Október 9-én londoni otthonában elhunyt Lily Ebert, a magyar származású auschwitzi túlélő, aki a holokauszt emlékének életben tartásának szentelte minden energiáját, többek között a TikTok-on készített tartalmakkal több millió nézőt vonzott tanúságtételeivel. 100 éves volt. Halálát dédunokája, Dov Forman erősítette meg, aki a közös TikTok-fiókjukat kezelte, és aki társszerzője volt a 2021-ben megjelent Lily fogadalma című bestseller memoárjának.
A könyv és a közösségi média
Lily Ebert könyvének címe arra a fogadalomra utal, amelyet 1944-ben 20 éves fogolyként tett magának a zsidó naptár legszentebb napján, Jom Kipurkor a megszállt Lengyelországban lévő náci haláltáborban, Auschwitzban. Édesanyját és két legfiatalabb testvérét egyenesen a gázkamrába küldték, és Ebert sem tudhatta, milyen sors vár rá a haláltáborban. Megfogadta, hogy ha túléli, elmondja a világnak, mi történt, nemcsak vele, hanem mindazokkal, akik nem tudták elmondani a történetüket.
„Aznap, amikor ezt a fogadalmat tettem, azt hittem, a világ majd hallgatni fog rám. Hogy én erre egyedül is képes vagyok. Egy kicsit talán optimista voltam. Meg egy kicsit naiv” – írja a könyvében.
Ebert, aki a szabadulás után Svájcba, majd Izraelbe, végül Angliába emigrált, eleinte képtelen volt beszélni a holokauszt alatti szenvedéseiről. Különösen gyermekei és unokái előtt küzdött a szavakkal. „Ha akkor megpróbáljuk kibeszélni azt a fájdalmat, nem tudtunk volna tovább élni” – írja a könyvben. Ám ahogy idősebb lett, és ahogy megélte, hogy családja – amit ő Hitler feletti végső győzelemként értékelt – négy további generációval bővült, megerősödött annyira, hogy nyíltan tudjon már beszélni a történtekről. Lily Ebert elkezdett mesélni a holokausztról diákoknak, történészeknek, politikusoknak és újságíróknak. A koronavírus-járvány idején dédunokájával együtt megírta memoárját. 2021 februárjában Forman létrehozta a TikTok-fiókot, amely hirtelen híressé tette Ebertet a közösségi médiában.
El kell mondanunk az embereknek, hová vezet, ha nem fogadjuk el egymást. Ez a lényeg. Ha valaki más, mint a többiek, attól nem lesz se jobb, se rosszabb. Csak más. Ha ezt megértjük, békében élhetünk egymás mellett
– írja a memoárban. Az egyik videóban Lily Ebert megmutatta a karján lévő tetoválást, amelyet Auschwitzba érkezésekor kapott: az A-10572-es számmal jelölték meg. Bepillantást engedett a haláltábor mindennapi életébe, az egyik videóban felidézte, hogy az étel annyira kevés volt, hogy a foglyok olyan morzsákat is szívesen vettek, amelyekre „egy kutya sem nézne rá”.
A TikTok-fiók, amelyen Forman által készített videók is szerepeltek, 2 millió követőt vonzott. 2023-ban III. Károly király a Brit Birodalom Rendjének tagjává avatta a holokausztról való felvilágosítás érdekében tett erőfeszítései elismeréseként Lily Ebertet.
Bonyhádról a pokolba
Lily Ebertet, lánykori nevén Engelman Lívia 1923. december 29-én született ortodox zsidó családban Bonyhádon. Édesapja, Ahron textiláru-kereskedő volt, édesanyja, Nina pedig a négy lányt és két fiút nevelő családról gondoskodott főállású anyaként. Lily, a legidősebb gyermek, emlékirataiban azt írta, hogy a testvéreivel együtt egy annyira biztonságos, védett környezetben nőttek fel a családban, amelyben azt sem tudták, hogy a gonosz létezik.
Amikor Lily 18 éves volt, édesapja tüdőgyulladásban meghalt, és a halálos ágyán Lilyre bízta, hogy vigyázzon az édesanyjára és a testvéreire, különösen a legkisebbekre. A lány a szavát adta az apjának, és ez az ígéret – elmondása szerint – élete végéig kísértette. Amikor 1944 márciusában a náci Németország megszállta Magyarországot, a zsidó lakosság nagy részét gettókba kényszerítették, Lily bátyját, Imit, a család második legidősebb tagját besorozták kényszermunkára. Ez év májusa és júliusa között a magyar csendőrség tisztviselői a német SS irányításával 440 ezer magyar zsidót deportáltak. A 20 éves Lily és három nővére, öccse az édesanyjukkal együtt a Magyarországról Auschwitzba küldött utolsó vonatok egyikén volt.
Ebert utoljára a leszálláskor, a vonatnál látta édesanyját, testvérét, Bélát és nővérét, Bertát, ahol Josef Mengele döntött az egyes foglyok sorsáról. Őket a halálba küldték, míg Lilyt és testvéreit, Renét és Pirit munkaszolgálatra küldték. Auschwitzban Ebert memoárja szerint egy tőlük nem messze álló óriási kéményből dőlt a füst, vörös lángok csaptak ki belőle, és minden ellepett a kavargó hamu. Ezt a pillanatot felidézi a könyvében is:
– Miféle gyár az ott? – kérdeztem az egyik rabtársnőmet, aki már korábban a táborba érkezett. – Mit csinálnak ott? Mi ez a rettenetes szag?
– Ott égetik el a családodat – mondta. – A szüleidet meg a testvéreidet. Elégetik őket.
Ebertet végül Renével és Pirivel együtt a németországi Buchenwald egyik altáborába szállították, ahol kényszermunka várta őket egy lőszergyárban. „A testünkben hamar megindult a leállás. Hármunk közül egyikünk sem menstruált Auschwitzban. Azt hiszem, már akkor túl soványak voltunk, amikor a táborba érkeztünk. Vagy talán a sokkhatás miatt lehetett. Már nem is voltunk tudatában a testünknek. Nem láttuk az arcunkat, a kopaszra nyírt fejünket. De másokra ugyanakkor muszáj volt ránézni” – írt erről az időszakról a memoárjában.
„Emberi lényként felismerhetetlenek voltunk”
1945-ben a szövetséges erők közeledése miatt a foglyokat evakuálták a táborból, ám végül a náci őrök magukra hagyták őket a halálmenet közben. Amikor az amerikai csapatok rátaláltak a túlélőkre, „nem tudták megállni, hogy ne bámuljanak minket – írta Ebert. – Emberi lényként felismerhetetlenek voltunk… Lecsupaszított lények, mocskos, üreges szemű, a megkönnyebbüléstől és a hitetlenségtől félig megőrült teremtmények.” Szabadulásuk a végtelen öröm és a teljes káosz pillanat volt. Ebert ezután a nővéreivel végül Svájcba, majd az akkoriban brit mandátum alatt álló Palesztinába jutottak, ahol később végre újra tudtak találkozni Imivel.
Lily egy matracgyárban talált munkát, és 1948-ban férjhez ment Shmuel Eberthez, egy magyar zsidóhoz, aki a második világháború előtt menekült el Európából. Esküvőjükön egy olyan fehér ruhát viselt, amelyet a holokauszt túlélői, akik mind új életet kezdtek, egymás között adtak tovább. Eberték nagyjából két évtizedig éltek Izraelben, mielőtt Angliába költöztek. Lilyt egyik lánya, Esti Zucker 2012-ben halt meg, de a túlélők között van egy másik lánya, Bilha Weider; egy fia, Ahron Ebert; a nővére, Piri; 10 unoka; 38 dédunoka; és egy dédunoka.
Ebert halála után Károly király és Keir Starmer brit miniszterelnök is részvétét fejezte ki. Egy nyilatkozatban, amelyben felidézte Ebert asszony fogadalmát, hogy beszélni fog arról, aminek tanúja volt, Starmer azt mondta, hogy „a legcsodálatosabb módon” tartotta be ígéretét, és most „be kell tartanunk a neki tett ígéretünket” azzal, hogy továbbvisszük a holokauszt emlékét. Károly király pedig a következőket mondta Lilyről: „Büszke vagyok arra, hogy otthonra talált Nagy-Britanniában, ahol továbbra is elmondta a világnak az általa látott szörnyűségeket, emlékeztetve a mi nemzedékünket – és a jövő nemzedékeit – arra, hogy milyen mély romlottságba süllyedhet az emberiség, ha az ész, az együttérzés és az igazság elhagyja.”
„Auschwitzban nem a haláltól félt az ember, hanem az élettől” – írta a könyvében Ebert, a hvg-nek adott interjújában pedig arról is beszélt, miért volt számára olyan fontos, hogy a holokausztra emlékezzünk:
Történt valami az életünkben, a mi generációnkban, ami soha azelőtt nem történt meg, és remélem, hogy soha ez után nem fog megtörténni. És a világnak tudnia kell róla. A világnak tanulnia kell belőle. Mert a világ nem felejtheti el, hogy volt egy idő, egy szörnyűséges idő, amikor az emberek nem voltak emberek.