7 szigorúan őrzött hely, ahová olyan nehéz bejutni, mint újságírónak a magyar kórházakba

„Ahol titkolóznak és ködösítenek, ott a bűn és a gazemberség sem lehet messze.”
– Samuel Johnson, az 1755-ös angol értelmező szótár szerzője.

A kórházakat, Covid-intenzíveket olyan szigorúan őrzik a nyilvánosság elől, mint a legtitkosabb katonai támaszpontokat az USA-ban. A valós állapotok eltitkolásának azonban súlyos következményei lehetnek, elbizonytalaníthatják az embereket, és olyan összeesküvés-elméleteknek adhatnak táptalajt, mint a jól ismert „nincs is járvány”, „nem igaz, hogy kismamák vannak lélegeztetőgépen”, „túltolják”, „a koronavírus csak egy kis influenza”. Az információhiány miatt sokan elbagatellizálhatják a járvány veszélyeit, nem tartják be az intézkedéseket, nem veszik fel az oltást, mindez pedig a járvány súlyosbodásához vezet.A közvélemény akkor tudná komolyabban venni a járvány veszélyeit, ha kicsit jobban belelátna, mi folyik a kórházak falain belül, csakhogy a jelenlegi szabályok szerint az orvosok, ápolók nem beszélhetnek szabadon a nyilvánosság előtt, miközben a sajtó munkatársait sem engedik be a kórházakba. 

Néha ugyan előfordul, hogy kiszivárog egy-két dolog a hét lakat alatt őrzött intézményekből:

– nyilatkozta nemrég az Ózdi Városi Televíziónak Bélteczki János, az Almási Balogh Pál Kórház főigazgatója. Kétségbeesett segélykiáltását az EMMI persze rögtön cáfolta, azt állítva, hogy „az intézmény mind a sürgősségi és akut, mind a Covid-ellátást, mind pedig az oltópontok működtetését saját erőforrásból megoldotta, túlterheltség nem áll fenn”. Nincs itt semmi látnivaló, kérem szépen.

Hogy a kórházakat úgy őrzik a nem kormánypárti, esetleg az intézkedésekkel szemben kritikus hangot megütni merő személyek elől, mint az 51-es körzetet vagy a CIA főhadiszállását, mi sem mutatja jobban, hogy nem vették fel önkéntesnek Falus Ferenc volt tisztifőorvost sem, aki élete nagy részét légzésintenzív-osztályon töltötte, de nem volt szükség Rig Lajos, László Imre, Kincses Gyula és Kunetz Zsombor felajánlott szaktudására sem.

Mindeközben Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter szerint a nyilvánosság azért nem láthatja, hogy mi zajlik a Covid-intenzíveken, mert abból úgyis „katasztrófaturizmust” csinálnának az újságírók. Egyébként is, az oltással kapcsolatos megnövekedett médiaérdeklődés megakadályozná magát az oltási tevékenységet, az MTVA pedig úgyis elkészíti és rendelkezésre bocsátja majd a szükséges képi információkat – természetesen a maga szája íze szerint.

Miközben a járvány alatti kórházi munka bemutatásának fontosságát több országban is felismerték, nálunk a legtöbb szerkesztőség csak a falakba ütközik. Az újságírók nemcsak a kórházakba nem jutnak be, de arccal-névvel sem tudnak megszólaltatni frontvonalban dolgozó ápolókat, dolgozókat, így hitelesen tudósítani a járványról. Nem véletlenül kéri több szerkesztőség is arra az Operatív Törzset egy petícióban, hogy az egészségügyi dolgozók és a betegek emberi méltóságát teljes mértékben tiszteletben tartva tudósíthassanak a Covid-osztályokról, oltópontokról. Mellékesen megjegyezve, a szomszédos Szlovákiában a Parameter.sk két újságírója, Barak Dávid és Kálmán Norbert készített egy dokumentumfilmet „Nem akarok meghalni még” címmel a dunaszerdahelyi kórház Covid-osztályán. A 444.hu-nak adott most pénteki interjújukban elmondták, az elhallgatás az, ami a valóság torzítása. „Akkor hamisítottuk volna meg a valóságot, ha szebb fényben tüntettük volna fel a nagyon súlyos helyzetet. Nem is érkezett ilyen vád, de abszurdnak is éreztem volna, ha érkezik.” Nálunk persze, Abszurdisztánban, sokan ezt nem így látják. „Katasztrófaturizmus”, ugye.

Kis túlzással tehát állíthatjuk, a magyar kórházakba és a nemrég államosított szakrendelőkbe legalább olyan nehéz bejutni újságíróként, mint az alább következő, közszférában szintén fontos szerepet betöltő, mégis nehezen megközelíthető, gyakran elzárt, sokszor titkolt helyekre. Nézzük is, mely létesítmények veszik fel a versenyt a magyar egészségügyi intézményekkel nehezen megközelíthetőség tekintetében, illetve azt is, mi az elzártság, a szigorúan őrzés oka:

51-es körzet

Hogy a titkolózás a bizalmatlanság melegágya, arra az egyik legjobb példa az 51-es körzet, az amerikai légierő nevadai támaszpontja, ahol harci repülőgépeket, légi fegyvereket tesztelnek. A világszerte közismert, ugyanakkor titkos hely épp ezért vált rengeteg összeesküvés-elmélet célpontjává. A körzet dolgozóit nemcsak titoktartási kötelezettség köti, de a munka állítólag ablaktalan épületekben folyik, nehogy az egyes kutatócsoportok egymás tevékenységét kileshessék. Az élénk képzeletű emberekben ez a titkolózás felkeltette a gyanút, hogy a körzetben bizonyítékokat őriznek földönkívüliek látogatásáról, az 51-es körzet alagútjaiban őrzött ufótetemekről. Egyesek szerint a támaszpont munkálatait is idegenek végzik. A körzet fölött semmilyen civil repülő nem haladhat el, aki megszegi az előírást, hadbíróság előtt felel érte. Sőt a körzet nem szerepel egyetlen hivatalos térképen sem, és az oda vezető utakon figyelmeztetik a közlekedőket, hogy útjukat halálos veszedelem terhe mellett folytatják. Az 51-es körzet létezését egyébként 1995-ig hivatalosan nem ismerték el.

A CDC központja

Az utóbbi egy évben sokat emlegetett amerikai Járványellenes és Megelőző Központ, a CDC nemcsak a koronavírussal kapcsolatos irányelveket fogalmazgatja, de egyike annak a két helynek a világon, ahol még őriznek mintapéldányokat a fekete himlő mára kipusztult vírusából. Az Atlantában lévő intézményben található a néhány úgynevezett 4-es biztonsági fokozatú biológiai laboratórium, ahol nem koronavírust, hanem annál sokkal kártékonyabb kórokozókat tárolnak szigorú biztonsági előírások mellett – ide legfeljebb csak Brad Pitt jutna be zombiapokalipszis idején, hogy megmentse a világot (lásd Z világháború). A 450 himlő-vírusmintán kívül egyébként kitüntetett figyelemmel kezelik itt még az ebolát, illetve a Marburg-vírust, utóbbi szintén vérzéses lázat, majd halált okoz, és potenciális biológiai fegyverként tartják számon. Groteszk, mégis talán érthető szándék, hogy a dolgozók becenevet adnak a vírusmintáknak a betegek után, akiktől származnak. A himlőhöz csupán tíz kutatónak van hozzáférése. A CDC rendszeresen felveti ezeknek a vírusmintáknak a megsemmisítését, ám eddig elvetették az ötletet. A megsemmisítés mellett szól, hogy járvány csak ezekből a mintákból törhetne ki újból, a „maradáspártiak” szerint azonban ez simán megtörténhet olyan törzsekből is, amelyek eddig jégbe fagyva voltak a föld alatt, de a klímaváltozás miatt aktiválódhatnak, ezért a vírusminták szükségesek lehetnek új vakcinák kifejlesztéséhez.

A nagy hadronütköztető

A nagy hadronütköztető (LHC) a francia-svájci határ alatt található, megközelíthetetlen hely, egy óriási kísérleti szerkezet, amelyben protonokat ütköztetnek össze, kis híján fénysebességgel. Ettől remélik, hogy sikerül majd rekonstruálni az ősrobbanás után a másodperc egybilliomod része alatt lejátszódó folyamatokat. A projektben 40 ország vezető tudósa vesz részt, hogy egy nap majd megvilágítsák az univerzum alapszerkezetét, és megtalálják az „isteni részecskét”, a 2012-ig csupán elméletileg feltételezett, a más elemi részecskék számára tömeget biztosító Higgs-bozont, aminek tulajdonságait azóta is kutatják. A részecskegyorsítóval szemben persze számos katasztrófaelmélet látott napvilágot. Az egyik szerint a gyorsító fekete lyukat okozhat, amely megnövekedve akár az egész Földet elnyelheti. Egy másik elmélet szerint idegen anyag keletkezhet, amely bolygónkon is minden mást idegenné változtatna. Vannak, akik kvantumbuborékok keletkezésétől tartanak, amelyek szerintük lakhatatlanná tehetik a Földet. Az LHC több tudományos testület szerint is biztonságos.

A FARF Intézet

A FARF (Törvényszéki Orvostani kutatóintézet) szervezetileg a Texasi Állami Egyetemhez tartozik. A szabadtéri kutatóintézet, amit egyesek egyszerűen csak „hullafarmnak” neveznek, a holttestek elhalálozási idejének megállapíthatóságát és az emberi test felbomlását vizsgálja. A vizsgálathoz többféle természeti környezetet hoztak létre, például ligetet, bozótot, kis tavakat, és a terepen szigorú egészségvédelmi és biztonsági előírásokat tartanak be. A terep 1600 méteres körzetében nincs lakóépület, de a hullaszag állítólag nem terjed 15 méternél messzebbre. A vizsgálatok meglehetősen bizarrul hangzanak: némelyik hullát sekély sírba temetik, másokat kint hagynak a szabadban vagy egy autó csomagtartójában hagyják felbomlani, hogy a körülmények minél jobban leképezzenek egy szokásos gyilkosságot.

A Pentagon

Az USA honvédelmének irányító központja szigorúan titkos, és ugyan többször is terveztek ellene támadást (például 2001. szeptember 11-én), a Pentagon a világ egyik leggondosabban őrzött épülete. A 2001-es merénylet során az American Airlines eltérített 77-es járata az épület nyugati oldalába csapódott be, a dolgozók közül 125-en estek áldozatul. Ezt a belső udvart nem hivatalosan már régóta „zéró szintként” emlegették, mert a hidegháború során is úgy gondolták, hogy ha Szovjetunió kilő Amerikára egy nukleáris rakétát, akkor a Pentagon lesz az első számú célpont. A merénylet csak fokozta a biztonsági tevékenységeket, például megszüntették a közvetlen átjárást a Pentagonba a legközelebbi metróállomásról, a közúti közlekedést is elterelték az épülettől. Civilek ugyan látogathatják egyes részeit, de csak alapos vizsgálat után.

A királynő hálószobája

Bár a Buckingham-palota látogatható, belsejének jó része zárva van a turisták elől, a legszigorúbban a királynő szobáját őrzik. A kastélynak 775 helyisége van, ebből 52 hálószoba. A királynő jelenlétét a felvont nemzeti lobogó jelzi; Erzsébet és a pénteken 99 éves korában elhunyt férje, Fülöp herceg lakosztálya az északi szárnyban van. A királynő hálószobájába a történelem során már sokan próbálkoztak a bejutással épp olyan eltökélten, mint újságírók a kórházakba: pucér ejtőernyősöktől kezdve az álruhás újságírókon át (hm, nem is rossz ötlet) egészen a Batman-jelmezes tüntetőkig és a Bin Ladennek maszkírozott betörőkig. 1990-ben egy férfi András hercegnek adta ki magát azzal, hogy csak a „mamit” akarja meglátogatni. A 80-as évek elején pedig egy Fagan nevű betörő többször is járt a palotában, körbejárta az épületet, végigzabálta a konyhát, és még a királynővel is leült társalogni. Amikor a férfi cigarettát kért tőle, Erzsébetnek volt alkalma kiszólni az őrségnek, és amíg meg nem érkezett a segítség, szóval tartani a betörőt. Azóta az óvintézkedéseket még jobban megszigorították.

A Porton Down kutatóközpont

A Porton Down Nagy-Britannia egyik legtitkosabb és legszigorúbban őrzött katonai telepe, ahol már száz éve kísérleteznek kémiai és biológiai fegyverekkel. A létesítményt többször megvádolták azzal, hogy engedély nélkül kísérleteztek katonákkal, és ez maradandó egészségügyi károsodáshoz vezetett (később a gyanú beigazolódott, 1916 és 2008 között több mint 25 ezer katonával kísérleteztek). Már a kezdetektől, az első világháború alatt is igénybe vették itt önként jelentkező katonák részvételét, hogy klórral, foszgénnel és mustárgázzal kísérletezhessenek, amelyek veszélyeivel az önkéntesek minden bizonnyal nem voltak tisztában. Ronald Maddison pilóta bőrére például 1953. májusában egy szarin nevű idegmérget csepegtettek, amiről azt hazudták, hogy a nátha ellen való, a pilóta azonban belehalt a mérgezésbe. Hasonlóan etikátlan eljárás volt, hogy az ötvenes években LSD-t adtak be a jelentkezőknek, ami néhányuknál tartós pszichés problémákat okozott. A 60-as években egy katonai jármű a telepről Bristol egyik külvárosába tartva mérgező kadmium-szulfidot permetezett a levegőbe azokban a falvakban, melyeken áthaladt – a helyi lakosokon nem volt védőruha.

Végül pedig megmutatjuk azt a szlovák kórházat, ahová bizony beengedték az újságírókat:

(Daniel Smith 100 titkos hely, ahová nem juthatsz be soha című könyve alapján)

Kapcsolódó cikkeink a témában

• „Vannak kórházaink, ahol az irakinál rosszabb állapotok uralkodnak”
• Akár több tízezer forinttal is csökkenhetett az egészségügyi szakdolgozók bére
• Túlterheltek az orvosok: volt olyan anyuka, aki 13 műszak után tudott csak szabadnapra menni