A tanév végével elkezdődött a diákmunkák szezonja: minden évben fiatalok tízezrei vállalnak munkát a különböző kiadásaik fedezésére. A Gazdaságfejlesztési Minisztérium közleménye szerint idén 26-27 ezer diák részvételére számítanak a minisztérium nyári diákmunka programjában, ami során a munkáltatók bértámogatást kapnak.
A diákmunka persze nem újdonság: a legtöbbünknek még személyes tapasztalata is van arról, hogy milyen is – adott esetben meglehetősen furcsa – melókat vállalni, legtöbbször pontom pénzért. De ma mire gyűjtenek a diákok? Mire érdemes odafigyelni, ha a gyerekünknek segítünk munkát keresni? Ennek jártunk utána.
Mindenkinek van egy diákmunkás sztorija
Az első diákmunkám tulajdonképpen édesanyám irodájában volt. Gimi utolsó előtti évében nagyon el akartam menni a Sziget Fesztiválra, de nem volt pénzem rá, így egyezséget kötöttünk: besegítek neki az adminisztrációban, iktatok, postára járok, cserébe ő megveszi nekem a hőn áhított belépőt. A munkát halálosan unalmasnak találtam, de visszatekintve heti pár nap egy hűtött irodában, cserébe a Sziget-jegyért, nem volt rossz üzlet. Főleg, hogy pár évvel később már 12 órában kasszáztam a fesztiválon: ugyan azért pénzt is kaptam, de a nap végére olyan fáradt voltam, hogy még azokra a koncertekre sem emlékszem, amiket véletlenül nem aludtam át.
Körbekérdeztem a szerkesztőségben és persze kiderült: majdnem mindenkinek van egy diákmunkás sztorija. Dolgoztunk mi azért, mert valaki ajánlotta vagy mert kellett a pénz, vagy csak mert jó ötletnek tűnt.
„A 600-as mercis vállalkozónál abból állt a betanítás, hogy begyakoroltatta velem a kézmozdulatot, hogyan kell látszólag egy gombócot húzni a kanállal, de útközben valójában a fagyigombóc felét kiejteni. Ez volt a feladat. Ezen először felháborodtam, aztán úgy alkalmaztam, hogy aki kedves volt, egész gombócot kapott, a köszönést és a »kérem«-et nem ismerőknek viszont fél gombóc járt” – meséli Orsi kolleganőnk, aki babysitterként és fagyiárusként is kipróbálta magát.
Csenge 16 évesen két napon keresztül kukoricát címerezett, és soha nem fogja elfelejteni: „Azt hittem, hogy soha nem lesz vége. Hajnal 5-kor már kint voltunk, hogy elvigyen minket a busz. Egész nap ott voltunk, tűzött a nap és a műszakvezető nagyon szemét volt. Állandóan szívatott minket, elmondta, hogy mennyire rossz, amit csinálunk és vagy ötvenszer visszaküldött minket egyetlen soron”.
Diákok idegenelik a búza vetőmag ültetvényeit Kismacs határában (Fotó: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor)
Ádám szórólapozott egy ismerős tanácsára, és bár nem keresett vele sokat, egészen jó bulinak élte meg. „Elég jó voltam benne, mert nem álldogáltam, hanem odamentem mindenkihez, és váltottam velük pár szót” – meséli.
Sokunknak a diákmunka a pluszpénz mellett tapasztalatot is adott.
„Nálam a diákmunka az volt, hogy anyámék falusi boltjaiban dolgoztam a szünetben. Reggel hatra mentem, négyig maradtam. Kipakoltam a zöldséges rekeszeket, behordtam a kenyereket a kenyeresládákból, na meg a régi, csöpögős zacskós tejet… Aztán kezdődött a munka. Volt, hogy a kasszában álltam, máskor a csemegepultban szeleteltem a felvágottakat, vagy átrendeztem a vegyiárupolcokat. Nem gondoltam rá munkaként, az életem része volt. Fizetést nem kaptam, de ha hirtelen megtetszett egy cipő, azt megvették nekem” – mondja Enikő.
Igazából ezt nem sajnálom, mert sok dologra megtanított, például arra, hogy nem vettem természetesnek azt, hogy „kapok valamit”.
– teszi hozzá.
Hasonlóan vélekedik Anett is, aki 16 éves korától vállalt nyári munkát: dolgozott gyorsétteremben, tanyán és adatrögzítőként is.
„Nekem csak jó tapasztalataim vannak: a diákmeló megtanított az alázatra és a pénz értékére” – mondja.
Diákmunkások mosogatnak egy nyíregyházi konyhán (Fotó: MTI / Balázs Attila)
Fesztivál helyett megélhetésért dolgoznak a mai diákok
Másody Szabolcs, a MŰISZ Iskolaszövetkezet marketing koordinátora szerint ma már a gazdasági válság a diákokat is elérte, egyre többen vállalnak munkát a mindennapi költségeik fedezésére.
„Az elmúlt években a diákok felismerték a szakmai tapasztalatszerzés fontosságát és elkezdtek amiatt munkát vállalni, viszont idén ez a tendencia ismét megváltozott. Az elmúlt hónapokban jelentősen megnőtt a diákok munka iránti érdeklődése, igénye, mert sokan közülük a napi megemelkedett kiadásaikat finanszírozzák a munkavállalásból. Korábban elegendő volt a diákhitel mértéke, és az otthonról kapott támogatás a tanulmányokkal kapcsolatban felmerült költségeik, illetve a mindennapi kiadások finanszírozására” – kezdi.
Az órabérek 1500-1600-1800 forintról indulnak, de az sem ritka, hogy a szakmai tudást igénylő pozíciók esetében elérik a 2000 és 3000 forint közötti értéket is.
Különösen keresettek a mérnöki, informatikai, vegyészi tanulmányokat folytató diákmunkások, de egy különleges idegen nyelv ismerete is előny lehet.
Másody szerint nincsenek nagyon durva eltérések a budapesti és a vidéki bérek között: a MŰISZ-nek Debrecenben és Budapesten van irodája és nagy különbségeket nem tapasztalnak.
Azt, hogy országosan hány diák dolgozik, nehéz megmondani, mert minden szervezetnek saját, belső felmérései vannak – teszi hozzá.
A MŰISZ Iskolaszövetkezetnél átlagosan havi szinten két- és háromezer közötti diák dolgozik. A nyári szezonban rendszerint eléri a háromezret a számuk, de olyan is előfordul, hogy akár négyezerig felmegy.
Ingyenes újságot osztogató szünidős diákok a Keleti pályaudvar csarnokában (Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba)
A szakember szerint az általuk foglalkoztatottak jelentős része egyetemista; a középiskolások ugyanis csak hétvégéken és tanítási szünetekben dolgozhatnak.
A munkák milyensége teljesen változó, de mivel többségében egyetemisták a foglalkoztatottak, sok a szakmai tudást igénylő feladat. Másody kiemeli: bizonyos cégeknél a diákmunka inkább egyfajta gyakornoki program, ami lehetővé teszi, hogy tudatosan építsék fel a jövő munkavállalói állományát.
A cégek gyakorlatilag már a diákmunkán keresztül felmérik és előszűrik a későbbi munkavállalói állományt.
„Oyan szintű a munkaerőhiány, hogy a vállalatoknak már az egyetemi évek alatt el kellett kezdeni foglalkozni azzal, hogy a későbbi munkavállalói állományt fejlesszék, és diákmunkán keresztül ezt meg tudják tenni” – magyarázza.
A szakember azonban azt is hozzáteszi, hogy vannak olyan cégek, ahol a diákmunka csak a kieső munkaerő pótlására kell. A nyári időszakban a szabadságolások miatt sok helyen akár csak néhány hétre is felvesznek valakit.
„A diákmunka egy elég rugalmas foglalkoztatási forma. Gyakorlatilag ott annyi munkaórát fizet ki a cég, ahány munkaórát ledolgozik a diák. A diákmunkáról egy költségként elszámolható számlát kap a cég, amit elkönyvelnek” – mondja arról, hogy miért éri ez meg a vállalatoknak.
Másody szerint a tanulók leginkább a rugalmasság miatt választják a diákmunkát. Ebben az esetben ugyanis belefér az, ha valaki mondjuk a vizsgaidőszak alatt néhány hétig nem tud dolgozni, ami egy fő- vagy részmunkaidős állás esetében nem megoldható. Emellett vannak olyan diákok is, akik nem akarnak állandó munkát vállalni, csak alkalmi jelleggel dolgoznának: a diákszövetkezet nekik is jó választás lehet.
Nyáron megnövekszik az utóbbi kategóriába eső diákok száma és az idénymunkára való igény is.
„A cégek már nyáron elkezdik összekészíteni a készleteiket a téli, ünnepi szezonra, így ilyenkor megnövekedik a diákmunkások iránti kereslet” – magyarázza a szakember.
Nyári munkát azonban nemcsak egyetemisták, hanem középiskolások is vállalnak, Másody szerint azonban fontos hozzátenni, hogy ennek nagyon szigorú törvényi feltételei vannak.
„A törvény szabályozási értelmében 15 éves kortól dolgozhatnak a diákok, de meg van kötve, hogy milyen időszakban és milyen körülmények között” – mondja.
Diákmunkás figyeli a csúszdázókat a nyíregyházi Aquarius Élményfürdőben (Fotó: MTI / Balázs Attila)
Minden 18 év alattira vonatkozik az, hogy a szerződéskötéshez szülői beleegyezés kell, illetve hogy csak reggel 6.00 és 22.00. között dolgozhatnak, valamint 45 perces szünetet kell biztosítani nekik. A 16 év alattiakra ezen felül is vonatkoznak korlátozások: ők csak a nyári szünetben, tehát június 16. és augusztus 31. között dolgozhatnak, napi maximum nyolc és heti maximum negyven órában, a vasárnapi munkavégzés számukra pedig nem megengedett.
A szakértő tapasztalatai szerint céges, szakmai feladatok esetében szinte teljesen kizárt, hogy egy vállalkozás középiskolásokat foglalkoztasson: nekik inkább az egyszerűbb, betanított munkák jöhetnek szóba.
Ha egy fiatal nyári munkát szeretne vállalni, akkor viszont érdemes iskolaszövetkezeten keresztül megtennie azt, mert ők garantálják, hogy a munkavégzés biztonságos és megfelelő körülmények között történjen. Az iskolaszövetkezetek a szerződéskötés előtt ellenőrzik a munkakörülményeket és garantálják, hogy a munkabér is kifizetésre kerüljön.
Felmerül persze a kérdés, hogy miért dolgozzon egy olyan diák, aki nem feltétlenül szorul rá anyagilag. Másody szerint ennek számos előnye van:
„A diákmunka megtanítja a fiatalokat a felelősségre, a pénzzel való bánásra, és arra, hogy mit jelent az, hogy valakinek kötelezettségei vannak. Emellett pedig értékes szakmai tapasztalatokra is szert lehet tenni. Gyakorlatilag egy szociális fejlődésen is átmennek a diákok, hiszen emberekkel találkoznak, kapcsolatokat építenek, ami a mai, Covid utáni digitális világban nagy előny” – összegzi a szakember.
