A Pénzenctrum azt írja, hogy a vízügy 150 milliárd forinttal és négyéves ütemtervvel számol a Velencei-tó dunai vízpótlására. Pedig – egy közismert hazai szakember szerint – az egész a töredékébe kerülhetne.
Mi lesz a Velencei-tóval? (Forrás: Pexels)
A Velencei-tó vízszintje továbbra is nagyon alacsony
A szakemberek már jó ideje kongatják a vészharangot, és júniusban Agárdon történelmi mélypontot, mindössze 49 centiméteres vízállást mértek a szakemberek az optimális 130 centiméter helyett. A tó hőmérséklete sem optimális: a hivatalos mérések szerint már a hazai átlagnál jobban melegedő víz is elhagyta a 30 fokos határt.
A tó jelenlegi helyzetének és állapotának kialakulásáért az évek óta tartó aszályos, csapadékhiányos időjárás okolható. A probléma mélységéről a Pénzcentrum vlogja, a CashTag is készített korábban riportot, míg nemrég a drámai helyzetről Horányi Tibor környezetvédelmi szakember, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének képviselője beszélt részletesen a VTV-nek adott interjújában.
Horányi Tibor szerint a tó 2021 óta folyamatos vízhiánnyal küzd, és egyre közelebb kerülhet egy olyan állapothoz, amikor a tómeder több részre szakad. Egy ilyen helyzetben már rendkívüli intézkedésekre, például a halállomány mentésére vagy kényszerű lehalászásra is szükség lehet.
Velencei-tó megmentése: lehet olcsóbb is a megoldás?
A Pénzentrum cikkében azt írják, hogy a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság számításai szerint a Dunáról történő vízpótlás mintegy 150 milliárd forintos beruházást igényelne, és legkorábban 2029–2030-ban valósulhatna meg. Ennek oka, hogy például a karsztvíz használata vagy a Pátkai- és Zámolyi-víztározók – jelenleg nem jelentenek valódi megoldást, mert nincs elegendő vízkészletük. Rövidebb távon a tisztított szennyvíz hasznosítása is felmerült, amely technológiai fejlesztések után akár 2027–2028-ban is megvalósulhatna. Ezzel szemben Vazsonyi László mérnök úgy véli, a tó vízpótlása jóval gyorsabban és a becsült összeg töredékéből is megoldható lenne.
Véleménye szerint egy ilyen beruházás akár egy éven belül is megvalósítható lenne, ráadásul a jelenleg becsült összeg töredékéből. A szakember úgy fogalmazott, hogy egy ekkora csővezeték megépítése egy olyan vállalatnak, mint a MOL, amely évtizedek óta épít és üzemeltet több száz kilométeres vezetékrendszereket, gyakorlatilag rutinfeladatnak számítana.
Segítség lehet a PPP-konstrukció?
Vazsonyi egy másik lehetőséget is felvetett: szerinte az államnak nem feltétlenül saját beruházásban kellene megépítenie a rendszert. Ehelyett úgynevezett PPP-konstrukcióban – vagyis állami és magánszektorbeli együttműködésben – is megvalósulhatna a fejlesztés. Ebben a modellben az állam csupán azt határozná meg, hogy évente mekkora vízmennyiséget kíván átvenni és milyen áron, a beruházás finanszírozását és kivitelezését pedig piaci szereplők vállalnák.
A szakember szerint a vezeték nyomvonalán fekvő mezőgazdasági területek is profitálhatnának a fejlesztésből, hiszen a rendszer az öntözést is segíthetné az egyre gyakrabban aszállyal küzdő térségben.
A Velencei-tó megmentéséről szóló vita azért is kapott új lendületet, mert a Telex korábbi összesítése szerint az elmúlt években több mint 190 milliárd forintot fordított az állam az akkumulátorgyárak víziközmű-fejlesztéseire. Több szakértő szerint, ha ennek akár csak egy részét korábban a tó vízpótlására költötték volna, a Velencei-tó jelenlegi helyzete ma jóval kedvezőbb lehetne.
