Konteók, bizonytalanság, egyenlőtlenségek – Mi a közös az AIDS- és a koronavírus-járványban?

Az 50 évesnél idősebbek problémáira fókuszáló amerikai AARP nevű szervezet oldalán megjelent cikkben több AIDS-aktivista számolt be arról, hogy egyértelmű párhuzamot látnak az AIDS és a koronavírus-járvány között. Nem véletlenül, hiszen még a járványok egyes „kulcsszereplőiben” is van egyezés: Anthony Fauci immunológus az USA egyik vezető fertőző betegségekkel foglalkozó szakembere, aki az AIDS elleni küzdelem élvonalában dolgozott 1984-től, az Országos Allergia és Fertőző Betegségek Intézetének igazgatói kinevezésétől kezdve, majdnem négy évtizeddel később ugyanebben a szerepkörben, egy másik közegészségügyi válság, a koronavírus-járvány frontvonalában tevékenykedik. Ő egyébként sokat beszél arról is, hogyan lehetne kivédeni egy következő világjárványt; persze jó sok pénzzel, és olyan prototípus-vakcinákkal, amelyek mintegy 20 víruscsaládba tartozó vírus ellen védenek.

A cikkben megszólaló AIDS-aktivista, Torie Osborn számára, aki 1988 és 1992 között a Los Angeles-i LMBT Központ ügyvezető igazgatója volt, Fauci jelenléte egyértelmű emlékeztető az AIDS-járványra, amely 1995-ös csúcspontjáig több mint 300 ezer emberéletet követelt az egész világon. „Az első néhány hétben kifejezetten újratraumatizálódtam– mondja Osborn. – Vannak emlékeim az AIDS csúcspontjáról, a két járvány közötti kapcsolat a pszichémben egyértelmű volt.” Osbornon kívül még számos AIDS-aktivista állítja, hogy hasonlóságot lát a két járvány között, ami egyben azt is jelenti, hogy a múlt tanulságai akár segíthetnek is a jelenlegi világjárvány elleni küzdelemben.

Titokzatos, veszélyes és új

Cleve Jones, aki 1983-ban a San Francisco AIDS Foundation társalapítója, majd később az AIDS Memorial Quilt létrehozója volt, úgy véli, hogy az AIDS pusztítása a San Franciscó-i LMBT közösségében a koronavírushoz hasonló kezdeti bizonytalanságot okozott, hiszen a vírusról az 1980-as években még semmit sem tudtak, csupán annyit, hogy valami „titokzatos, veszélyes és új” betegség tizedeli meg a közösség tagjait. Dr. John T. Carlo, aki a Prism Health North Texas vezérigazgatója, és a HIV/AIDS-járvány csúcspontja óta látja el a HIV-fertőzött embereket, szintén azt mondja, hogy a HIV/AIDS-járvány bizonytalanságai kísértetiesen hasonlítanak a Covid-19 járványhoz. „Azt hiszem, ez a járvány nagyon emlékeztetett minket arra az időszakra, amikor megjelent ez az ismeretlen vírus, nem tudtuk, honnan származik, nem volt rá kezelés, és alig volt módunk tesztelni” – véli Carlo.

Emlékezzünk csak vissza: a „titokzatos”, „veszélyes” és „új” jelzőket éppúgy alkalmazni lehetne a koronavírus-járvány kezdeti napjaira, még mielőtt az Egészségügyi Világszervezet 2020. márciusában világjárványnak nyilvánította volna a Covid-19-et. Akkoriban rengeteg – mai szemmel – túlzó reakciót lehetett látni a neten, tapasztalni a saját bőrünkön is. Sokan például úgy vélik, hogy az első hullám teljes lezárása és korlátozásai is szélsőségesek voltak a megbetegedések számához képest (összehasonlításképpen míg az első, márciusban kezdődő hullám során az aktív esetek száma május elejéig kicsivel több, mint 2000 volt, addig csak az elmúlt hétvégén 27,830 új fertőzöttet regisztráltak.) De találkozhattunk bukósisakban, gázálarcban vásárlókkal és rengeteg más szélsőséges, nem egyszer diszkrimináló megnyilvánulással is, amelynek hátterében a bizonytalanság, az újdonság és a végtelenül kevés információ állt arról, hogyan terjed, kit és mennyire betegít meg az új típusú koronavírus. Hasonlóképpen a korai furcsa és bizarr AIDS-esetek körül is extrém bizonytalanság alakult ki a 80-as évek elején, hiszen még azt sem lehetett tudni, vírusról van-e szó, a levegőben terjed-e esetleg. Ezt a bizonytalanságot mutatja, hogy eleinte nevet sem adtak a betegségnek, csak „melegrákként”, „meleg-tüdőgyulladásként”, „homoszexualitással összefüggő immundeficitként” (GRID) emlegették, míg ki nem derült, hogy heteroszexuálisok is elkaphatják. Miközben a kutatók gőzerővel igyekeztek feltérképezni a különös kór jellemzőit, a tévében püspökök szónokoltak arról, hogy a hívek hagyják abba a csapvíz fogyasztását a fertőzés elkerülésének érdekében, sok étteremben eldobható tányérokat adtak a vendégeknek, vagy gumikesztyűvel szolgáltak fel, sőt egészségügyi dolgozók nem voltak hajlandóak próbababákon megtanulni az újraélesztés, nehogy elkapják a fertőzést. Ezek nemcsak elszórt esetek voltak; az AIDS-krízis tetőpontján a nyilvános hisztéria irracionális, érzéketlen, nemegyszer törvénytelen válaszokat gerjesztett az emberekben: egy 87-es közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 50 százaléka helyezte volna karantén alá az AIDS-betegeket, 48 százalékuk megvonta volna tőlük a személyi igazolványukat, 15 százalékuk pedig megkülönböztető tetoválást varrt volna rájuk (ezt az irányt viszi tovább a 1993-as Hajnalhasadás című akcióthriller Cuba Gooding Jr. főszereplésével).

Csakhogy a faji és etnikai különbségek nemcsak az AIDS, de a Covid-19-fertőzöttség és a halálozási arány tekintetében is erősen megjelennek: az USA déli államaiban például a koronavírus-fertőzések és -halálozások aránya a legmagasabb az országban, így a fekete férfiakat és nőket aránytalanul érinti a betegség – hasonlóképp az AIDS-hez. Dr. Carlo szerint ezekkel a járványokkal a megbélyegzés rendkívül nyilvánvalóvá vált, ahogy a közegészségügyi egyenlőtlenségek is: Míg az AIDS esetében a fejlett országok a 90-es évek végén hozzáférhettek a hatékony antiretrovirális szerekhez, a súlyosan sújtott helyeken, mint például a szubszaharai Afrika és Haiti területén a halálozások száma egy évtizeddel később is tovább emelkedett. Hasonlóképp van ez a koronavírus-vakcinák esetében is. „Már a koronavírus-járvány kezdetén felismertük, hogy szisztémás egyenlőtlenségek mutatkoznak a rendelkezésre álló kezelések terén. Ez nemcsak a súlyos koronavírus-fertőzések megelőzéséhez használt gyógyszerek kezelésére igaz, hanem a koronavírus-vakcinák elosztására is” – mondja Carlo, célozva arra az egyenlőtlenségre, hogy tavasszal csupán 10 ország osztozott az addig legyártott oltóanyagok 75 százalékán.

„AIDS és koronavírus márpedig nem létezik”

 „Járvány alatt nem lehet oltani”, „az oltások miatt mutálódik a vírus”, „Gibraltáron a teljes lakosságot beoltották, mégis szaladnak föl a számok”, „koronavírus nincs”; „csak az betegszik meg, aki fél, mert alacsony a rezgése”; „a lázmérővel törlik a memóriánkat”; „Bill Gates”, „5G”, „mikrochip”; „új világrend”; „a gyógyszeripar globális emberkísérlete”; „decembertől csak az oltottak használhatják a Facebookot”; „oltottak fekszenek a lélegeztetőgépeken”; „a lélegeztetőgépekre tesznek meghalni”; „az oltottak őszre meghalnak”; „az oltottak szórják a tüskefehérjét”; „az oltottak fertőznek”; „a PCR-tesztekkel fertőznek”

– az ehhez hasonló konteókkal és tévhitekkel tele van a padlás. Nem volt ez másként az AIDS-járvány idején sem, és még internet sem kellett ahhoz, hogy a vírussal és a betegséggel kapcsolatban számos összeesküvés-elmélet, könyv lásson napvilágot.

A The Lancetben is megjelent 2005-ös tanulmányban minden hetedik megkérdezett afroamerikai gondolta úgy, hogy az AIDS-et a kormány hozta létre a fekete populáció kontrollálására, és minden harmadik mondta azt, hogy a HIV vírust egy állami laboratóriumban állították elő. A megkérdezettek több mint fele szerint van olyan gyógymód a HIV/AIDS-re, amelyet a szegényektől visszatartanak. Egy 2019-es amerikai összeesküvés-elméletekkel foglalkozó felmérés során megkérdezték a válaszadókat, hisznek-e abban, hogy a CIA azért hozta létre a HIV-fertőzést, hogy csökkentse a homoszexuális és afroamerikai populációt, vagy sem. A válaszadók 5 százaléka nyilatkozott úgy, hogy határozottan hisz ebben az elméletben, míg 53 százalékuk nemmel felelt. Ahogy a koronavírus kapcsán is mindig előkerül egy-egy olyan orvos, vagy magát orvosnak valló természetgyógyász, aki a tudományos állásponttal homlokegyenest szembe megy, úgy ez az AIDS-járvány tombolásának idején sem volt másképp. Peter Duesberg, Robert Root-Bernstein és Kary Mullis például azzal érveltek, hogy a HIV nem okoz AIDS-et, noha elsöprő bizonyítékok vannak ennek ellenkezőjére. Thabo Mbeki dél-afrikai elnök pedig egyenesen azt állította, hogy a CIA „része annak az összeesküvésnek, amely azt a nézetet hirdeti, hogy a HIV AIDS-t okoz”, persze csak azért, hogy növeljék a gyógyszerek eladását. Alan Cantwell bőrgyógyász pedig egyenesen azt állította, hogy az amerikai kormány által kifejlesztett, genetikailag módosított vírust az Egyesült Államok nagyvárosaiban meleg és biszexuális férfiakon végzett hepatitis B vakcina kísérletekkel juttatták be az emberekbe 1978 és 1981 között. Más elméletek szerint az új vírust olyan börtönlakókon tesztelték, akik önként jelentkeztek a kísérletre a korai szabadulásért cserébe, és ezeken a foglyokon keresztül terjedt el a vírus a lakosság széles körében.  És vannak olyanok is, akik teljességgel tagadják a HIV és az AIDS létezését, vagy azt gondolják a vírusról, hogy ártalmatlan, és nem az AIDS okozója. Amennyiben az AIDS mégis létezik – vélik a vírustagadók – akkor azok a drogoknak, az alultápláltságnak, a rossz higiéniának, a hemofíliának vagy a HIV-fertőzés kezelésére használt gyógyszereknek (antiretrovirális szerek) tulajdonítható, semmiképpen sem magának a vírusnak.

Bár némelyik konteó igencsak megmosolyogtató lehet, érdemes figyelembe venni, hogy a HIV/AIDS-tagadásnak jelentős politikai hatása volt, különösen Dél-Afrikában a már említett Thabo Mbeki elnöksége alatt. A tudósok és az orvosok szerint a vírustagadásnak hatalmas emberi ára volt: közegészségügyi kutatók 330-340 ezer AIDS-szel összefüggő halálesetet, valamint 171 ezer  egyéb HIV-fertőzést és 35 ezer csecsemőkori HIV-fertőzést tulajdonítottak a dél-afrikai kormány korábbi HIV/AIDS-tagadásának. Phil Wilson aktivista, a Black AIDS Institute ügyvezető igazgatója szerint az összeesküvés-elméletek az AIDS megelőzésének gátjává váltak, mivel az emberek úgy érezték, tehetnek bármilyen intézkedést, továbbra is elkaphatják ezt a betegséget. Nincs ez másként a koronavírus-tagadás esetében sem.

Alapvető különbségek

Természetesen van néhány alapvető különbség a koronavírus és az AIDS-hez vezető vírus között. A HIV csak a fertőzött testnedvekkel, például spermával, anyatejjel, hüvelyváladékkal vagy vérrel való közvetlen érintkezés útján terjed, míg a koronavírus cseppfertőzéssel. Különbözik a két vírus halálozási rátája is. A koronavírus esetében ez az arány még megfelelő intenzív ellátás esetében is nagyjából 3,4 százalékra tehető, igaz a halálozási arányt jelentősen befolyásolják a földrajzi eltérések, ellátási különbségek, az ellátottak kora, a variánsok, a korlátozási intézkedések, a vakcina, épp ezért fordulhat elő, Mexikóban mértek 10 százalék körüli halálozási arányt is. Eközben a HIV-fertőzés által okozott szerzett immunhiányos tünetegyüttes gyakorlatilag, vagyis AIDS kezelés nélkül 100 százalékos halálozási arányú. Szerencsére ezek a halálozási adatok egy ideje csökkennek a kombinált antiretrovirális terápiának köszönhetően: az AIDS-szel összefüggő halálozások száma a 2004-es csúcs óta 64 százalékkal, 2010 óta pedig 47 százalékkal csökkent a globális HIV/AIDS statisztika adatai szerint. Ugyanakkor a vírus szaporodását gátló gyógyszerek nem gyógyítják meg a HIV-fertőzést, de nagymértékben lelassítják az immunrendszer pusztulását. Az adatok persze még így is elrettentőek: 2020-ban világszerte 37,7 millió ember élt HIV-fertőzöttként,  nagyjából 1,5 millió  ember fertőződött meg újonnan, és 680 ezer  ember halt meg AIDS-szel összefüggő betegségekben. A járvány kezdete óta összesen 79,3 millió ember fertőződött meg HIV-vel, és 36,3 millió ember halt meg AIDS-betegségekben. Összehasonlításképp: 2020 júniusban átlagosan naponta 4700 ember halt bele a koronavírus okozta megbetegedésben világszerte, ami óránként 196 ember halálát jelenti. Havonta átlagosan 78 ezer emberéletet követelt a vírus, az Egészségügyi Világszervezet szerint az AIDS esetében ez a szám még mindig 64 ezer főre tehető.

Szintén alapvető különbség, hogy míg a koronavírusra kevesebb, mint egy év alatt sikerült kifejleszteni a vakcinát, hiába röppennek fel mindig biztató hírek ezzel kapcsolatban, addig a HIV-re közel 40 év alatt sem sikerült. Az összeesküvés-elméletek hívei szeretnek is rácuppanni erre látszólagos paradoxonra, hiába írták le már számtalanszor, hogy egyrészt a különféle koronavírusokat már legalább 50 éve tanulmányozzák, másrészt az mRNS-technológia már létezett, harmadrészt zsákszámra ömlöttek a milliárdok a vakcina-fejlesztésre (miközben a HIV-kutatás a betegség kényes volta miatt eleinte például folyamatos pénzhiánnyal küszködött – érdemes erről megnézni az És a zenekar játszik tovább című HBO-filmet).

Mindemellett a HIV-oltás kifejlesztésére irányuló erőfeszítéseket magának a vírusnak a genetikai sokfélesége hátráltatja leginkább. Mivel a HIV rendkívül gyorsan mutálódik, nagyon nehéz egyetlen olyan vakcina kifejlesztése, amely az összes törzset és mutációt megcélozná. A HIV replikációs osztódási ciklusa nemcsak gyors (kicsit több mint 24 óra), hanem gyakori hibákra is hajlamos, és mutáns másolatokat hoz létre, amelyek új törzsekké rekombinálódnak, ahogy a vírus emberről emberre terjed. Egyetlen vakcina kifejlesztése, amely több mint 60 domináns törzset, valamint sok rekombináns törzset képes kiirtani, hatalmas kihívást jelent, amikor a hagyományos vakcinák csak korlátozott számú vírustörzs ellen nyújtanak védelmet. A HIV elleni küzdelem erőteljes reakciót követel meg az immunrendszertől, és ebben rejlik a vakcina kifejlesztésének másik nehézsége. Hagyományosan az úgynevezett CD4 T-sejtek kezdeményezik az immunválaszt azáltal, hogy közvetlenül megtámadják a kiküszöbölni kívánt fertőzött sejtet. Ironikus módon éppen ezeket a sejteket célozza meg a HIV-vírus. Ezzel a HIV megzavarja a szervezet védekezőképességét, mivel a CD4 sejtek szisztematikusan kimerülnek, ami az immunrendszer végső összeomlásához vezet. Végül a HIV-vakcina kifejlesztését meghiúsítja a vírus azon képessége, hogy elrejtőzzön a szervezet immunvédelme elől. Nem sokkal a fertőzés után, miközben más HIV-vírusok szabadon keringenek a véráramban, a vírusok egy részhalmaza beágyazódik rejtett sejtmenedékekbe, ahol rejtve marad a védekezőrendszer elől.

A koronavírus-járvány érdekes hozadéka azonban, hogy az mRNS oltások kifejlesztése közelebb vihet a HIV-védőoltás megalkotásához is. A Moderna két mRNS-alapú HIV-vakcina humánvizsgálatát kezdte meg nemrég: ahogy a koronavírus-vakcina esetén, úgy itt is az mRNS-szálak bejutnak az emberi sejtekbe, és kódot adnak nekik, hogy ugyanolyan fehérjék kis darabkáit állítsák elő, amelyek a vírus külsején is vannak. Ezek a fehérjék aztán tesztbábuként működve felismerhetővé válnak az immunrendszerünk számára, így az immunsejtek a jövőben azonosítani és semlegesíteni tudják a tényleges vírust.

Tanulság?

Dr. Carlo szerint a HIV/AIDS és a Covid elleni küzdelem legnagyobb meggátlója az önelégültség. A technológia fejlődése ellenére mindenkit emlékeztetni szeretne arra, hogy van még mit tenni a fertőzések ellen. „40 év után sem végeztünk még a HIV-vel és az AIDS-szel, ahogy a koronavírussal és annak variánsaival sem – mondja Carlo. – A HIV/AIDS-szel élő emberek egy része nem tartja be a szükséges óvintézkedéseket, amelyek valóban működnek és működhetnének. Azt hiszem, ma ugyanez történik a koronavírussal. Sokan úgy vélik, hogy a koronavírus már nem probléma, és kész, kihirdethetjük a győzelmet. Sajnos sok a párhuzam a két járvány között, és ez az önelégültségünk érzésére vezethető vissza, illetve arra, hogy talán tovább akarunk lépni egy szörnyű válságból, amely maga alá temetett, de ehhez rendelkeznünk kell azzal a perspektívával, hogy még nem győztünk.”

Dr. Carlo úgy véli, hogy mindannyiunknak meg kell ünnepelnünk a Covid-19-kezelések és oltások, valamint a HIV leküzdésére létrehozott terápiák terén elért sikereket, de mint mondja, gondolnunk kell azokra az egészségügyi egyenlőtlenségekre, amit ez a járvány kihangosított és még tovább mélyített. 

Érdekes cikkeink a járványról

• Eltitkolt pozitív Covid-tesztek, betegek az iskolában és irodában – legyünk már észnél, emberek!
• Kötelező Covid-vakcina: jogosan érvelnek a választás szabadságával az oltásellenesek?