A Munch ételmentő applikációjának neve ma már egyre többeknek csenghet ismerősen: miközben az alkalmazás elsősorban ételmentés céljából született, így 2023 decemberében már egy sor étterem, bolt, cukrászda, sőt, pékség is csatlakozott a kezdeményezéshez. Nem beszélve a Munch Marketen található gyártókról, illetve forgalmazókról.
A startup az elmúlt évek során azonban nem csak a felhasználók, de a befektetők körében is egyre népszerűbb: néhány éve például az RTL-en futó Cápák között című műsorban is nagy sikere volt az ételmentő applikációnak. Az egyik társalapító, Wettstein Albert volt az első, aki két éven belül kétszer is elnyerte a szigorú cápák bizalmát, ami jó néhány befektetést jelentett a feltörekvő vállalkozásnak. De ez még nem minden. Azóta a Munch nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi piacon is igyekszik egyre nagyobb területet „elfoglalni”.
Wettstein Albert és Perepelica Kirill a Cápák között műsorában (Fotó: Facebook/Munch.hu)
Legyen szó startupról vagy egy saját vállalkozásról, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy egy ilyen elindítása bármilyen életkorban és bármilyen gazdasági helyzetben komoly bátorságra vall. A mondás azonban úgy tartja: „kockázat nélkül nincs győzelem”, és ezt alighanem pontosan tudja az a négy eltökélt fiatal is, akik a Munch mögött állnak. Miközben kortársaik egy jelentős része a húszas éveik elején még azzal küzd, hogy nem tudják pontosan, mivel szeretnének foglalkozni, vagy tanácstalanok, hogy milyen eszközökkel valósíthatnák meg álmaikat, ők három év alatt egészen a Forbes címlapig meneteltek. De vajon mi a sikerük titka? És minek köszönhető, hogy alig három év alatt sikerre vitték az álmukat? Wettstein Alberttel, a Munch egyik társalapítójával és Belayene Najoua PR menedzserrel beszélgettünk.
Szerencsés véletlenek…
„Olyan személyiség vagyok, hogy ha valami érdekel, akkor arra nagyon tudok rá fókuszálni, ilyenkor pedig általában fel sem állok a székből” – kezdi Albert, amikor arról kérdezem, hogyan vágtak bele az ételmentésbe. Azt meséli, épp egy másnap reggeli vizsgájára készült, abból is az utolsóra: „Ha nem sikerül, megbuktatnak, szóval nagyon próbáltam rávenni magam, hogy tudjak koncentrálni.” De közben csak felütötte a Youtube-ot, és bele is botlott egy érdekes videóba az ételpazarlásról:
Arról szólt, hogy az ételpazarlás az egyik leghülyébb probléma, hiszen a világon gyakorlatilag egyszerre van jelen az ételpazarlás és az éhezés
– magyarázza, majd hozzáteszi, mivel korábban sokszor találkozott a problémával, ami szerinte fontos tényezője a szociális és környezeti válságnak is, komolyan gondolkodni kezdett azon, hogyan tehetne a saját szintjén ellene.
„Másnap bementem az egyetemre, valahogy átmentem a vizsgán és már sprinteltem is haza. Elkezdtem felkutatni, milyen irányból közelíthetnénk meg jól az ételpazarlást és hogyan csinálhatnánk egy alkalmazást erre.” Ekkor még teljesen egyedül dolgozott a Munch ötletén. A konkrét ötlet és a csapat pár nappal később, egy vállalkozói diákszövetkezet eseményén szökkent szárba:
„Ott volt egy srác, aki odasúgta az egyik mellette álló tagnak, hogy ő is valami ételpazarlásos startupon kezdett el ötletelni egy barátjával. Én pedig meghallottam és odaléptem hozzá” – idézte fel a kezdeteket Albert.
Wettstein Albert, Zsoldos Botond, Zwecker Bence és Perepelica Kirill (Fotó: Instagram/munch_hungary)
Hozzátette azt is, hogy kezdetben kicsit bizalmatlan volt, hiszen még el sem indult az üzlet, máris vetélytársakra lelt, aztán menet közben rájöttek, sokkal több a közös bennük, mint azt elsőre hitték volna. Azon túl, hogy mindannyian ugyanazért az ügyért dolgoznak, az alapítók közül hárman ugyanarra az egyetemre is jártak és nagyon hasonló célokkal rendelkeznek. És lám: három és fél évvel később megalapult a már említett Munch Market is, ahol gyártók és forgalmazók tudják eladni a közeli lejáratú, sérült csomagolású vagy szezonális termékeiket – mindezt pénztárcabarát áron.
Mi egy startup sikerének fő „titka”?
Szokták mondani, hogy egy startup sikere négy fő tényezőben rejlik: az ötletben, a csapatban, az időzítésben és a pénzügyi lehetőségekben.
Annak ellenére, hogy mind a négy tényező fontos szerepet játszik egy sikeres vállalkozás létrehozásában, Albert szerint a Munch legnagyobb ereje a csapatban rejlik.
Állítja, hogy a négy közül talán az ötlet a legkevésbé mérvadó, ennél ugyanis sokkal fontosabb, hogy olyan ügy mellett álljanak ki, illetve dolgozzanak vele napi szinten, amivel a csapat, a vásárlók és a partnereik is tudnak azonosulni. „Persze, nem akarom alábecsülni az ötlet erejét sem, de esetünkben hiába lett volna a szuper ötlet, hogyha nincsen egy olyan csapat, aki beleteszi azt a munkát, amire szükség van.”
A Munch csapata (Fotó: Munch.hu)
Albert fontosnak tartja az időzítést is, hiszen tíz éve nem biztos, hogy egy ilyen alkalmazásnak relevanciája lett volna a magyar piacon. És bár a vállalkozásuk alapításakor már mind a négyen jócskán rendelkeztek munkatapasztalattal, menet közben még ők is szembesültek olyan problémákkal, amikkel azelőtt soha. Épp ezért javasolják, hogy egy új projekt kezdetén a félelmek helyett fókuszáljunk a megoldásra:
„Emlékszem is egy ilyen beszélgetésünkre: négyen ültünk a lakásunknak a nappalijában, és erről tanácskoztunk. Jól hangzik az ötlet, mindenki jól járna, viszont nem biztos, hogy ezért bárki is fizetni fog. Mondtam, hogy srácok, figyeljetek, ez működni fog. Ennek ellenére nagy volt a szkepticizmus – teszi hozzá Albert, majd elmeséli, hogy azonnal felkerestek egy környéken lévő gyrosost, hogy élesben teszteljék az elméletet. „Míg a legtöbben szerencsére kíváncsian álltak hozzánk, akadtak olyanok is, akik azt mondták, inkább kidobják a termékeiket, mintsem hogy leértékeljék őket.”
Szerencsére ez nem szegte a fiúk kedvét, hiszen már az elején is sok támogató hanggal találkoztak, ami azóta is nagy motivációt ad nekik. Nem beszélve arról a támogató közösségről, ami a startup köré szerveződött.
A sikeres vállalkozásnak ára van
„Szerintem ez egy elképesztően fontos része, ami nem feltétlenül látszik akkor, ha valaki csak a médiából ismeri vagy követi egy vállalkozó életét.
Ha az ember huszonévesen úgy dönt, hogy vállalkozik, akkor nem azt az életet éli, mint sok egyetemista, ilyenkor nem a hajnalig tartó bulizásról szól az élet, hiszen annyit tud az ember kihozni a vállalkozásából, amennyit saját magából”
– árulja el Albert.
Véleménye szerint igenis számítanak a jó rutinok, illetve a jó időbeosztás, hiszen az elmúlt években sokszor érezte azt, hogy a nagy pörgés az egészsége rovására megy. Idő kellett, hogy rádöbbenjen, az, hogy eleget alszik-e, vagy hogy szán-e időt minőségi feltöltődésre, nemcsak a saját érdeke. Hanem a cégé is. A társtulajdonos szerint nem kell átesni a ló másik oldalára, de a motiváció fenntartásához igenis szükség van egy hétvégi kikapcsolódásra, vagy a családdal töltött minőségi időre.
„Mindennek ára van az életben, és ez egy nagyon kemény lecke.”
Fotó: munch.hu
Mi történt a Cápák között óta?
Aki nézte az RTL-en futó Cápák között műsort, talán emlékszik, hogy a Munch története már csak azért is rendhagyó, hogy mert annak idején mind az öt „cápa” befektetett a fiúk vállalkozásába. Felmerülhet a kérdés, vajon mi történt azóta, és hogyan zajlott a közös munka? „Négyen már eladták a tulajdonrészüket, de a mai napig kapcsolatban vagyunk és jelen is vannak az életünkben, mint mentorok” – magyarázza Albert, aki szerint a kapcsolat leginkább egy szülő-gyerek viszonyra hasonlít.
Örülnek a sikereinknek és támogatnak, de olyan ez, mint amikor már felnőtt a gyerek… Ha bármi kérdésünk van, vagy tanács kellene, örömmel fordulnak felénk és válaszolnak is mindig, de most már picit más vizeken evezünk.
Albert azt tanácsolja a hozzájuk hasonló fiataloknak, akik saját vállalkozásban, startupban gondolkodnak, hogy ne engedjenek a beléjük kódolt félelmeknek. „Nagyon nagy bizalmatlanság van az emberek között. Akinek van egy nagy ötlete, inkább megtartja magának, nehogy valaki idő előtt lecsapjon rá.” A társalapító szerint ez valahol nagyon is érthető, ugyanakkor figyelmeztet: ha a félelmeinknek engedünk, és azok vezérelnek minket, a saját fejlődésünket gáncsolhatjuk el vele. „Ha nem nyitunk, senki sem tud segíteni, tanácsot adni és ismeretlen marad a potenciális vásárlók véleménye is.”
Nagyon fontos a maximalizmusból való lejjebb adás is. Mi a félkész applikációnkkal mentünk az első étterembe. Igenis fel kell vállalni azt, ha valami még nem tökéletes, tudva, hogy majd jobb lesz. Abba rakom bele az energiát, amire tényleg szükség van.
Startup vagy multi: mit mond a munkavállaló?
Munkavállalóként talán hamarabb fogadnánk el egy multinacionális cégtől érkező állásajánlatot, így megkérdeztük a Munch globális PR-menedzserét, Belayane Najouát, hogy vajon mit tapasztal, milyen a munkakörnyezet egy olyan cégnél, ami többnyire Z generációs fiatalokból áll.
Belayane Najoua (Fotó: Munch.hu)
„Nagy különbség, hogy sokkal könnyebben tudunk egymásra hangolódni, talán éppen azért, mert nincsenek közöttünk generációs szakadékok. A multinacionális vállatoknál demokratikusabb szervezeti struktúra megengedi, hogy több embertől jöjjenek kreatív energiák, ötletek és a csapatszellem pedig elősegíti, hogy mindenki a lehető legjobbat tudja magából kihozni” – mondja Nazsi, aki azt is hozzátette, ennek ellenére vannak olyan nehézségek is a startupokban, amik a nagyobb vállalatoknál nem annyira jellemzőek.
Egy startupban a problémamegoldás nem a megoldás kitalálásánál kezdődik, hanem a probléma megtalálásánál. Ez az elmúlt három és fél év alatt sokszor gördített elénk nagy kihívásokat, de szerintem, ha valaki tényleg elhivatott és szakmailag fel tud nőni ehhez a feladathoz, akkor hosszú távon nagyon sokat tud hozzátenni ez az időszak.
Elmondása szerint a következő időszakban a legnagyobb kihívást az fogja jelenteni, hogy megfelelően tudják kezelni a szervezeti növekedést és át tudják adni az újonnan jövőknek is azt a fajta mentalitást, energiát és lelkesedést, ami már a kezdetek kezdetén is jelen volt.
„Az első időszakban elsősorban a stabilitás hiánya miatt voltak ellenérzések a Munchcsal kapcsolatban a környezetemben, de én mindig ellenálltam ezeknek. És örülök, hogy így tettem. Szerintem azóta nemcsak én, hanem a Munch is többszörösen bizonyította, hogy megérte ezt választani.”
