Gőztől a dízelig
Sawtell (fotó róla itt) 1955-ben, 15 évesen került Werris Creekbe, és hamar munkát kapott a vasútnál. Két évvel később, 17 évesen már mozdonyt vezetett – akkoriban még gőzösöket. Azt mondta, a gőzmozdony „jó volt”, mert fitten tartotta az embert: a vezető és a fűtő közösen dolgozott, az egyik ismerte a pályát, a másik a kazánt „tartotta életben”.
A technika közben ment tovább: a gőz után jöttek a dízelek, ő pedig végignézte, ahogy a vasút új korszakba lépett. A pályája végén már dízelüzemű Xplorer mozdonyt vezetett – és azt mondta, a modernebb vonatoknál másfajta figyelem kell: fontos a pálya tisztasága, a jelzések, a ritmus.
A vasútváros, ahol mindenki ismer mindenkit
Werris Creek egy apró, kb. 1700 fős település, nagyjából 40 kilométerre Tamworthtől – és maga a város is a vasút köré épült. A helyi állomásmester, Natasha Geddes szerint Sawtell hiányozni fog, és nyíltan kimondta: nemigen lesz, aki többet tud nála a vonatokról. Nem csak a 70 esztendős tapasztalat miatt, hanem azért is, mert Sawtell mindenkit ismert, aki a környéken élt és dolgozott.
Geddes az ausztrál ABC-nek arról is mesélt, mennyit változott a forgalom: régen éjjel-nappal 38 járat váltotta egymást, csomagszállítással, sőt, állatok fuvarozásával együtt. Ma már jóval kevesebb a járat: naponta érkezik egy személyvonat, amelynek útja aztán két irányba ágazik tovább (Moree és Armidale felé), majd később visszamegy Sydneybe.
Egy „fagyis” találkozás, amit sosem felejt el
Hetven év alatt történetből is összegyűlik egy életre való – Peter Sawtellnek pedig van egy kedvence, amit ma is mosolyogva mesél. Egyszer Quirindiben beugrott a boltba a gyerekeknek fagyit venni, amikor odalépett hozzá valaki, aki végül az ő fagyijukat is kifizette. Mint utólag kiderült, a mai III. Károly király volt az. Sawtell akkor még persze nem ismerte fel, csak később esett le neki, kivel is futott össze.
Sawtellt októberben ünnepségen köszöntötték Sydneyben, a Werris Creek-i állomáson pedig emléktáblát avattak a tiszteletére. Ajándékba egy aranyszínű sín-darabot is kapott, ami szimbolizálja mindazt, amit az idős masiniszta hetven év alatt a vasútnak adott.
Fotó: illusztráció, Unsplash
