Mit vizsgálnak ennyi pénzből?
A 32 éves Maria Loconsole, aki az olaszországi Padova egyetemén dolgozik, az Európai Kutatási Tanács (ERC) egyik legnehezebben elnyerhető támogatását, az úgynevezett Synergy Grantet kapta meg. A projektje neve: FLAP (Fostering Learning and Adaptation through Predictability), és 4 000 000 eurós (kb. 1,6 milliárd forintos) kerettel fut.
A kutatás célja, hogy kiderítsék:
- hogyan tanulnak a madarak a környezetükből,
- mennyire gyorsan tudnak alkalmazkodni a változásokhoz,
- és milyen kognitív (gondolkodási, problémamegoldó) képességeik vannak.
Loconsole tehát nem épp „cuki tyúkvideókat” készít, hanem kísérletekkel és viselkedésvizsgálatokkal elemzi, hogyan reagálnak a madarak kiszámítható és kiszámíthatatlan helyzetekre – például, ha megváltozik a környezetük, a rutinjuk vagy az élelem elérhetősége.
Tyúk vs. veszélyeztetett ázsiai madár
A projekt két nagyon különböző madárfajra fókuszál:
- házi tyúk – a világ egyik legnagyobb létszámban tartott, intenzíven hasznosított állata,
- bukócsőrű madár (hornbill) – egy ázsiai faj, amely a kihalás szélére sodródott.
A két faj életmódja, élőhelye és „társadalmi státusza” teljesen más, de van bennük egy közös pont:
mindkettő olyan környezetben él, amelyet az ember drasztikusan megváltoztatott, és ahol csak az tud túlélni, aki gyorsan alkalmazkodik.
A kutatók azt figyelik, hogyan tanulnak ezek a madarak:
- felismerni új veszélyeket vagy lehetőségeket,
- alkalmazkodni zajos, zsúfolt, stresszes környezethez,
- rugalmasan változtatni a viselkedésüket, ha minden körülöttük átalakul.
Mire jó ez nekünk – a „tyúkagyú” sztereotípián túl?
A projektnek nagyon is gyakorlati céljai vannak. Loconsole szerint a kutatás eredményei:
- javíthatják a tyúkok tartási körülményeit az ipari állattartásban – ha jobban értjük, mi zavarja vagy stresszeli őket, könnyebb lesz olyan környezetet kialakítani, ahol kevesebb a szenvedés és jobb a jólétük;
- segíthetnek a veszélyeztetett fajok védelmében, például hatékonyabb természetvédelmi programokat lehet tervezni a hornbilleknek, ha tudjuk, hogyan tanulnak, mire reagálnak jól, mitől félnek.
A kutató azt is hangsúlyozza: a madarak – és általában az állatok – sokkal összetettebbek érzelmileg és viselkedésben, mint ahogy azt régen gondoltuk. A projekt egyben arról is szól, hogy mennyire hasonlítunk egymásra emberek és állatok: hogyan tanulunk, hogyan alkalmazkodunk, hogyan kezeljük a bizonytalan, kiszámíthatatlan helyzeteket.
A „mit gondolnak a csirkék?” mögött nagyon komoly tudomány van
A Synergy Grant az egyik legnívósabb és legszigorúbb európai tudományos pályázat: csak olyan nagy, nemzetközi kutatócsoportok kapják meg, akik olyan kérdéseket vizsgálnak, amelyeket egyetlen tudós vagy egyetlen labor nem tudna megválaszolni.
Loconsole a csapatával több ország kutatóival dolgozik együtt – a projekt ötlete még a Cambridge-i Egyetemen végzett gyakorlat alatt született, ahol későbbi kollégájával, a ma már Szingapúrban dolgozó Elia Garcia-Pelegrínnel együtt kezdtek madarak kognitív képességeivel foglalkozni.
Lehet, hogy elsőre mosolyt csal az arcunkra a kérdés, hogy „mit gondolnak a tyúkok?”, de a háttérben nagyon is komoly kérdések állnak: hogyan bánunk az állatokkal, hogyan alkalmazkodnak a bolygó gyorsan változó viszonyaihoz, és mit tehetünk azért, hogy jobb legyen nekik – és ezáltal végső soron nekünk is.
Fotó: illusztráció, Getty Images
