Az idei nyár szélsőséges időjárása ismét megmutatta, milyen súlyos következményekkel járhat a tartós szárazság. Magyarország jelentős részén hetekig alig hullott csapadék, miközben a nappali hőmérséklet gyakran rendkívül magasra emelkedett. A mezőgazdaságot ismét komoly veszteségek fenyegetik, a vízhiány hatásai pedig már a legfontosabb hazai tavakon és folyókon is látványosan érződnek.
A Velencei-tó vízfelülete például több részre szakadt, a Duna alacsony vízállása pedig az elmúlt időszakban a Paksi Atomerőmű működése miatt is komoly figyelmet kapott. A Kiskunságban azonban most egy ennél is szívszorítóbb folyamat zajlik.
A Kolon-tó még egészséges vízállással (Forrás: Terbócs Attila/Wikipédia)
Már csak néhány vízfolt maradt
Az Izsáktól délnyugatra fekvő Kolon-tó vízszintje már tavaly történelmi mélypontra került. 2025 augusztusában arról számoltak be, hogy
a vízszint csaknem félszáz éves mélypontra süllyedt, és lényegében már csak a kotrásokban maradt számottevő víz.
Ez ökológiai szempontból rendkívül kritikus állapotot jelentett.
A mintegy 3059 hektáros, védett Kolon-tavi területen a nyílt vízfelület tavaly már mindössze 20–25 hektárra zsugorodott. Azóta a helyzet tovább romlott, a mostani előrejelzések szerint pedig augusztus végére a megmaradt víz is eltűnhet. A tó haláltusája már most is szemmel látható.
Az agroforum cikke szerint a természetes tavak kiszáradásának abba a szakaszába érkeztünk, amikor a halak és a kétéltűek az utolsó megmaradt vízfoltokba szorulnak vissza, miközben a madarak könnyen hozzáférnek a védtelen zsákmányhoz.
A víz eltűnésével azonban nem csupán egy tó felszíne változik meg: egy rendkívül értékes élőhely kerül veszélybe.
Több ezer éves természeti örökség kerülhet veszélybe
A Kolon-tó története több ezer évre nyúlik vissza. A mintegy 27 ezer éves természeti képződményt a Duna egykori, nagy vízhozamú időszakai alakították ki, amikor a hegyvidéki hó- és jégtömegek olvadása miatt megnövekedett vízmennyiség a területre is benyomult.
A tó sorsát később már az ember is jelentősen befolyásolta.
A környéken kiépített vasút és közút megszakította a felszíni vízkapcsolatot az északi területek nagy vizes élőhelyeivel, majd az 1928-ra elkészült lecsapoló csatorna tovább gyorsította a víz elvezetését.
Az egykori tó helyén az évtizedek során kiterjedt mocsaras élőhely alakult ki. Átlagos vízállás mellett mintegy 5,5 kilométer hosszú és 1,5–2,5 kilométer széles víz- és mocsárvilág jött létre. Ez az élőhely most néhány héten belül szinte teljesen víz nélkül maradhat.
A Kolon-tó olyan ritka állatoknak és madaraknak is otthont adott, mint a jégkorszaki maradványnak számító elevenszülő gyík, valamint többek között a cankó és a lappantyú. Ha a vízfelület tartósan eltűnik, ezeknek a fajoknak is új élőhelyet kell keresniük.
A mostani aszály tehát nem csupán egy újabb alacsony vízállás: könnyen lehet, hogy egy 27 ezer éves természeti örökség egyik utolsó fejezetét látjuk.
