A napokban sokat hallhatunk a rémhírterjesztésről és a közveszéllyel fenyegetésről is. Több eljárás is indult ilyen miatt, például egy vlogger ellen, aki hamisan állította, hogy Budapest egész területét le fogják zárni a járványhelyzetre tekintettel.
Sokaknak ez meglepő lehet, mert olyan érzésünk van, mintha eddig bármit lehetett volna beszélni – például a közösségi oldalakon. Végül is, véleményszabadság van…
Csakhogy veszélyhelyzetben minden kicsit másként működik. Ilyenkor már rémhírterjesztésnek számít az, ha valaki közveszély színhelyén, nagy nyilvánosság előtt olyan hazugságot terjeszt, vagy úgy ferdít el szándékosan valós információkat, hogy ez zavart kelthet.
A rémhírterjesztést azért kell büntetni, hogy a köznyugalom olyan katasztrófahelyzetekben is fennmaradjon, amikor a hamis információk terjesztése hátráltatná a veszély elhárítását – magyarázza a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) aktuális írásában.
Mostanában persze szinte minden hír zavart kelthet, akkor hogy is van ez? Nos, az Alkotmánybíróság határozata szerint az objektív tájékoztatás akkor sem bűncselekmény, ha amiatt zavar keletkezik a köznyugalomban. Sőt, az igaz, de nyugtalanító információk elhallgattatása ellentétes hatást vált ki: lényegében minden hírrel szemben bizalmatlansághoz vezet.
Rémhírterjesztés – mit mond a BTK pontosan?
- Csak közveszély színhelyén és nagy nyilvánosság előtt lehet elkövetni.
- A „közveszély” olyan helyzet, amikor valós veszélye van annak, hogy sokakat ér valamilyen súlyos sérelem. A közveszély színhelye az, ahol ez a veszély konkrétan megjelenik. Az elkövetőnek és a nyugalmában megzavart csoportnak is a közveszély színhelyén kell lennie.
- A „nagy nyilvánosság” a gyakorlatban leginkább a sajtót vagy az internetet (ideértve a közösségi oldalakat, YouTube-ot) jelentheti, de az emberek nagyobb csoportja is ide tartozik.
- Rémhírterjesztésnek csak hazugságok szándékos terjesztése minősül. Az alulinformáltság, illetve az, ha az elkövető saját maga is igaznak hiszi az állítást, amit terjeszt, nem büntethető.
- Az állításnak alkalmasnak kell lennie zavar vagy nyugtalanság keltésére az emberek nagyobb csoportjában. Nem szükséges tehát, hogy tényleg bekövetkezzen egy ilyen zavar – elég, ha a hazugság alkalmas ennek előidézésére, vagyis ha minden körülményre tekintettel, az adott helyszínen valós esély van pánikhelyzet kialakulására.
Tehát sem az igazság terjesztése, sem a szándékolatlanul hamis közlések nem valósítanak meg bűncselekményt. Ha például valaki egy koronavírus miatt leterhelt kórházban szándékosan próbál pánikot kelteni azzal, hogy sokak előtt azt hangoztatja, hogy a kapott ellátás hatástalan, bár pontosan tisztában van ennek az ellenkezőjével, rémhírterjesztést követ el – hoz érzékletes példát a témában a TASZ.
Ami pedig a közveszéllyel fenyegetést illeti, ez akkor valósul meg, ha valaki a köznyugalom megzavarására alkalmas hazugságot terjeszt, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget.
Arra vonatkozó szándékos hazugsággal, hazugság szándékos terjesztésével, vagy szándékosan arra utaló magatartással lehet elkövetni, hogy közveszéllyel járó esemény fog bekövetkezni, és mindez alkalmas a köznyugalom megzavarására. Eltérően a rémhírterjesztéstől, az elkövetés helyszíne itt közömbös, azonban súlyosabbnak minősül a cselekmény, ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarja.
A legjobb persze az, ha csak tényeket, alátámasztható dolgokat terjesztünk – és persze ne dőljünk be bizonytalan forrásból származó információknak magunk sem!
