A Máltai Szeretetszolgálat az ukrán határ mindkét oldalán segíti a menekülőket, több száz tonna tartós élelmiszerrel járult hozzá az Ukrajnában várakozó menekülők ellátásához.
„Tolmácsként odaléptem két hölgyhöz, olyan 30-35 év körüliek lehettek, gyermekekkel érkeztek ők is. Az ország belső részéből jöttek, a lebombázott Zsitomirból. A férjeik hozták el őket autóval a határig, majd visszamentek, mert az egyikük orvos, aki azt mondta, neki most a mentésben a helye, a másik mérnök, ő harcolni indult. Ez után már nem mertem személyeset kérdezni, mert annak csak sírás lett volna a vége, nem pedig segítség.”
„A Keleti pályaudvaron megkérdezem egy idős pártól, honnan jönnek. Harkiv – mondja a nő. Az jó messze van, igyanak egy teát, hozok szendvicset, vizet. A férfi szótlanul rója a köröket, az asszony köszöni, nem kér semmit. Hova mennek? Van szállásuk? – érdeklődöm. Nem, nem kell semmi. Újabb családok jönnek. Viszem őket jegyet venni, pelenkát adok, törött szemüveget javítok. Nem tudom levenni a szemem az idős párról. Odaviszek egy önkéntes tolmácsot, mondja el, hogy segíteni szeretnénk, közben önkéntelenül megsimogatom az asszony karját. Megragadja a kezem és elsírja magát. A vonaton kapták a hírt, hogy lebombázták a házukat. Ez a néhány táska maradt csak. Amerikába mennek a lányukhoz, el kell jussanak a reptérre. Beléjük diktálok egy teát, kezükbe nyomok egy szatyrot vízzel és szendviccsel, rövid idő múlva beültetjük őket a repülőtérre induló máltai kisbuszba. Csaknem négy óra néma járkálás után a férfi most szólal meg először, annyit mond: Thank you.”
Thank you. Köszönjük. A Máltai Szeretetszolgálat a rászorulók nevében is hálás azoknak, akik adójuk 1%-ának felajánlásával segítik a szervezetnek az ukrajnai háború elől menekülőkért végzett munkáját.
Szponzorált tartalom
