Az Ungvárról indult, Kolodko Mihályként is emlegetett Mihajlo Kolodko miniszobrai számtalan helyen bukkantak fel az országban, de hogy ezek mennyire képviselnek valódi művészeti értéket, azt többen is megkérdőjelezik, például kortárs képzőművész, Pólya Zsombor is. Mint egy posztjában írja, egy köztéri alkotásokról szóló cikket olvasva szembesült azzal, hogy a szerző a történelmi emlékművekkel, illetve Pauer Gyula és Can Togay Cipők a Duna-parton (2005) című, az Országház közelében álló alkotásával egyenrangúként tárgyalja a jobbára szellemesnek, viccesnek szándékolt, közérthető és szelfire csábító zsánerszobrokat, köztük Kolodko a Dunakorzón felállított, Roskovics Ignác festőt alkotás közben ábrázoló szobrát.
Hozzáteszi, előbbi másolat, eredetije 2012 óta Ungváron látható, a kettő közti különbség pedig mindössze annyi, hogy a vásznon mindkét esetben az éppen aktuális látvány – az Ung, illetve a Lánchíd és a Duna – látható, Roskovicstól azonban távol állt az ilyen festészet. “Azaz valószínűleg soha nem festette ilyen módon egyik képét sem, így szobra többszörösen is hazug, jelentéktelen, harmadlagos tákolmány, a festészet közérthető és perverz metaforája, nem műalkotás, így műélvezeti értéke sem lehet Szeretném azt gondolni, hogy nem ez jellemzi a budapesti ízlést,
, ezért bedobozoltam, elszállításra valónak ítélve a szobrot.”
Pólya Zsombor egy másik Instagram-posztot is feltöltött, ezen nem a bedobozolt szobor látható, hanem a bedobozolás folyamata. Illetve egy kommentben megjegyezte, azt, hogy becsomagolta a szobrot, az csak javaslatnak szánta. “Bedobozolásom a megsemmisítésre semmisítéssel, azaz törléssel felelve szabadítja fel a teret, így érvényre-és levegőhöz juttatva a Duna-part látképét. Akcióm egy a tájba és térbe való, szerintem szükségtelen emberi beavatkozást szeretne visszavonni, ezzel téve javaslatot további, hasonló beavatkozásokra, amelyek megteremthetnék az esélyét annak, hogy ne csak narcisztikus önmagunkkal szembesüljünk folyamatosan, hanem a környezettel, a tájjal.”
(via 24.hu)