„Kicsit nehéz, amikor az embert a saját országa próbálja kigáncsolni” – rengeteg katás kétségbeesett

Hiába volt a spontán tüntetés és hídfoglalás, kedden kora délutánra a parlament megszavazta a kata szigorításáról szóló törvényjavaslatot, amely többek között azt tartalmazza, hogy csak azok választhatják majd ezt az adózási formát, akik a lakosság részére saját szolgáltatást nyújtó, terméket értékesítő egyéni vállalkozók. Az utóbbi, a szakemberek szerint a 450 ezer katás közül csupán 30 ezer embert érint.

A kormánypártok azzal érveltek, hogy a katát eredetileg egyéni kisvállalkozóknak találták ki, ám később egyre többen kezdték el azt bújtatott foglalkoztatásként használni. A törvény szigorítására így szerintük azért van szükség, hogy az tényleg azokra vonatkozzon, akikre eredetileg kitalálták. Tény, hogy szép számmal akadtak olyan vállalkozások, cégek, amelyek bújtatott foglalkoztatásra használták ezt az egyébként tényleg kedvezményes adóformát. De alapvetően a kata sok embernek nyújtott lehetőséget arra, hogy elkezdje építeni a saját bizniszét, vagy szabadúszóként projekt alapon több cégnek is dolgozhasson. Sokan-e lehetőséggel élve tehették meg azt is, hogy a fő- vagy mellékállásuk mellett elkezdjék építeni a saját üzletüket, hiszen egy vállalkozás felfuttatásához idő kell, addig pedig – hacsak nincs elég tőkéd – meg kell élni valamiből. 

Már egy ideje gyűltek a viharfelhők

Az áprilisi választások után már lehetett arról hallani, hogy az előbb említett okokból a kormánypártok át akarják alakítani a katát. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke elhintett pár részletet azzal kapcsolatban, hogy milyen változásokra lehet majd számítani a szigorítások után. Hétfőn azonban még őt is meglepte a drasztikus törvényjavaslat, amellyel lényegében kicsontozták a katát. Mert ugyan nem emelte az adóterhet (ahogy azt a legtöbben várták), és 18 millió forintra növelték az adózók bevételének összeghatárát (a bírálók szerint ez sem teljesen pozitív változás, ugyanis ezt az emelést háttérbe szorítja a 12 millió forintos alanyi adómentesség (áfa-mentesség) változatlansága), de egyúttal megtiltotta, hogy ezentúl cégeknek, állami intézményeknek számlázzanak a katások. Egyedül a taxisok élveznek kivételt, ők továbbra is számlázhatnak cégeknek is. 

Vagyis a legtöbb eddigi katás kiesik az új keretrendszerből,

hiszen rengeteg kisvállalkozó párhuzamosan dolgozik magánszemélyeknek és cégeknek, valamint intézményeknek is, az ő üzleti modelljük a törvénymódosítással szeptembertől ellehetetlenül.

Érthető, hogy a  Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is tiltakozott a kedden elfogadott katatörvény ellen. Közleményük szerint a törvény több tízezer oktatásban dolgozót is érint, akik „a nyomorbérüket egészítették ki egyéni vállalkozói tevékenységgel, főként mellékállású kisadózóként”. Csak egy példa a sok közül, hiszen pszichológusok, fordítók, villanyszerelők, és még megannyi szakma képviselője katázik úgy, hogy számláznak cégeknek, eseti jelleggel vagy folyamatosan.

Kozma Norbi, az egyik legismertebb fodrász itthon, alkalmanként olyan magazinoknak dolgozik, mint az Elle, a Marie Claire vagy a Glamour, de olykor tévéműsorokban is ő felel a fellépők frizurájáért. Mindemellett saját szalont működtet, tehát magánszemélyeknek is számláz, így számára is nagy kérdés, hogyan tovább: „Mindenképp le kell ülnöm majd egy könyvelővel, akivel átrágjuk a lehetőségeket, feltéve, ha találok mostanában olyat, aki rá is ér” – teszi hozzá.

A változás igazán nagy érvágásnak tűnik a szellemi foglalkoztatásúak körében, ők azok, akik újságíróként, szövegíróként, social média menedzserként vagy akár fordítóként saját ügyfélkört alakítottak ki, vagy épp azon vannak, hogy ezt kiépítsék. Ebben a cipőben jár Eszter is, aki egyedülálló anyaként az elmúlt egy-két évben végre stabilizálta a szabadúszós rendszerét. Aztán, amikor végre sínre kerültek a dolgok, robbant a katás bomba.

„Nekem így friss egyedülállóként különösen odavágott ez a kata dolog. Beálltam egy jó rendszerre, ahol annyit kerestem, amiből csendesen megélünk, tudom biztosítani a fiamnak azt, amit eddig, és kellő időt is el tudok tölteni vele. Az utóbbi hetekben az infláció miatt már keményen szorongtam, gondolkodtam, hogy árat emelek, hátha át tudom verni a megbízóimon. Na, ennek most lőttek. És ha most bármilyen más adózási formát választok, annyival több lesz az adó, hogy sokkal többet kell dolgoznom ugyanazért a pénzért. Eddig tudtam válogatni is a munkák között, most már nem fogok.

– mondja, majd hozzáteszi: „Egyelőre le vagyok fagyva, jönnek a pánikrohamok, nem tudom, mi lesz szeptembertől”. A negyvenes éveiben járó nő, aki egyébként szövegíró-szerkesztőként dolgozik több cégnek, attól fél – mint sok szabadúszó, akik nem véletlenül döntöttek úgy, hogy nem szeretnének alkalmazottak lenni – hogy elveszti az ügyfeleit, és az is szorongással tölti el, hogy alig másfél hónapot hagytak arra, hogy kitalálja, mitévő legyen. A kata bedöntése egyébként felértékelheti a munkahelyeket, az alkalmazotti létet, ám ha a változatlan kereslet mellett nő a kínálat, ez még csökkentheti is a béreket. Eszter tehát joggal tart attól, hogy a legrosszabb esetben, anyagi okokból belekényszerül egy olyan olyan, örömtelen munkakörbe, amit eddig próbált elkerülni. 

Tamás (a nevét megváltoztattuk) is elkeseredett, sőt, nagyon dühös. Ő jelenleg külföldön él, de haza dolgozik. Katás. 
„Én gyakorlatilag külföldön élek, de papíron még otthon voltam, többek közt a meló miatt, nem akartam elvágni a köldökzsinórt. Eddig katás újságíróként/médiásként írogattam, influencerkedtem ide-oda, igazi szellemi szabadfoglalkozásúnak mondhattam magam. Az új törvény egyértelmű lökést adott abba az irányba, hogy minden gazdasági tevékenységemet külföldre vigyem, pár százalékkal több lesz az adó, mintha átmennék átalányba, szóval még így is rosszul járok, de úgy vagyok már vele, hogy én többet egy kurva adóforintot nem akarok fizetni ennek az életeket ötletszerűen elbaszó kormánynak, ami eleve vállalhatatlan módon költi el az adóforintokat. Persze lehet, hogy külföldi munkásként majd nem kapok olyan könnyen melót, és akkor itt kell keresnem valamit, akár teljesen más szektorban, amit nem fogok annyira szeretni. Akárhogy is, a Fidesz-kormány megint (nem először, nem másodszor) hozott olyan törvényt, amivel engem eltol Magyarországtól. Gondolom, vagyunk még így egy páran.”

Vannak.

József, a harmincas éveiben járó programozó, már a választások után is erősen gondolkodott abban, hogy kiköltözik külföldre, de most még erősebb benne az elgondolás, annyira lehetetlennek látja itthon a boldogulást. Egy ismert fotós is viszonylag sötéten látja a jövőt, szerinte komoly áremelések várhatók,  és úgy véli, újra befeketedhet a gazdaság.

– mondja.

Nagy vesztesek: a mellékállású katások

A mellékállású katázás felszámolásával sok embertől veszik el a lehetőséget, hogy lépésenként építse ki a saját bizniszét, plusz így kiszorítják a rokkantakat és a nevelőszülőket is.  A VG.hu azt írja egy keddi cikkében, hogy érthető a törvényjavaslat célja, hogy kiszorítsák azokat, akik – sokszor bonyolult céghálókon keresztül – visszaélnek ezzel a szabályozással, ugyanakkor gondolni kellett volna arra, hogy a legtöbb vállalkozó nem csak magánszemélyeknek ad el, nyújt szolgáltatást, és azokra is, aki főállás mellett így keresnek plusz jövedelmet. Mint írják, alkalmasabb lett volna például a cégtől származó bevételre összesen egymillió forintos értékhatárt beállítani, ezzel nem hozva teljesen lehetetlen helyzetbe azokat a kisvállalkozókat, akik kiegészítő jelleggel végeznek csak céges ügyfelek részére munkát.

„A varrónőm, aki a legfontosabb üzleti partnerem, egy vállalkozó egyedülálló anyuka, a jövőben nem tud nekem számlázni. Pár éve gyerek és munka mellett csak azért végezte el a női szabó OKJ-t (szaktudása adott volt), hogy teljesen hivatalosan vállalkozó lehessen, és otthagyhassa a 8 órás főállását, így anyagilag és idő szempontjából is jobban járjon” – mondja Lilla, aki ruhákat tervez, míg egy másik divattervező, Tomcsányi Dóri is azt meséli, hogy leginkább azok kerülnek nehéz helyzetbe, akiket eddig sem vetett fel a pénz.

„Én nem vagyok katás, Kft.-m van, de az aggodalmam nagy, mert rengeteg tervezővel (több mint 40) dolgozunk együtt, akik 90 százaléka kisadózó, havi 100-200 ezer Ft körüli bevételük van tőlünk. Rengeteg emailt kaptunk, hogy nem tudják, hogyan tovább, ha nem tudnak nekünk számlázni. Sokuknak nincsen saját webshopja vagy értékesítési pontja, nálunk és hozzánk hasonló concept store-okban árulnak,  így is örülnek, ha hónap végén nullára jönnek ki és nem kell a termékek gyártása mellett egyéb munkát vállalniuk. Az ő jövőjük most nagyon sötét, és mi is aggódunk, hiszen évek óta dolgozunk együtt velük és fontosak számunkra”– mondja. 

Bejelentkezik egy szintén ismert gasztroblogger, influenszer is, akit különféle cégekhez különféle megállapodások kötik, ezek kisebb és nagyobb értékű munkákat jelentenek, vegyesen. Neki is újra kell gondolnia az üzleti modelljét, hiszen ahogy jelenleg működik, az szeptembertől már nem lesz lehetséges:„Én eddig nem voltam kétségbeesve, mert a katás egyéni vállalkozásom mellett van egy Kft.-m is. Igaz, ez utóbbi részben azért, mert a korábban hozott katás szigorítás, ami a 3 millió feletti bevétel 40 százalékos adójáról szólt, erre sarkallt. A nagyobb munkákat tehát a Kft-vel csináltam, a kisebbeket pedig a katával. Ez a felosztás azért volt szerencsés, mert a katás keresetemből a napi megélhetést tudtam biztosítani, hiszen Kft.-ből sokkal bonyolultabb és költségesebb pénzt kivenni, ezzel szemben a katás bevétel szabadon felhasználható.

Azaz nem lehet kata alany az az egyéni vállalkozó sem, aki más vállalkozásban társas vállalkozóként tevékenykedik. Ami ebben a legnagyobb szívás: nekem főleg hosszútávú, éves szerződéseim vannak, amit nem lehet vagy üzletileg nem etikus menet közben megváltoztatni, hogy „bocsi, tudom, hogy anno ebben állapodtunk meg év elején, de most árat emelnék”. Ráadásul nálam a kontentgyártásnak (legyen ez fizetett vagy saját tartalom) egyre magasabb költségei vannak, hiszen gaszrobloggerként recepteket osztok meg. Egyértelmű, hogy a jövőben az új ügyfeleknek magasabb ajánlatot kell adnom (nagyjából 30 százalékkal), illetve muszáj keresnem olyan kiegészítő lehetőségeket, amivel növelhetem a Kft. bevételét, például workshopok szervezése. Viszont ez a korábbiakhoz képest pluszmunkával jár, azaz több munkával tudom ugyanazt a pénzt megkeresni” – festi le az elképzelt, új jövőt.

Don’t panic!

Jó tanács, ugyanakkor nehéz kibírni, hogy az ember ne essen pánikba egy olyan helyzetben, amikor kihúzzák alóla a szőnyeget. Szabó Ágnes, aki a Facebookon a Virtuális asszisztensek fóruma elnevezésű zárt Facebook csoportot vezeti, úgy tapasztalja, hogy a közösség tagjai, akik főleg szellemi munkások, érthető módon nagyon kétségbeestek.

„A legrosszabb a rövid határidő, hiszen ezalatt egy üzleti modellváltást is le kell szervezni, nem elég az adónem váltás, és ez magával hoz egy áremelést is, ami ügyfélvesztéssel járhat. Már azoknak, akik megmaradnak a pályán. Egyelőre nem tehetek mást, mint folyamatosan tartom a lelket bennük, arra biztatom őket, hogy nyugodjanak meg egy kicsit, lesznek új megoldások. Egyébként is mindig jönnek újabb és újabb kihívások, és sajnos mindig lesznek, akik az ilyen jellegű akadályoknál lemorzsolódnak. Ezért próbálom a közösség tagjait felvértezni: már megsirattuk a katát, innentől próbáljunk a megoldásra törekedni, ami nem egyszerű, mert még nem jött ki a törvény végrehajtási része, ráadásul az ügynek a pikantériája hogy szabadságra mennek a cégbíróságok az ítélkezési szünetben. Így még kevesebb idő jut az intézkedésre” – magyarázza Ágnes. Rendkívül nehéz helyzetben vannak a szellemi szabadúszó nők, akik közül sokan édesanyák, így az iskolai nyári szünetben, ítélkezési szünetben, gyerekkel a “nyakukon” próbálják meg kitalálni és átszervezni a vállalkozásukat, menteni az egzisztenciájukat.

A kata törvény módosítása rámutatott egy régi problémára is: a szolidaritás teljes hiányára

Akiket nem érint a jelenlegi helyzet, azok közül sokan, minimális empátia nélkül csak nevetgélve poénkodnak a kata elkaszálásával, még ismerősi körben is kénytelen voltam végighallgatni az olyan elejtett humormorzsákat, hogy “Ugyan minek akarsz adózni?” “Nyugi, majd jön a borítékos rendszer” “Irány külföld, ha itt tisztán szeretnél élni“, és hasonlók.

Ám mindebben nincs semmi meglepő vagy új, az itthoni polarizált társadalmunkra évek óta jellemző, hogy nem igazán empatizálunk mások problémáival.  Általában csak akkor posztol valaki dühös emojit vagy vonul ki tüntetni, amikor az ő talpa alatt ég a talaj, vagyis egy olyan döntést, megszorítást hoz a kormány, ami már neki is fáj. Pedig a szolidaritás (ami egyébként nem egyenlő a segítéssel) egy jól működő társadalom lételeme.

Lenne.

„Ahogy a kisvállalkozók nem mentek ki a tanárok tüntetésére, úgy a katás demonstráción sem lehetett látni tanárokat, ahogy a szakmákon belül nincs kiépítve a szolidaritás rendszere, úgy szakmák közt sincs. És ne legyen illúziónk: ez mindig minden kormánynak jó volt így” – mondja egy saját bevallása szerint is jól kereső filmes, aki azt is hozzáteszi, hogy tény, ez az adózási forma a filmes szakma nagy részének kényelmes volt, és alacsony adóterhet jelentett a magas fizetésükhöz képest. A filmes és tévés szakemberek a jövőben vagy nagyobb adót fizetnek bevételeik után, vagy céget alapítanak, esetleg a rendszert megkerülve fiktív számlákkal fognak operálni, áfa-csaló bukócégeket és cégláncolatokat hoznak be a számlázási rendszerbe. Egy másik filmes, aki divattervezőként is tevékenykedik, azt mondja: „Remélem, a könyvelőmre számíthatok, és kitaláljuk, mi lesz a legjobb. De felmerült bennem, hogy tényleg külföldben kell gondolkodni, úgyhogy kicsit elkezdem megnézni, hol milyen lehetőségek vannak.