárlás ezen módja is csak szombat óta működik, így viszont a posták, gyógyszertárak és az a bizonyos élelmiszerboltlánc vasárnap is ki fog nyitni.

Nem nagyképűsködés, nem kivagyiság, hogy ezt leírtam, (ámbár nem tudom, hogy miért nekem kell magyarázkodnom), a doktornő kérésének tettem eleget, hátha legalább elemeiben használni lehet Magyarországon is. Ezt az igen hatékony rendszert nem én hoztam létre, annak élvezője vagyok, és csupán annyiban résztvevője, mint bármely más, nem egészségügyi dolgozó ebben az országban.