Mit nevezünk függőségnek?
Legyen szó akármilyen kóros viselkedésről vagy szerhasználatról, függőség alatt azt értjük, amikor valaki elveszíti a kontrollt, már nem ő irányítja döntéseit, úgy érzi, muszáj ezeket a tevékenységeket folytatnia. A felépülés első lépése beismerni azt, hogy valamit már nem azért csinálunk, mert jól esik, hanem azért, mert muszáj, hiánya pedig rosszulléttel, szorongással jár együtt.
Bárki kaphat segítséget. Fotó: Merényi Zita / Magyar Kurír
Senki sem jókedvéből lesz szenvedélybeteg
A szenvedélybetegség kialakulásának hátterében soha nem egyetlen ok áll: sokkal inkább több terület együttes hatására alakul ki probléma. Létezik egy keretrendszer, az ún. bio-pszicho-szociális modell, amely a szenvedélybetegség kialakulásának meghatározásakor minden lehetséges kockázat hatását figyelembe veszi. Ilyenek például a negatív gyermekkori tapasztalatok, mint az elhanyagolás vagy a fizikai-érzelmi-szexuális bántalmazás. Emellett a család dinamikája és bizonyos biológiai faktorok is állhatnak a háttérben. A súlyos negatív élmények nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy szenvedélybetegség alakuljon ki.
Nem mindig a függő fordul először szakemberhez
Tóth Balázs, a Katolikus Karitász RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat vezetője, szociális munkás és családterapeuta szerint a szenvedélybetegség nem szégyen, ugyanolyan betegség, mint bármelyik másik. Érdemes azonban minél előbb segítséget kérni, hogy jól kezelhető legyen a probléma. A szakember úgy véli, az érintettek sokáig képesek fenntartani az ideális család képét, maga a szenvedélybeteg pedig hosszú ideig él maga előtt is tagadásban. Az, ha már maga az érintett fordul hozzájuk, azt jelenti, hogy észleli a bajt. Azonban gyakran inkább a hozzátartozók jelzik először, hogy valamilyen probléma áll fenn a családban.
A szenvedélybetegség a tagadás betegsége.
Sokszor halljuk, hogy amikor már minden más érintett tisztán látja maga előtt egy hozzátartozójuk problémáját, az illető még mindig megmagyarázza, miért nem súlyos az állapota. „Én csak úgy iszogatok” vagy „Megérdemlem azt a sört munka után” – gyakran hangzanak el ehhez hasonló mondatok. Ha valaki ki tudja mondani azt, hogy már nem ura a döntéseinek, az a saját felépülésének első lépése. Ha ez még nem következett be, de a családja segítséget kér, az is egy fontos lépés. Ebben az esetben legalább azon el tudunk kezdeni dolgozni, hogy ők mit tehetnek a változásért. Sokszor előfordul, hogy a hozzátartozókkal kezdjük el a munkát, a szenvedélybeteg pedig később bekapcsolódik a folyamatba.”
Tóth Balázs. Fotó: Merényi Zita / Magyar Kurír
Csörgő Blanka terápiás munkatárs, klinikai szakpszichológus-jelölt úgy fogalmaz, a szenvedélybetegségről érdemes rendszerszemléletben gondolkodni, vagyis jó, ha a szenvedélybeteg a folyamatban sem egyedül vesz részt, hiszen a problémája érinti a körülötte lévő többi embert is, főleg a családtagokat.
„Ha segítségkérés érkezik hozzánk, mi azonnal felajánljuk, hogy a partner vagy a családtagok is vegyenek részt a folyamatban. Így nagyobb rálátásunk lehet a helyzetükre, és lehetőség van arra, hogy beavatkozzunk a kapcsolati rendszerekbe. A sorstárs-közösségek erejében is nagyon hiszünk, ezért is működnek nagyon jól az önsegítő csoportjaink. Egy csoportban a tagok megértik, hogy nincsenek egyedül az élményeikkel, problémáikkal. Támogatni tudják egymást, illetve tudnak tanulni is egymástól” – magyarázza Blanka.
Kiket várnak?
A RÉV-hez fordulhat minden 16. életévét betöltött
- alkoholfüggő
- kábítószerfüggő
- gyógyszerfüggő
- játékszenvedélytől függő
- egyéb függőségtől illetve szerhasználati problémáktól szenvedő
- és a hozzátartozó.
Sokrétű segítséggel várják az érintetteket
A RÉV munkatársai. Fotó: Merényi Zita / Magyar Kurír
A RÉV munkatársai azon dolgoznak, hogy minden hozzájuk fordulót az optimális módszerrel tudjanak támogatni, sokszor kombinálva egymással a lehetőségeket. Dolgozik pszichológus, pszichiáter, szociális munkás, szociálpedagógus, családterapeuta, alkotásterapeuta, gyász-csoportvezető és családtudományi szakember is. Az intézményvezető úgy gondolja, sokféle variációja van a segítségnek. Az intézményben többek között lehetőség van pszichológiai segítségnyújtásra, pár- és családterápiára, pszichiáterrel való konzultációra, de különböző önsegítő, önismereti és terápiás csoportokkal is várják a hozzájuk fordulókat.
„Ha valaki hozzánk fordul, végig tudjuk vele beszélni, mi pontosan a probléma, milyen segítségre van szüksége. Minden esetben igyekszünk úgy dolgozni vele, hogy számára és környezete számára a lehető legjobb változást hozzuk az életében.” – meséli Balázs.
Mire van szükség a felépüléshez?
- Beismerésre: amíg a szenvedélybeteg tagadja állapotát, nem néz szembe a problémájával, addig nehezen fogad el segítséget. Ilyen esetben a hozzátartozónak érdemes megkeresni minket.
- Motivációra: bár ez a folyamat során gyakran erősen ingadozik, ám a felépülésben elengedhetetlen.
- Támogatásra: nagyon fontos az a közeg, ahol a szenvedélybeteg él, hogy milyen minőségű és mértékű támogatás veszi körül a problémájában. Nagy segítség szokott lenni, ha a pár- vagy családterápia mellett a szenvedélybeteg hozzátartozója külön is eljár a számára indított csoportba.
Még mindig az alkohol a vezető drog
Jelenleg Magyarországon körülbelül egymillió ember él alkoholproblémával, ezek egy része már függő, másik részük pedig ún. nagyivó, vagyis többet iszik, mint amennyit a szervezete elbír, mellyel károsítja önmagát. A tagadás miatt az alkoholbetegeknek csak kis része jut el az ellátórendszerbe. Jelentős probléma még az illegális szerek fogyasztása, a felnőtt lakosság 7,9%-a, a 9-10. évfolyamosok közel ötöde használt már valamilyen drogot. A szerencsejáték-függőség több százezer embert érint, a 18 év felettiek körében körülbelül 4%, de ennél sokkal többen vannak, akik a mérsékelt rizikófaktorú kategóriába sorolhatók, vagyis még nem függők, de ha így folytatják, könnyen azzá válhatnak.
A hozzátartozóknak meg kell tanulniuk, hogyan segíthetnek
A terápiás munkatárs úgy véli, a hozzátartozók gyakran nyúlnak olyan eszközökhöz, ami a felszínen segítésnek tűnhet, azonban ilyen esetben könnyen kialakul egy játszmahelyzet, amely nemhogy segítene, hanem konzerválja a problémát.
Csörgő Blanka. Fotó: Merényi Zita / Magyar Kurír
Amíg a szenvedélybeteg az adott szertől vagy viselkedéstől függ, addig a társ- vagy együttfüggő személy a szenvedélybeteg állapotának változásától függ. Ez gyakran párosul kóros segíteni akarással illetve kontrollal.
„Ha egy férj kiönti vagy eldugja az italokat alkoholista felesége elől, szemmel láthatólag úgy tűnhet, próbálja megakadályozni feleségét az ivásban. Azonban ilyen esetben a kettőjük között lévő dinamikában a férj gyermekszerepbe helyezi feleségét, ami hosszú távon káros is lehet. A társfüggők gyakran eltávolodnak saját maguktól, fókuszukba kizárólag a szenvedélybeteg kerül. Ezzel az állapottal azonban gyakori frusztráció jár együtt. A RÉV segítő csoportjaiban a hozzátartozóknak is kínálunk megküzdési stratégiákat. Ott rájuk kerül a fókusz: beszélhetnek saját érzéseikről, élményeikről, dolgozhatnak saját önismeretükön. Hiszen
azzal is segítenek, ha saját magukon segítenek.
RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat
Cím: 1115 Budapest, Bartók Béla út 104.
Telefon: 06-1-466-44-55
E-mail: caritas.revbp@caritas.org.hu
Szponzorált tartalom
