Így fest Laurence Watkins hivatalos neve – Fotó: Laurence Watkins
A férfi, akinek hivatalos papírja is van róla, hogy övé a világ leghosszabb neve, 1965-ben született Új-Zélandon, és a szüleitől akkor a Laurence Gregory Watkins nevet kapta, vagyis nem újszülöttként babráltak ki vele – magának „kereste a bajt”.
Kisfiúként nemcsak lapozgatta, hanem elejétől végéig kiolvasta az évenként kiadott Guinness Rekordok Könyvét, ami annyira inspirálóan hatott rá, hogy eldöntötte, ő maga is rekorder lesz. A ma már nyugalmazott fegyveres biztonsági őrnek sikerült valóra váltania az álmát, nem is akárhogyan!
Így született a rekordja
Laurence, aki fotóit maga küldte el a cikkhez az nlc kérésére, úgy véli, hogy mindig is átlagos embernek számított különösebb tehetség nélkül, ezért olyan rekordot keresett, amit lényegében bárki képes lehet felállítani, ha rászánja a kellő időt és energiát. Így jutott eszébe, hogy megalkotja a világ leghosszabb nevét, amiben ezidáig senki sem tudta őt felülmúlni.
A nagy terv megvalósításába 1990-ben kezdett bele: születési nevéhez hozzácsapott még 2.250 másik nevet, így most 2.253 névvel rendelkezik. A hivatalos kérvényezéshez egy 6 oldalas, keresztnevekkel teleírt listát nyújtott be, amit jóvá is hagytak az ügyintézők.
Laurence azt állítja, egyik nevét sem véletlenül választotta, mindegyikhez kötődik valamiért, és egytől-egyig sokat jelentenek számára. Ezek között szerepel például a Gaylord, amivel az olimpiai bajnok tornász, Mitch Gaylord előtt tiszteleg, de az AZ2000 kifejezés is az egyik neve, ami elmondása szerint egész pontosan annyit tesz: A-tól Z-ig több mint 2000 nevem van.
1992-ben hivatalosan is Guinness rekorder lett, a címnek pedig azóta is ő a büszke birtokosa.
Laurence útlevele mellé kiegészítő dokumentum szükséges, ami tartalmazza az összes utónevét – Fotó: Laurence Watkins
Harcban a hivatalokkal
A mindennapokban igazi rémálom lenne Laurence (és a többiek) számára a teljes neve használata, ezért leegyszerűsítve Laurence Alon Aloy Watkins-ként aposztrofálja magát. A módosított születési anyakönyvi kivonata hét gépelt oldalt tesz ki, aminek másolatát magánál kell tartania személyazonosító dokumentumai kiegészítéseként.
Amikor 1991-ben sor került Laurence első esküvőjére, nevét a szertartásvezető felvételről játszotta le, és a 20 perc alatt, amíg mindet felsorolták, a vendégeknek pezsgőt szolgáltak fel. Amikor a lejátszás véget ért, a vőlegény is kimondhatta a boldogító igent.
Tanulva Laurence esetéből Új-Zéland szigorította a névadási törvényeket: ma már nem lehet címeket, számokat, szimbólumokat vagy 70 karakternél hosszabb neveket anyakönyvezésre bejegyezni, így ez a rekord lényegében megdönthetetlenné vált.
