Kánikula: belefáradtak az emberek 50 éve ilyenkor
A nyárra általában várni szoktunk. Több fény, hosszabb esték, strand, limonádé, nyitott ablakok, késő esti beszélgetések. Csakhogy 1976-ban Európa több részén annyira sok lett a jóból, hogy a nyár már nem felszabadító élmény volt, hanem kimerítő próbatétel.
Hollandiában külön nevet is kapott ez az állapot: az emberek „mooiweermoe” lettek, vagyis elfáradtak a nyártól. A holland MAX Vandaag magazin visszatekintése szerint a hőség, a szárazság és a folyamatos napsütés olyan mértéket öltött, hogy sokan már nem a strandolást, hanem végre egy esős napot vártak.
17 napig tartott a hőhullám
A hollandiai hőség 1976. június 23-án kezdődött, és július 9-ig tartott. Ez 17 napos hőhullámot jelentett, ebből 10 napon a hőmérséklet 30 fok fölé emelkedett. De Biltben, a holland meteorológiai mérések egyik fontos állomásán július 3-án 34,9 fokot mértek. A nyár átlaghőmérséklete 18,4 fok volt, amivel 1976 nyara a 20. század egyik legmelegebb holland nyarai közé került.
A számok önmagukban talán nem tűnnek drámainak a mai, egyre forróbb nyarak után. Csakhogy akkoriban jóval kevesebb helyen volt légkondicionáló, az autók sem nyújtottak olyan kényelmet, a munkahelyeken és iskolákban pedig sokkal nehezebb volt alkalmazkodni a tartós hőséghez.
Nem csak meleg volt, hanem nagyon száraz is
A hőséghez súlyos aszály társult. A nyár folyamán Hollandiában mindössze 112,6 milliméter eső hullott, miközben a megszokott mennyiség 219,6 milliméter lett volna. A szárazság már tavasszal elkezdődött, április különösen csapadékszegény volt, és a vízhiány az év további részére is rányomta a bélyegét. Október 1-jére az országos csapadékhiány nagyjából 340 milliméterre nőtt.
A folyók vízszintje alacsonyra süllyedt, a fű megbarnult, a föld kiszáradt, a csatornák és árkok sok helyen leapadtak. A városi embernek ez kellemetlenség volt, a gazdáknak viszont megélhetési válság. A holland mezőgazdaság súlyos károkat szenvedett. A kiszáradt földeken sok helyen alig lehetett termést menteni, az állattartók pedig azzal szembesültek, hogy a teheneknek nincs elég legelőjük.
A korabeli beszámolók szerint az élelmiszer-ellátás miatt is aggódtak: a húsellátás nyomás alá került, burgonyából hiány fenyegetett, más mezőgazdasági termékeknél pedig körülbelül 15 százalékos terméskieséssel számoltak. A teljes mezőgazdasági és kertészeti kárt nagyjából 2 milliárd holland guldenre becsülték.
A városokban is egyre nehezebben lehetett elviselni a kánikulát
A hőség a hétköznapi életet is teljesen átírta. A medencék és strandok megteltek, sokan parkokban, szökőkutaknál vagy tavaknál próbáltak hűsölni. A boltokban a tejturmixok gyorsan elfogytak, a szupermarketek pedig a megszokottnál kétszer több sört és limonádét adtak el.
A vízművek ugyan azt hangsúlyozták, hogy az ivóvízellátás nincs veszélyben, mégis takarékosságra kérték az embereket. A lapok tanácsokat adtak arra is, milyen ruhában lehet túlélni a hőséget a munkahelyen, ha a főnök megengedi a lazább öltözetet.
Az éjszakák sem hoztak megkönnyebbülést
A nappali hőséget sokszor még el lehet viselni, ha éjszaka lehűl a levegő. 1976 nyarán azonban sokan rosszul aludtak. A meleg miatt nyitott ablaknál próbáltak pihenni, így viszont minden utcai zaj, beszélgetés, rádiózás és késő esti kerti élet behallatszott a hálószobákba.
A holland sajtó akkoriban arról is írt, hogy sok volt a panasz a késő esti zajokra, és a rendőrségnek rendszeresen kellett szomszédvitákhoz kivonulnia. A hőség tehát nemcsak a testet fárasztotta ki, hanem a türelmet is.
Európa más részein is súlyos volt a helyzet
Az 1976-os forró nyár nem csak Hollandiát érintette. Nagy-Britanniában egyes területeken a halálozás jelentősen megemelkedett, a Temze vízszintje szokatlanul alacsonyra süllyedt. Olaszország középső és északi részén rengeteg állat került veszélybe a takarmány- és vízhiány miatt. Franciaországban Valéry Giscard d’Estaing elnök nemzeti katasztrófának minősítette az aszályt, a gazdák pedig tiltakozásokkal próbálták sürgetni a segítséget.
A szárazság a természetet is veszélyeztette. Hollandiában erdő- és pusztatüzek pusztítottak, összesen mintegy 600 hektárnyi természeti terület égett le.
Amikor végre megjött az eső a kánikula után
Júliusra sok holland már nem napsütésre vágyott, hanem felhőkre. A „szép időtől okozta fáradtság” annyira általános lett, hogy még az uszodák látogatottsága is csökkenni kezdett. Közben egyes templomokban többen jelentek meg, részben azért, mert a vastag falak között hűvösebb volt, részben azért, mert esőért imádkoztak.
Amikor július 11-én végre esni kezdett, az már önmagában hír volt. Az emberek örültek a víznek, mintha nem is ugyanazokról lenne szó, akik néhány héttel korábban még a nyarat várták.
Kánikula: ma már nem rendkívüli
Mai szemmel az 1976-os holland nyár már nem is tűnik annyira szélsőségesnek, különösen Magyarországról nézve. A HungaroMet szerint 2024 nyara nálunk 1901 óta a legmelegebb volt: az országos nyári középhőmérséklet 23,5 fok lett, ami 2,7 fokkal haladta meg az 1991–2020-as átlagot, júliusban és augusztusban pedig 40 fok fölötti maximumok is előfordultak.
Ráadásul nem csak néhány forró napról volt szó: 2024-ben országos átlagban 60 hőségnapot mértek, vagyis nagyjából két hónapnyi olyan napot, amikor a hőmérséklet elérte vagy meghaladta a 30 fokot. A délkeleti országrészben ez a szám helyenként 75 fölé ment. Ami 1976-ban Hollandiában történelmi hőhullámnak számított, az ma már egyre inkább hasonlít arra, amit Közép-Európában is megtapasztalunk: a nyár nemcsak meleg, hanem hosszú, száraz és fizikailag kimerítő időszak lett.
Fotó: illusztráció, Unsplash
