Magyar Péter másfél év után először szerepelt a köztévén: a Kossuth rádióban indította a reggelét, majd az M1 vendége volt. A műsorvezető próbálta zavarba hozni, de a Tisza elnökének mindig volt válasza, végül a vita helyett egy elég egyoldalú beszélgetés lett belőle – mondjuk, nem is vitának indult…
Magyar Péter is posztolt a történelmi eseményről:
„Másfél év után újra a “köz”televízióban. Egy hazugsággyár utolsó vergődését láthattuk. A TISZA-kormány megalakulása után felfüggesztjük a “köz”média hírszolgáltatását” – írta posztjában a politikus.
Veiszer Alinda hosszan részletezte gondolatait az interjúról:
Történelmi pillanat a köztévén. Roppant kellemetlen volt, de másra nem is lehetett számítani. A közmédia sosem volt hibátlan, de ameddig én ott dolgoztam, elképzelhetetlen lett volna az, amit ez a szőke hölgy csinált, ő ugyanis a szerepéből teljesen kiesve, vitapartnerré próbált avanzsálni, bárcsak legalább az sikerült volna neki!. Igaz, az is elképzelhetetlen lett volna, hogy az ellenzék legnagyobb pártjának vezetőjét másfél évig ne hívják meg a közpénzből fenntartott médiába. De persze tudtuk, és számok is alátámasztották, hogy a magyar közmédia sosem látott mélységekben van.
Hozzátette: „A Republicon intézet készített egy kutatást, amelyből kiderül, hogy „A vizsgált 334 darab, összesen 281 órányi adás átlagosan minden nyolcadik másodpercben látható volt egy fideszes vagy KDNP-s politikus. Ők összesen 35,5 órát voltak képernyőn, ebből 29 órában kifejezetten pozitív kontextusban. Ezzel szemben az ellenzéki politikusok megjelenési aránya az 5 százalékot sem érte el (13,5 óra), ráadásul ennek a korlátozott időnek a nagy részét, 10,5 órát, kifejezetten negatív, és mindössze 1 órát pozitív keretezésben töltöttek a képernyőn. Ezzel szemben a kormány és a kormánypártiak egyetlen percet sem szerepeltek negatív kontextusban.”
Magyar Péter a köztévén (Forrás: M1)
Végül így zárta bejegyzését:
„Őszintén remélem, hogy a következő időszakban a magyar közmédia képes lesz legitimmé tenni a létezését, miközben megszólítja azokat is, akik pl nem is néznek tévét, és nem hallgatnak rádiót (Már én is alig) . Elég sokan vannak,ez sem független a közmédia színvonalától.
Ehhez az is kell, hogy a hatalmon lévők ne tekintsenek rá pártmédiaként, meg persze kell hozzá sok valódi újságíró, akik tudják, mi a dolguk. Ellenőrizni a hatalmat. És persze még ezer egy dolga lenne a magyar közmédiának, például beengedni az M2- re azokat a zenészeket, akik eddig nem szerepeltek a közmédiában:-))))), dolga van a gyerekeknek szóló tartalmakkal, a közélettel, a kultúrával. Sok-sok munka. Nagyon jó lenne egy év múlva azt mondani csettintve, hogy na, közelítünk, ilyesmire gondoltunk…”
