Teljesen megértem, ha reggel úgy ébredtél, hogy átfutott az agyadon, hogy nem bírod tovább, még egy ugyanolyan nap, még egy rutinból elkövetett feladatteljesítés, ugyanabban a környezetben (otthon), ugyanazokkal az emberekkel. Este sem vár semmi, vagyis persze, ott van a család, a szerelmed, a gyereked, a rutin zajlik, megnéztek egy filmet, ugyanúgy eltelik az idő, ahogy tegnap és tegnapelőtt. Meg amúgy a tavaly ősszel hozott korlátozások óta nagyjából mindennap.
Beledöglünk az ingerszegény életbe
Hullámokkal dobálóznak közben feletted, érzed, ahogy összeszorul a torkod, mert már nem viseled jól az ingerek hiányát. Este már nem megy az elalvás legalább egy pohár bor, nyugitabletta vagy kiadós, cukros nassolás nélkül. Próbálod pótolni azt, amit elvettek a korlátozásokkal: az élményeket, programokat, feltöltődést. Igyekszel energiát meríteni már onnan is, ahol nem maradt több. Ne aggódj, nem vagy egyedül.
Egy dietetikus ismerősöm mondta azt viccesen, hogy ha nem a vírusba, akkor az elhízásba fogunk belehalni. Az a tapasztalata, hogy az ingerhiány egyenes út a hízáshoz, ugyanis a legkönnyebben étellel lehet visszaszorítani a hiányérzetet. Ám túl sokáig nem marad elnyomva, újra a felszínre tör, ahogy fásultan végezzük ugyanazokat a mozdulatokat és rutinokat mindennap, ezért még többet eszünk, miközben a mozgást hanyagoljuk, mert nulla motivációnk maradt már – ez pedig a hízás receptje.
Éhesek vagyunk már nagyon, de nem igazán az a tábla csokoládé vagy jégkrém kellene annyira, hanem hogy érjen minket végre valami élmény.
Legyen már egy étterem nyitva, menjünk úgy sétálni, hogy spontán beülhetünk kávézni, ugorjunk el moziba, színházba last minute jeggyel, csak úgy, mert útba esik, térjünk be a múzeumba, ahol sosem látott képeket és szobrokat csodálhatunk meg, miközben próbáljuk csitítani a csemetéinket, hogy ne helytelenkedjenek annyit, mert azt itt nem illik. Azt szeretnénk, ha az lenne megint a legnagyobb problémánk, hogy nem bírunk választani, hogy koncertre vagy kocsmázni menjünk a barátainkkal? Annyira vágyunk rá, hogy tömjük magunkat otthon és döntjük a piát le a torkunkon, hátha egy-két percre elmúlik ez az óriási űr a lelkünkben az ingerek hiánya miatt.
A logkátlan korlátozásokkal már tele a padlás (Kép: Getty Images)
A logikátlanság fáj a legjobban
Nem hisztiből akarunk ennyire világgá menni, hanem azért, mert a kedvenc programjainkról, eseményeinkről logikátlan korlátozások miatt kell lemondanunk. A Városligetben lehet maszk nélkül egymás nyakán ugrálni, senkit sem érdekel, hogy a nagy játszótéren akkora a tömeg, mint a Szigeten egy koncerten, DE az állatkertek zárva tartanak. Mert… miért? Hát, csak. Nincs rá logikus magyarázat. Ugyanígy nincs igazán annak sem ésszerű oka, hogy nem lehet menni étterembe, moziba, színházba, ha közben a kaszinókban tapizhatjuk egymás után az összenyálazott nyerőgépeket és zsetonokat, hogy a bevásárlóközpontokban és plázákban feltorlódott, egymás arcában lihegő tömegekről már ne is beszéljünk.
Ha az egyiket lehet, akkor a másikat, ami ugyanakkora kockázattal járna a járvány szempontjából, miért nem? Az állatkertekben fertőz a vírus, legyenek zárva, de pár méterrel arrébb, a Városligetben mehet a fesztiválos tömegjelenet?
A kaszinók ajtajában megtorpan és inkább be sem megy a sok szerencsétlen szerencsejátékos közé, de a magántáncóra be van tiltva, ahol egyébként három ember van jelen, mert ott bezzeg rögtön sorozatgyilkos módba kapcsol a vírus? Hogy kell elképzelni a működését? Csak azokban a szektorokban szedi az áldozatokat, ahol a politikai érdekek megkívánják? Belebolondulunk lassan az ingeréhségbe, és nem, egyáltalán nem azért hisztizünk, mert nem tudunk élni a kedvenc éttermeink nélkül, hanem a logikátlanság és igazságtalanság ellen forr bennünk az indulat – valljuk be, teljes joggal.
Mi történik itt?
- Schobert Norbi megint sikeresen belerúgott pármillió emberbe
- A nő nem ember és a lány nem gyerek a miniszteri biztos szerint
- Íme a bizonyíték, hogy a magyar politikusok már teljesen elszakadtak a valóságtól