Idén augusztus elsejére esik a túlfogyasztás napja – erre a napra az emberiség fogyasztása meghaladja a Föld egy év alatt regenerálódni képes erőforrásait. Innentől az év hátralévő részében már bolygónk természeti „tőkéjét” fogyasztjuk, ami hosszú távon fenntarthatatlan. A Föld mellett leginkább mi – és főleg utódaink – járnánk jobban, ha odafigyelnénk a fogyasztásunkra. A Global Footprint Network adatai szerint az emberiség fogyasztása idén augusztus elsején lépi át azt a szintet, amit a Föld egy év alatt képes újratermelni, illetve elnyelni.
1970-ben még december 23-án értük el
a túlfogyasztás határát. A magyar adat – május 25 – még borzasztóbb. A magyar fogyasztás olyan mértékű, hogy ha mindenki úgy élne, mint mi, akkor kevesebb, mint öt hónap alatt élnénk fel a Föld egész éves erőforrásait.
„A gazdaságpolitikusok, marketingszakemberek és a közösségi oldalak hatására belehajszoljuk magunkat egy olyan esztelen fogyasztói mókuskerékbe, ami elhiteti velünk, hogy normális egy vacsora kedvéért kiugrani Milánóba, és ha nem voltál még Balin, akkor nem is vagy ember.
Ne dőljünk be az idétlen trendeknek és a káros reklámoknak, vegyük elő a józan eszünket, és tegyünk úgy, ahogy a nagyszüleinknek még magától értetődő volt. A legfontosabb dolgok, amit önmagunkért és a bolygóért tehetünk: együnk kevesebb húst, szigeteljük az épületeinket, repüljünk és autózzunk kevesebbet. Az így megtakarított pénzt és munkaidőt pedig fordíthatjuk arra, hogy egészségesebb helyi közösségeket hozunk létre, minőségi időt töltünk a családunkkal és szeretteinkkel otthon vagy a természetben ahelyett, hogy a
reklámokkal kitömött kütyüinkbe bújva keresnénk az instant dopamint”
– mondja Szilágyi Artúr, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője.
Jelenlegi fogyasztási szokásaink hosszabb távon nem tarthatók fenn. Pedig a kettős környezeti válságot – a klímakatasztrófát és a biológiai sokféleség drasztikus csökkenését az emberiség természetet kizsákmányoló életmódja, a gazdaság fenntarthatatlan működése okozza. A klímakatasztrófa a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válásával fenyeget – gondoljunk vissza a brutálisan forró idei júliusra – a biológiai sokféleség csökkenése pedig az ökoszisztémák stabilitását veszélyezteti.
A kettő összefügg, együtt súlyosbítják a környezeti krízist.
„Ahogy a környezeti erőforrásainkkal bánunk, az véleményem szerint arra mutat rá, ahogy saját magunkkal is bánunk. A saját erőforrásaink túlhasználata, azaz a kiégés már-már népbetegség, egyre több embert érint élete valamely szakaszában. Ahogy a minket nyomasztó információkat, ingereket és elvárásokat is redukálni kellene, úgy kellene a környezeti erőforrásokat is bölcsebb módon, kereteket szabva használni.” – tette hozzá Rezneki Rita, a WWF Magyarország vállalati biodiverzitás- és agrár szakértője.
Ahhoz, hogy vissza tudjunk térni egy olyan élethez, amellyel nem használjuk túl az erőforrásokat és nem feszegetjük a bolygó eltartóképességének határait, elengedhetetlen lenne a rendszerszintű változás, amit az egyéni fogyasztói döntések is elősegíthetnek. Az energiafogyasztás csökkentése, a hulladék minimalizálása, a helyi, szezonális élelmiszerek fogyasztása vagy az impulzusvásárlás kerülése.
Ha elindulunk a fenntarthatóbb életmód útján,
azzal a környezetünk mellett saját magunknak is jót teszünk: tetteinkkel, döntéseinkkel enyhíthetjük a klímaszorongást, javíthatjuk egészségünket, erősíthetjük a természethez való kapcsolódásunkat, de akár új közösségekhez is kapcsolódhatunk, új élményeket szerezhetünk. Közös erőfeszítéssel kell tennünk azért, hogy későbbre toljuk a túlfogyasztás napját!
