Két hete még azt sem tudtam, mi az a vörös zóna, most meg abban élek

Épphogy kezdetét vette a farsangi szünet az óvodákban és az iskolákban, napvilágot látott a hír, amit senki sem akart hallani: pozitív lett egy fiatal beteg koronavírus-tesztje, és ezzel el is indult egy hatalmas lavina. A picike hógolyó pár nap leforgása alatt akkorára dagadt, hogy még a fertőzött részektől egészen messze eső területeken is elrendelték a tanítási szünet meghosszabbítását. Aztán erre ráhúztak még egy hetet, és felröppent a hír, hogy bizonyos régiókban – köztünk a mienkben is, Észak-Olaszországban – kitolják március 15-ig a kényszerpihenőt. Ezzel egy időben meg is kezdték az iskolások online oktatásának megszervezését.

A bűvös 1 méter

Rövid időn belül rábólintottak az iskolaszünet meghosszabbítására, amit aztán kedd este az egész országra kiterjesztettek, és április 3-ig lesz érvényben sok más megszorítással egyetemben. Bezártak az fitnesztermek, az uszodák, lehúzták a rolót a diszkók, a pubok, nincs mozi és színház, a kávézók csak reggel 6 és este 6 óra között tarthatnak nyitva, a nagy bevásárlóközpontoknak pedig be kell zárniuk hétvégén, továbbá nem lehet temetést és esküvőt tartani.

Ezeket a drasztikusabb megszorításokat végre elkezdték komolyan venni az olaszok: a csizma déli részén lévő Bari városában, ahol egyébként még hétköznapokon is nyüzsgő az esti-éjszakai élet, este nyolckor minden utca kihalt. Élő Facebook-bejelentkezésében a város polgármestere sírva köszönte meg az ott élők együttműködését annak ellenére, hogy a bezárások gazdaságilag mindannyiuknak felbecsülhetetlen károkat okoznak, és romba döntik azt az áldozatos munkát, amivel elérték, hogy Bari kedvelt turisztikai célponttá váljon.

Az élelmiszerboltok továbbra is nyitva vannak, de a régi szép időktől ott is búcsút kellett vennünk: szigorúan be kell tartani, hogy a boltban lévők között 1 méter legyen a távolság, és melegen ajánlják, hogy családonként csak egy ember vállalja magára a vásárlás feladatát. Az előírt távolságtartás megvalósításáért nálunk a kasszák előtt például sárga ragasztószalagot húztak végig a padlón, ez jelzi, hol kell megállni fizetés előtt, s hogy mekkora hézagot kell hagyni egymás között a sorban állásnál. 

Erre egyébként minden üzletben oda kell figyelni, az éttermekben, kávézókban és cukrászdákban is úgy kell elhelyezni az asztalokat és a székeket, hogy a betérők ne kerülhessenek túlzottan közel egymáshoz. Amíg el nem rendelték a teljes bezárást, a mozikban és színházakban is úgy adhatták csak el a jegyeket, hogy minden néző között legyen két üres szék, vagyis meglehetősen szellősen osztották el a közönséget a nézőtereken. Nehéz megszokni, hogy most, mikor semmi sem fontosabb az összetartásnál, ilyen gondosan kell ügyelni az eltávolodásra. 

Az fáj a legjobban, amit a saját bőrödön érzel

Azt, hogy nagy a baj, jó ideje érezzük. Amióta mindenki az egyméteres távolságtartást mantrázza, már a játszótérre sem megyünk le, hiszen ha valakinek, hát egy gyereknek nem lehet megtiltani, hogy összedugja a fejét a többiekkel játék közben. Vasárnap reggel aztán az ovis Whatsapp-csoportban a kisfiam mindhárom óvónőjétől érkezett egy hangüzenet a gyerekeknek, amit gyorsan meg is hallgattunk. Tomi ült az ölemben és mosolygott, én pedig nem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet, valahogy akkor zúdult rám igazán, hogy mekkora slamasztikába kerültünk. 

A híradóban persze mi is láttuk a számokat az első naptól kezdve, de akkor még olyan távolinak tűnt a veszély, pedig már nem egy másik kontinensen szedte az áldozatait, hanem tőlünk pár száz kilométerre. Aztán egyre közelebb került, és ahogy sorra jöttek a változások, a mi mindennapjainkat is egyre inkább átszabta. Tényleg az fáj a legjobban, és az ébreszt rá leginkább a helyzet súlyosságára, amit a saját bőrödön érzel. 

Emlékszem, hogy arcul csapott múlt hét végén, amikor felcsöngetett a postás, mert ajánlott levelet hozott – meghívót a ház közgyűlésére, amit ma aztán a legújabb rendelkezéseknek eleget téve el is napoltak –, és mielőtt leszaladtam volna érte, leállított: azt mondta, el ne induljak, ideiglenesen felfüggesztették az aláírási kötelezettséget, bedobja a postaládába, és ha látom a teraszról, hogy elment, indulhatok. Aztán pár órával később ugyanezt eljátszotta egy futár is.

Teljesen mindegy, melyik csatornára kapcsolunk, a tévében minden reklámblokk előtt bevillan egy koronavírus-tájékoztató, ahol felsorolják, milyen óvintézkedésekkel csökkenthetjük leginkább a fertőzésveszélyt. Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg ez az egyik legjobb módja annak, hogy mindenkinek alaposan a szájába rágják a tennivalókat, de még a koronavírustól harsogó híradót is ezekkel a bejátszásokkal szakítják meg. 

„Bezártunk, mert az egészség mindennél fontosabb!”

A fodrászatban, ahova családilag járunk, kiírták, hogy csak akkor fogadnak, ha felszerelkezünk egy itthonról hozott maszkkal, és a szalon előtt várunk a sorunkra – mindig csak az lehet bent, akinek éppen festik, vágják vagy szárítják a haját. Mostanra náluk is változott a helyzet, nem akarnak kockáztatni, bezártak. Ebben legalább akad annyi pozitívum, hogy Daniel, a fiúk fodrásza kivételesen ráér mesélni: „A múlt héten még zavartalanul dolgoztunk, az üzletben persze gyakori téma volt a koronavírus, minden kliensnek megvolt a saját véleménye és teóriája ezzel kapcsolatban. Ahogy teltek a napok és a hetek, mi is egyre jobban tartottunk attól, hogy visszaesik majd a munka. Így, hogy az egész országot vörös zónává nyilvánították, és korlátozták a helyváltoztatást, arra jutottunk, hogy bizonytalan időre bezárunk. Azért sem tehettünk másként, mert szerintünk mindennél fontosabb az egészség – a vendégeinké és a sajátunk is. Most pedig csak reménykedünk, hogy mielőbb véget ér ez a nehéz időszak.”

Tiziana egy kis kézimunkaboltot vezet a városunkban, amíg Olaszország szebb időket élt, zsúfolásig tele volt nőkkel, akik nemcsak az ügyes kezű eladótól kértek kreatív tanácsokat, hanem egymásnak is sok jó ötleteket adtak. Mára sokat romlott a helyzet, érezhetően kevesebben nyitják rá az ajtót, pedig a megszokott nyitva tartás szerint várja a vásárlókat, igaz, ő is kénytelen volt bevezetni pár megszorítást: „Mivel az üzlet pici, egyszerre csak egy vevő lehet bent, a többieknek sajnos kint kell várakozniuk. Azokat, akik bejönnek hozzám, a köszönés után megkérem, hogy használják a kézfertőtlenítőt, amiről természetesen én gondoskodom. Nagyon bízom benne, hogy mielőbb visszatér minden a régi kerékvágásba.” A mellette lévő üzlethelyiség egyébként már jó ideje kiadó volt, úgy egy hónapja kezdték el átalakítani, mert valaki edzőtermet álmodott oda, a munkálatokat azonban itt is felfüggesztették, hiszen most az összes fitneszterem működését megtiltották.

Federica a kedvenc pékségünk egyik tulajdonosa, egyelőre kitart, és a megszokott módon sülnek náluk a kenyerek, a vásárlók lelkesedése ugyanis nem hagyott alább, de határozottan óvatosabbak lettek. Ők megtették a szükséges óvintézkedéseket arra az esetre is, ha valaki nem lenne tekintettel a másikra, de ilyenre szerencsére nem volt példa: „Hogy védjük vásárlóink és dolgozóink egészségét, a mindennapos alapos takarításon és fertőtlenítésen felül sorszámhúzót is elhelyeztünk a pékség előtt, és arra kérjük a vásárlóinkat, hogy kint várakozzanak, négy személynél több ugyanis nem tartózkodhat az üzletben.” Ezenkívül gondosan ügyelnek arra is, hogy ne kerüljenek egymással közvetlen kapcsolatba – az eladók a pultra helyezik a kesztyűs kézzel bezacskózott pékárut, a vevőknek pedig egy tányérkába kell letennie a pénzt (bankkártyás fizetés náluk nem lehetséges), és a visszajáró is ugyanide kerül.

A szomszédunk, Erika kasszásként dolgozik egy szupermarketben, náluk egyáltalán nem merült fel a bezárás gondolata, sőt sokakkal ellentétben eszméletlenül nagy forgalmat bonyolítanak. A vállára nemcsak a feszített munkatempó miatt nehezedik nagyobb teher, hanem a koronavírus-pánik miatt is. A szülei és az anyósáék idősebbek, értük aggódik a legjobban: „A kisfiam harmadik hete van otthon az iskolából, mi a férjemmel mindketten dolgozunk, a nagyszülők segítsége nélkül nem is tudom, hogy oldanánk meg ezt a rendkívüli helyzetet” – mondta gondterhelten, majd próbálta viccesebben megközelíteni a kérdést: „A kollégáim rebesgetik, hogy a pénztárosoknak és az élelmiszerboltban dolgozóknak nem kell aggódniuk a koronavírus miatt, mert minden bizonnyal speciális immunitást szereztek az elmúlt hetekben: minden terméket meg kell fogniuk, amit előtte mások tapogattak össze, megszámolni sem lehet, hány bankjegy megy át a kezükön, és a bankkártyás fizetést sem tudják egy méteres távolságon belül megvalósítani. Lehet, hogy hamarosan a mi antitestjeinkkel kísérleteznek majd a kutatók.”

Még több cikk a témában:

• Koronavírus-para: hazatért Olaszországból, padlásra zárta a családja
• Koronavírus: nem ellenőrizték az Olaszországból kedden hazatérő magyarokat
• A koronavírus miatt nem repül Olaszországba és Izraelbe a Wizz Air