Rettegő szülők, éhezés, betegségek és otthontalanság – Pokoli körülmények közé születnek a csecsemők Gázában

Több mint két hónapja annak, hogy a Hamász meglepetésszerű támadást indított Izrael ellen, ami pedig válaszcsapást indított.

A konfliktusnak rengeteg áldozata van, az élelmiszer, a víz, az üzemanyag, a gyógyszerek és a megfelelő menedék hiánya miatt a 2,3 milliós gázai lakosság egésze számára a túlélés mindennapos küzdelmet jelent. Több tízezren vannak köztük azok a nők, akik éppen várandósak, miközben a még működő kórházakban hiányoznak az alapvető gyógyszerek és az egyéb szükséges eszközök, és áram csak néha van.

Beleszületni a háborúba

„Mit vétettek ezek a gyerekek?” – teszi fel a kérdés a Reuters munkatársának egy nagymama, aki számára szörnyű látni, milyen körülmények között töltik életük első napjait fiának újszülött ikerlányai, Alma és Salma.

Mint oly sokaknak, nekik is el kellett hagyni otthonukat, a család Gázavárosból Khan Younis felé tartott, az ikrek már itt, egy helyi kórházban születtek meg. Amikor pedig az izraeli erők délebbre vonultak, ismét útra keltek, és ezúttal Rafahban találtak menedéket. „Reméltük, hogy biztonságba születnek, egy olyan világba, ahol nincsenek légicsapások, háborúk, kitelepítések.”

Ezt olvastad már?

„Bombák hullanak az égből, a hullaházakban és a kórházakban pedig egyre több az ember” – személyes beszámolók a gázai helyzetről

Ez is érdekelhet Megnézem

Sajnos a táborban sem ideálisak a körülmények, a nagymama mindennap azért küzd, hogy vizet találjon, amivel meg tudja tölteni a cumisüvegeket. „Most egy hónaposak, és még nem fürödtek meg. Látod, hogy milyen kis helyen élünk?” Hozzátette, a családjában a háború kezdete óta négy baba született, másik menye egy lánynak adott életet, sógornője egy fiút hozott a világra, és persze ott vannak az ikrek.

A legnagyobb kihívás, amivel mindannyian szembesültek, hogy nincs mit enni, az éhező édesanyák pedig nem tudják szoptatni gyermekeiket, és tápszert sem tudnak szerezni. A menekülttáborban más kisgyermekes családok is hasonló nehézségekkel szembesültek. Yasmine Saleh kislánya, Toleent október 15-én született, nyolc nappal a támadás után. „Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között fogok szülni, hogy a lányommal hideg és fagyos időben egy sátorban fogok élni” – mondta Saleh, aki több réteg színes takaróba burkolta a gyermekét.

Nem messze tőlük hever egy vászonzsák tele műanyag vizes palackokkal, valamint cumisüveggel, mellettük a család élelmiszertartaléka, egy kis tészta, néhány édesburgonya és paprika. „Nem eszünk sokat, így nem jut neki anyatej” – teszi hozzá, és megjegyzi, szeretné, ha lányának szép élete lenne, ha biztonságban nőhetne fel, ha a család visszatérhetne az otthonába, feltéve, hogy az még nincsen romokban.

Hat kilométer egy óra alatt

Miután az izraeli hadsereg naponta figyelmeztette a Gáza északi részének lakosait, hogy a szárazföldi offenzíva miatt érdemes lesz délre menekülniük, Salim és Israa az ötéves fiukkal együtt gyalog indultak el, miután pedig megérkeztek Gázavárosba, az Al-Aqsa kórházban találtak menedéket. Amikor a 26 éves édesanyánál november 23-án megindult a szülés, a házaspárnak azt mondták, hogy menjenek a Nuseirat menekülttábor közelében lévő Al-Awda kórházba, mivel ott még van szülészeti osztály.

Szerencsére sikerült találniuk egy mentőautót, és ugyan csak hat kilométer volt az út, azt több mint egy óra alatt tették meg a légicsapások miatt. Israa november 24-én hajnali 2 órakor adott életet második gyermekének, egy kislánynak, de pár órával később közölték velük, menniük kell, szükség van a helyre, de segítenek nekik visszajutni az Al-Aqsa kórházba.

Dr. Yasmin Kafarneh, aki az Al-Awda szülészeti osztályának főorvosa az AP riportereinek elmondta,

És sajnos sok édesanya van, aki nem jut el hozzájuk, mert nincs mivel, illetve félnek a légicsapásoktól.

Sajnos Salimék menedékhelyén azóta nagyobb lett a zsúfoltság, a szülők pedig aggódnak gyermekük egészsége miatt. Sokan műanyagot égetnek, hogy ne fázzanak, a rossz levegő pedig nem tesz jót a csecsemőknek. „Csupa füst, csupa por a levegő. Ez nem megfelelő környezet egy újszülött kislánynak!” – mondta a kislány édesapja. 

Egy másik országban találta meg a babáját

Noor Reyhan még csak a nyolcadik hónapban volt, amikor megindult nála a szülés, és október 6-án szülte meg gyermekét a gázavárosi Al-Shifa kórházban. Másnap elszabadult a pokol. A kismama férjével együtt menekülttábor egyik iskolájában kerestek menedéket, újszülött gyermeküket azonban nem tudták magukkal vinni, a rokonok és az orvosok azt mondták nekik, hogy kórházban biztonságban lesz.

November második hetében az izraeli erők ostrom alá vették az Al-Shifa kórházat, gyermekük ekkor egy hónapos volt, de nem tudták, életben van-e még vagy sem. „A szülés utáni depresszióm a tetőfokára hágott, rettegtem attól, hogy meghalnak a családtagjaim, féltettem a gyermekemet, akit nem is láthattam és nem is tarthattam a karjaimban” – nyilatkozta az Al Jazeerának az édesanya, aki attól tartott, soha nem látja viszont a fiát.

Aztán felcsillant a remény. November 19-én jött a hír, hogy a 39 koraszülöttből 31-et átszállítanak Rafah városának egyik kórházába, amikor azonban megérkezett a kismama a helyszínre, az orvosok közölték vele, hogy a csecsemőket Egyiptomba szállították.

Az egészségügyi minisztérium ezután a házaspárt felvette a sürgős orvosi ellátást igénylő utazók listájára, december 5-én pedig végre eljött a nap, egy mentőautó várta őket, hogy a határátkelőhöz vigye őket. Másnap Noor végre a karjában tarthatta kisbabáját az egyiptomi El Arish kórházban. A kicsi tiszta csont és bőr volt, de a szülők örültek, hogy legalább életben volt, abba pedig bele sem mertek gondolni, hogy mit élhetett át az Al-Shifa kórházban.

Ahmad Shatat, a rafahi kórház koraszülöttökkel foglalkozó orvosa az Al Jazeerának elmondta, hogy mindegyik baba alultápláltan érkezett hozzájuk, hányás és hasmenés kínozta őket, és egyéb egészségügyi problémákkal is küzdöttek.