1809-ben a sóni indiánok egy meglehetősen előnytelen (legalábbis rájuk nézve előnytelen) szerződést kötöttek Indiana akkori kormányzójával, William Henry Harrisonnal; ebben jókora területről mondtak le az amerikai kormány javára. Felbőszülve azon, hogy Harrison szerinte tisztességtelen taktikával tárgyalt az egyezségről (gyakorlatilag némi whiskyért szerezte meg a földjeiket), a sónik legendás hírű törzsfőnöke, Tecumseh háborút indított a fehérek ellen. Tecumseh seregét Harrison hadai végül 1812. november 7-én a Tippecanoe-pataknál legyőzték, majd több településüket felégették. Bár a törzsfőnök túlélte a mészárlást, a két évvel későbbi thamesi ütközetben ő is életét vesztette.
Halála után testvére, az őslakosok által csak Prófétaként emlegetett Tenskwatawa állítólag halálos átkot mondott Harrisonra (aki ugyebár abban az időben még bőven nem volt az Egyesült Államok elnöke) és minden jövőbeli amerikai elnökre, akit nullával végződő években választanak meg – azaz húszévente. A sóni varázslók pedig megjósolták, hogy Harrison lesz az első, akin az átok beteljesedik: ez az ún. Tippecanoe-i átok, de Sóni átok, Tecumseh átka, Elnöki átok, Nulla Év átok és Húszéves átok néven is ismert, illetve magyarul az igazán fenyegető hangzású Fatális húszasként.
Tecumseh törzsfőnök portréja (forrás: Wikipedia)
Hogy az átok miatt vagy sem, azt nehéz megítélni, de annyi mindenesetre bizonyos, hogy William Henry Harrisont valóban elnökké választották 1840-ben – a szavazatok közel 53 százalékával –, azonban hivatalát nem sokáig élvezhette: 1841. március 4-től pontosan egy hónapig vezette az Egyesült Államokat, ezzel a teljesítményével máig övé a legrövidebb amerikai elnökség. A balvégzete igazából már a beiktatásának napján elérte: hideg, szeles és esős volt az idő aznap, az újdonsült elnök ennek ellenére igen hosszú beszédet mondott, majd megfázott és súlyos tüdőgyulladást kapott, 1841. április negyedikén pedig kiszenvedett.
Ettől a ponttól kezdve pedig minden húszévente megválasztott amerikai elnököt meggyilkoltak, akit pedig nem, az hivatalában halt meg egyéb okokból.
A Harrisonnal kezdődő sorozat valóban figyelemreméltó:
- 1860, Abraham Lincoln – merénylet
- 1880, James A. Garfield – merénylet
- 1900, William McKiney – merénylet
- 1920, Warren G. Harding – agyvérzés (hivatalosan)
- 1940, Franklin D. Roosevelt – agyvérzés
- 1960, John F. Kennedy – merénylet
Abraham Lincoln
Abraham Lincolnt először 1860-ban választották meg, majd egy évre rá ki is robbant a polgárháború, amely egészen 1865-ig zajlott az országban: április 9-én végül Robert E. Lee tábornok megadta magát Ulysses S. Grant tábornoknak, győztek az unionisták, és megkezdődött a virágzó rekonstrukciós korszak. Vagyis épp megkezdődött volna, csakhogy mindössze öt nappal később, 1865. április 14-én a második terminusát megkezdő Abraham Lincolnt a Washingtoni Ford színházban hátulról fejbe lőtte John Wilkes Booth, a Konföderációval szimpatizáló színész.
Abraham Lincoln meggyilkolása (forrás: Wikipedia)
James Garfield
Lincolnhoz hasonlóan az 1880. őszén megválasztott James Garfield is gyilkosság áldozata lett: 1881. július 2-án lőtte le egy Charles J. Guiteau nevű, mentálisan zavart ügyvéd, aki azért volt ennyire feldúlt, mert a Garfield-kormányzattól nem kapott meg valamilyen diplomáciai állást, és úgy spekulált, hogy az elnök utódjának, Chester Arthurnak a kormányában biztos jut majd neki hely (természetesen nem jutott: tettéért egy évvel később kivégezték). Garfield egyébként nem halt meg rögtön: két és fél hónapig küzdött az életéért, megmentése érdekében sok mindent megpróbáltak: szobájába légkondicionáló rendszert vezettek be, Alexander Graham Bell pedig egy detektorszerű módszerrel igyekezett a lövedék helyét megtalálni, de mindhiába, 1881. szeptember 19-én, a merénylet után két hónappal meghalt.
A James Garfield gyilkosság William T Mathews művén (Fotó: MPI/Getty Images)
William McKinley
William McKinley-t 1900-ban választották meg második ciklusára. Ismét legyőzte ellenfelét, William Jennings Bryant, akárcsak 1896-ban. De ez a kör már nem tartott sokáig: 1901. szeptember 6-án egy fiatal, lengyel születésű, acélgyári munkásként dolgozó anarchista, bizonyos Leon F. Czolgosz kétszer rálőtt egy fogadáson, saját bevallása szerint azért, mert a „nép ellensége volt”. Az egyik lövedék több szervet is (gyomor, vese) megroncsolt, majd a hasnyálmirigybe fúródott. Az orvosok egy ideig bíztak az elnök felépülésében, aki azonban nyolc nap múlva (szeptember 14.) távozott az élők sorából.
William McKinley (Fotó: Ann Ronan Picture Library / Photo12 via AFP)
Warren G. Harding
A minden idők egyik legpocsékabb amerikai elnökeként számon tartott Warren G. Hardingot afféle kompromisszumos elnökként választották meg a nála jóval rátermettebb jelöltek közül 1920 novemberében. Összesen két évig volt elnök: bár halálának hivatalos oka a – szívpanaszoktól és emésztési zavaroktól legyengült szervezetben – trombózis okozta agyvérzés, elterjedt olyan híresztelés is, hogy öngyilkos lett, vagy esetleg a felesége mérgezte meg: mindenesetre igen jó időzítéssel épp azelőtt hunyt el, hogy súlyos korrupciós botrányai (vagy pontosabban: bizalmi embereinek korrupciós botrányai) napvilágra kerültek volna.
Warren Harding fonográf felvétel közben (Fotó: Getty Images)
Franklin Roosevelt
A leghosszabb ideig hivatalban lévő amerikai elnök, Franklin Roosevelt 1940-ben kezdte meg harmadik ciklusát, majd 1944-ben ismét megválasztották. Összesen 12 évig tartó elnöksége a nagy gazdasági világválság közepén kezdődött, és nem sokkal a második világháború befejezte előtt ért véget: 1945. április 12-én halt meg agyvérzésben. Bár épp ezért Roosevelt kicsit kilóg a sorból, mivel egyik ciklusa alatt olyan évben választották meg, amely nullával végződött, az ő halálát is a sóni átok számlájára szokás írni.
Franklin Delano Roosevelt New York-i otthona előtt (Fotó: FPG/Getty Images)
John F. Kennedy
A máig tisztázatlan körülmények között meggyilkolt John F. Kennedy 1963. november 22-én a texasi Dallasban kapott több halálos lövést, amelyekbe fél órával a merénylet után halt bele. Az elnök kocsijában utazó texasi kormányzó, John Connally is súlyosan megsebesült a becsapódó lövedékektől, azonban Jacqueline Kennedyt egy találat sem érte. A merénylőt, Lee Harvey Oswaldot, bár letartóztatták és kihallgatták, nem tudták bíróság elé állítani, ugyanis két nappal elfogása után ő maga is gyilkosság áldozatává vált. Gyilkosa egy bártulajdonos, Jack Ruby volt.
John F. Kennedy az elnöki limuzinban a gyilkosság pillanatai előtt (Fotó: Ann Ronan Picture Library / Ann Ronan Picture Library / Photo12 via AFP)
1980-ban aztán megszakadt az átok: noha az ebben az évben megválasztott Ronald Reaganre 1981. március 30-án egy John W. Hinckley nevű zavart fiatalember rálőtt Washingtonban, és súlyosan meg is sebesítette, az elnök végül felépült a támadásból.
