Sok pár, különösen az idősebbek, éjjel-nappal együtt vannak időnként szűkös körülmények közt. „Az emberek gyakran megnyomják a hangszóró gombot, amikor telefonálnak, így még telefonhívások közben sincs semmi új megosztanivalójuk” – mondja Michael Vogt, aki a Coburgi Egyetemen kutatja a hosszú távú kapcsolat témakörét. Előfordul, hogy az orvosi vizsgálaton a partner is bejön a kezelőszobába. „Ez az állandó lehallgatás nagyon megterheli a kapcsolatot” – idézi a GMX.
Valóban nem ritka, hogy egy kapcsolat
az életkorral ebbe az irányba fejlődik. „Az életkorral egyre több társas kapcsolat szakad meg, „a barátok meghalnak, a gyerekek messze élnek” – magyarázza Vogt. Emiatt azonban egyre kevesebb új inger érkezik kívülről, hacsak a párok aktívan nem keresik azokat. Ez viszont olyan érzéshez vezet, hogy nincs miről beszélgetniük. Ráadásul azoknál a pároknál, akik évek óta együtt élnek, a kommunikáció gyakran a funkcionális aspektusra, elsősorban a mindennapi élet megszervezésére szűkül. „Mit főzünk ezen a hétvégén?” „Rendeltünk már tüzelőt?”
A hasonló beszédtémáknak kevés közük van
a saját belső világunkhoz – szükségletekhez, érzelmekhez és vágyakhoz. Mégis fontos rendszeresen beszélni ilyen dolgokról. „A kommunikáció egyik legnagyobb nehézsége, hogy már nem teszek fel bizonyos kérdéseket, mert azt hiszem, előre tudom a választ” – mondja Michael Vogt. Ez az érzelmi kommunikáció leállását is okozhatja – ilyenkor vesz rajtunk erőt az az érzés, hogy nincs miről beszélni.
Azoknak a pároknak, akik ezzel küszködnek,
Dorothee Döring oktató és kommunikációs tanácsadó jó hírrel szolgál: „Vannak módok arra, hogy fenn tartsuk a kapcsolatot és folyamatosan beszélgessünk.” Ez azonban nem megy teljesen erőfeszítés nélkül: „Érdeklődnünk kell egymás iránt, bizonyos fegyelmet kell tanúsítanunk, ismételten beszélgetéseket kell kezdeményeznünk – és együtt kell éreznünk azzal, ami fontos a másik személy számára.”
Döring tervezett beszélgetéseket javasol,
amit Michael Lukas Moeller pszichoterapeuta dolgozott ki az 1980-as években. Útmutatója a jobb beszélgetések érdekében készült, és azzal kezdődik, hogy egy fix időpontot egyeztetnek beszélgetésre. Ez lehet másfél óra, de akár csak 15 perc is.
„Ezt az időt egymásnak tartjátok fenn, és beszélgessetek azokról a dolgokról, amik az elmúlt napokban megindítottak, bosszantottak, frusztráltak vagy örömet okoztak nektek” – mondja Döring.
Michael Vogt a beszélgetés indítására a „Hogy érzel irántam?” kérdést javasolja, mert ennek jobb az üzenete, mint a csalódások megosztásának. „A visszajelzés iránti valódi érdeklődést sugallja” – mondja Vogt. Az ilyen párbeszédek üzeneteit első személyű nézőpontból célszerű megfogalmazni. „Fontos az is, hogy utaljunk arra, amit a másik fél éppen mondott – és ne csak egy kis szünetre várjunk, hogy beillesszük a gondolataimat. Különben két monológot kapunk, és nem egy igazi beszélgetést” – mondja Döring.
Ehhez a partnereknek gyakorolniuk kell a hallgatást.
Ez magában foglalja azt is, hogy elfogadják, hogy nem mindenki kommunikál ugyanúgy, mint ők. Az egyik ember strukturált módon tudja kifejezni a gondolatait, míg a másiknak nehézséget okozhat a lényegre térni. A mindennapi szervezésen túlmutató rendszeres beszélgetések kialakítása kimerítő, de a munka megéri: „Így teljesen más képet kaptok egymásról, és tudatosabban bántok egymással” – mondja Döring. A kapcsolat újra virágba borulhat, és kialakulhat a kötődés.
A jó beszélgetések mellett a távolságtartás is összehozhatja a feleket. Ez azt jelenti, hogy mindkét fél maga ápolja az élet egyes területeit – legyen az hobbi, önkénteskedés, sport vagy barátság. Ott új tapasztalatokat szereztek, és visszajelzéseket is kapnak másoktól. „És aztán ezt visszacsatoljátok a kapcsolatba” – mondja Michael Vogt.
Beszélgethetünk könyvekről vagy filmekről is
– mondja Vogt, „de nem arról, hogy mit olvastam vagy láttam, hanem arról, hogy mit éreztem róla, milyen gondolatok és érzések merültek fel bennem.” A kulcsszó itt is: az érzelmi kommunikáció.
Ami szintén újra közelséget teremt: a jövőre vonatkozó közös perspektíva kidolgozása. „Csak azért, mert az emberek idősebbek lesznek, nem jelenti azt, hogy nem tekintenének előre arra, amit az élet hoz” – mondja Vogt. És nem kell a következő öt évre tervezni! Elég, ha előre tekintünk a következő hónapokra, és beszélünk róla: Mit szeretnénk együtt csinálni? A végeredmény lehet az, hogy újra elmegyünk színházba, táncolni vagy kirándulni. Más szóval, megtörjük a mindennapi rutint, és közös élményeket, emlékeket teremtünk – olyasmit, amiről újra beszélni lehet.
A kulcs az, hogy nyitottak maradjunk egymás iránt. „Ha érzelmileg kötődsz a másikhoz, akkor mindig rengeteg témátok lesz beszélgetni” – mondja Dorothee Döring.
Kép: Pixabay
