Ausztráliát napok óta lázban tartja egy meglehetősen rejtélyes mérgezéses ügy, ami még július végén történt Viktória államban. A CNN beszámolója szerint a 48 éves Erin Patterson július 29-én volt apósát, anyósát, az anyós testvérét és annak férjét látta vendégül otthonában, vacsorára pedig házi készítésű Wellington-bélszínt tálalt fel vendégeinek. A vacsorára, ahol a felek a megromlott családi viszonyt igyekeztek volna helyretenni, Erin volt férje, Simon Patterson is hivatalos volt – ám ő végül az utolsó pillanatban lemondta a találkozót.
Egy nappal az összejövetel után a vendégek – és maga Erin is – gyomorpanaszokkal kórházba mennek. Erint egy nappal később ételmérgezéssel a melbourne-i kórházba szállítják, míg családtagjai állapota egyre csak romlik. Augusztus 4-én – alig egy héttel a vacsora után – Erin volt anyósa, Gail, valamint az anyósának a húga, Heather Wilkinson gombamérgezés következtében meghal. Erin volt apósa, Don egy nappal később, augusztus 5-én hal meg. A negyedik családtag, Ian Wilkinson egyelőre kritikus állapotban fekszik a kórházban, jelenleg májátültetésre vár.
Sok a gyanús körülmény
Noha az ügyben már a gyilkosságokra szakosodott nyomozócsapat is vizsgálódik, a hatóságok Erin Pattersont mostanáig nem vádolták meg – és a szakértők szerint egyelőre nem is fogják. Még úgy sem, hogy a vallomásai egyébként több ponton eltérnek egymástól, hogy napokig makacsul hallgatott arról, honnan szerezte be a vacsorához használt gombát, és utóbb megpróbálta eltüntetni azt a konyhai eszközt, amit a bélszínhez felhasznált gomba előkészítéséhez használt.
Erin végül csak napokkal a mérgezés után, augusztus 6-án beszélt a nyomozókkal, akik a családtagok halálát egyelőre „megmagyarázhatatlanként” kezelik. Vallomásában kitért rá, hogy a vacsorához használt gombát két helyről szerezte be: egy ázsiai árustól szárított gombát vásárolt, a csiperkét pedig egy népszerű áruházláncnál szerezte be, röviddel a vacsora előtt. Elárulta, hogy két gyermeke a vacsora idején moziban volt, csak másnap ettek a maradékból, de a gombából akkor sem, mivel azt nem szeretik.
Ami a konyhai eszköz eltüntetését illeti: Erin bevallotta, hogy az aszalót csak a vacsora után dobta ki a közeli szeméttelepre (és nem régebben, mint azt egyébként korábban állította), a tettét pedig azzal magyarázta, hogy a halálesetek után megrémült, hogy esetleg felelőssé teszik majd a történtekért és elveszíti a gyermekei felügyeleti jogát.
„Miért öltem volna meg őket? Szerettem őket!”
Az első vallomása után, augusztus 7-én Erin Patterson sírva nyilatkozott a háza előtt gyülekező újságíróknak. „Elvesztettem az anyósomat és az apósomat. A gyerekeim elvesztették a nagyszüleiket” – nyilatkozta az Australiannek, majd hozzátette, igazságtalannak érzi, hogy a média „gonosz boszorkaként” kezeli őt.
„A média teljesen ellehetetleníti, hogy itt éljek, ebben a városban. Nem hívhatom át a barátaimat, nincs egy nyugodt pillanatom sem, mert az újságírók itt táboroznak az otthonom körül. Az otthonom körül, ahol a gyerekeimmel élek” – panaszolta. Az asszony könnyek között beszélt a szerettei elvesztéséről. „Miért akartam volna megölni őket? Szerettem őket” – bizonygatta, majd hozzátette, le van sújtva, hogy az étel, amit saját kezűleg készített, esetleg megölhette őket.
Egy nappal ezután nyilatkozott az ügyben Erin volt férje, Simon is, aki elárulta, nem is olyan rég ő maga is intenzív osztályra került, méghozzá egy titokzatos gyomorbetegség miatt. 21 napot töltött végül ott, ám az orvosok ezidő alatt sem jöttek rá arra, mi okozhatta a panaszait.
Mindeközben Erint továbbra sem gyanúsítják semmivel: a nyomozók kutatnak a lehetséges nyomok után, illetve igyekeznek felgöngyölíteni a családi viszonyokat, hogy rájöjjenek, érdekében állhatott-e Erinnek a szándékos mérgezés.
Arzén, patkányméreg, havasi sisakvirág…
Ha valaha bebizonyosodna, hogy Erin Patterson szándékosan és nem merő véletlenségből ölte meg családtagjait, akkor egy meglehetősen hosszú lista legvégére kapaszkodna fel. Olasz elődei a 17. században legalább 600 férfi halálát okozták az úgynevezett aqua tofanával, egy korabeli méreggel, amibe az arzén mellett ólmot és nadragulyát is kevertek.
Mary Ann Cotton, aki „arzénos gyilkosként” vonult be a történelemkönyvekbe, valamivel később, 1865 és 1873 között legalább 21 embert – köztük 11 gyermekét, 3 férjét és egy szeretőjét – mérgezte meg arzénnal. A felnőtt férfiakat azért, hogy hozzájusson a biztosítási pénzükhöz. A vérszomjas és pénzsóvár asszonyságra végül sikerült rábizonyítani a gyilkosságokat – vagy legalábbis azok egy részét –, és fel is akasztották.
Az ugyanebben az időben Amerikában élő Lydia Sherman, arzén helyett patkánymérget kevert harmadik férje forró csokoládéjába, hogy megszabaduljon tőle és megörökölje a férje után járó biztosítási pénzt.
Azok közül, akik nem nyereségvágyból öltek, hanem bosszúból, a Nagy-Britanniában tevékenykedő „currys gyilkos”, bizonyos Lakhvir Kaur Singh a legismertebb. Ő egészen a szülőhazájáig, Indiáig utazott, hogy szert tegyen a „tökéletes” méregre, amivel később bosszút állt egykori szerelmén, amiért elhagyta őt. Az asszony a havasi sisakvirágból vont ki speciális eljárással egy méreganyagot, amit aztán az exe ételébe csempészett – írja a The Vice.