Ha a boltban tömegek liheghetnek a nyakamban, akkor állatkertbe miért nem mehetek?

Egyszerűen nem értjük, mi értelme az utolsó vérig fenntartott, szigorú korlátozásoknak azon kívül, hogy tönkretegyék tömegek megélhetését és mentális egészségét.

Kun Gabi

2021. Február 03.

Meghosszabbították a korlátozásokat, márciusig marad minden, azaz mi maradunk itthon a seggünkön. Se vendéglátóhelyek, se koncertek, se állatkert, se színház, se mozi, se semmi, csak a nihil és persze a kaszinók, no meg a plázák vannak nyitva, mert a lassan már egyáltalán nem létező pénzünket valahol el kell verni feleslegesen, szórakozásból. Abból úgyse jut máshol, hiszen egy nyomorult múzeumba sem mehetünk el, ahol amúgy sem szoktak tömött sorokban kígyózni az emberek általában, de ha mégis, egy nagyon egyszerű szabályozással biztonságos lehetne: létszámlimitet kell csupán bevezetni négyzetméterre számolva, és persze kötelező maszkviselésre lenne szükség, aztán máris kedvünkre nézegethetnénk a festményeket.

Az állatkertet még inkább nem értjük, miért kell zárva tartani teljesen, hiszen az ráadásul szabadtéren is van. Mi a különbség a játszótéren egymás hegyén-hátán ugráló gyerekek és az állatkertben sétáló emberek között? Vagy az állatkerti látogatók és az erdőkben maszk nélkül grasszáló tömegek között? Semmi. Vagyis annyi igen, hogy ahogy a múzeumnál, az állatkertek esetében is lehetne korlátozni, hány fő tartózkodhat az adott területen, maszkban, és közben lezárni a látogatók elől a mindenféle zárt tereket. Tessék, pár sorban megoldottam máris két fontos szórakozási lehetőséget, ami bért és munkahelyet jelent százezernyi embernek, és segítene a maradéknak megőrizni az ép eszét valamennyire.

Minden hiányzik már hónapok óta, nem lehet ezt ilyen sokáig megtenni az emberekkel anélkül, hogy hosszú távon károkat ne okoznának.

Nem csak az egyértelmű anyagi károkról van most szó, ami nyilván rettenetes mindenkinek, akinek ezeken a területeken szünetel már sok ideje a munkahelyük. Miközben persze a csekkeket nem érdekli, hogy ezek a dolgozók nem kapnak pénzt, mert esztelen és logikátlan bezárásokat zúdítottak a nyakukba, nulla támogatással. Most már minden oldalon szenvedünk. Ők a munkahelyük szüneteltetése miatt, mi pedig a másik oldalon az ingerszegénység, nulla kultúra, nulla program miatt.

Nem csodáljuk, hogy megszöktek a festmények a Szépművészeti Múzeumból (Kép: Neményi Márton)

Nem lehet sehol sem kiereszteni a gőzt, feltöltekezni energiával, esetleg – micsoda eretnek gondolat! – szocializálódni, hanem olyan alapszintre redukálódott az élet, hogy elvégezzük a melót, elmegyünk a gyerekért az oviba, és kezdjük az egészet elölről másnap. Már nem is várjuk a hétvégét, mert minek? Mi lesz hétvégén? Házimunka, ebédfőzés, társasjáték (jó esetben), környéken séta (szigorúan maszkban), esetleg egy online színház, ami nem ugyanaz, még ha imádjuk is azt a darabot, amit épp elcsíptünk. Kinézzük már a szemünket, annyi sorozatot és filmet darálunk, csak hogy valami történjen, mert lassan megbolondulunk a nagy korlátozásban már.

Nem vírustagadás az, ha azt mondjuk, szeretnénk visszakapni valamennyit az életünkből. Annyit és úgy, ahogy a józan paraszti ész megkívánná.

Ha a boltban állhatunk egymás nyakában, létszámkorlát nélkül liheghetjük le az előttünk álló tarkóját az ócska, saját készítésű maszkjainkban, akkor miért nem lehet kinyitni a múzeumokat, színházakat, beindítani azokat a kulturális tereket, szórakozási lehetőségeket, ahol ellenőrzött számú ember, megfelelő távolságtartással jutna némi szellemi táplálékhoz, lélektöltéshez? Hogy lehet, hogy a kaszinókban fogdoshatják egymás után a potenciálisan vírusos kezükkel a félkarú rablókat és zsetonokat a szerencsejátékosok, de a családok nem mehetnek el az állatkertbe, pedig szerencsétlen szülők és gyerekek már becsavarodnak a négy fal és a tömegjelenetbe torkolló kirándulások között?

Meggyőződésem, hogy ha minimális gondolatot fecsérelnének erre a kérdésre, vagy csak lenne egyetlen jó szakember a döntéshozók között, akkor rájönnének, hogy ésszel és logikával lehetne úgy nyitni, hogy az ne okozzon tömeges halálozást. Nagyon meg sem kellene erőltetniük magukat, elég lenne másolni az osztrákokat, akik épp a héten jelentették be a korlátozások lazítását. Ha egy szombat reggeli boltrohamot nem szabályoznak és állhatunk tömött sorokban, számolatlanul a bevásárlóközpontban, vagy épp üthetjük a gépeket a kaszinókban, akkor jó eséllyel egy múzeumi, színházi, állatkerti kontrollált látogatás sem hozna ki tudja hány újabb hullámot a fertőzésekben. A nép logikáért és józan észért könyörög, a mentális egészség és a megélhetés érdekében most már történjen változás, induljon a nyitás!