Békés krátertó vagy morgó vulkántanya a Laacher See?
A németországi Eifel-hegységben fekvő Laacher See első pillantásra békés krátertónak tűnik. A föld mélyén azonban ma is zajlanak olyan folyamatok, amelyek egyértelművé teszik: a térség vulkanizmusa nem tekinthető egyszerűen lezárt geológiai történetnek.
A GFZ Helmholtz Földtudományi Kutatóközpont és partnerintézményei 2022 szeptembere és 2023 augusztusa között Németország eddigi legnagyobb vulkánszeizmológiai mérési programját végezték el az Eifelben. Több mint 500 szeizmikus mérőállomást telepítettek, emellett egy 64 kilométeres optikai kábelt is érzékelőként használtak.
A 2025 végén publikált eredmények szerint a kutatóknak több mint ezer mikroföldrengést sikerült azonosítaniuk egyetlen év adataiban. A rengések többsége olyan gyenge volt, hogy a felszínen élők semmit sem érezhettek belőlük.
Mitől reng a föld a Laacher See alatt?
A földrengések jelentős része az Ochtendung-törészóna mentén, a Laacher See és a Neuwiedi-medence között koncentrálódott. A kutatók több jelből arra következtetnek, hogy a mélyben mozgó folyadékok és gázok is szerepet játszanak a rengések kiváltásában. Különösen érdekesek az úgynevezett DLF, vagyis mély, alacsony frekvenciájú földrengések. Ezeket már korábban is észlelték az Eifel alatt, akár 10–45 kilométeres mélységben.
Ilyen rengések más aktív vulkáni területeken, például Izlandon, Japánban vagy Kamcsatkán is előfordulnak. A GFZ szerint általában arra utalnak, hogy magmás eredetű folyadékok és gázok mozognak nagy mélységben. Ez azonban nem ugyanaz, mintha hatalmas mennyiségű magma tartana éppen a felszín felé.
A tóban ma is vulkáni eredetű gáz bugyog
A vulkáni aktivitásnak ráadásul nemcsak szeizmológiai jelei vannak. A Laacher See bizonyos részein szén-dioxid-buborékok emelkednek a víz felszínére. A jelenséget nem most fedezték fel: a térségből származó gázok vizsgálata már évtizedekkel ezelőtt kimutatta, hogy a szén-dioxid jelentős része a Föld köpenyéből származik.
A kutatók 2024-ben újabb geofizikai méréseket végeztek a tó keleti partján és a tótól északra. A GFZ szerint a környéken ma is zajlik a szén-dioxid kigázosodása, ezért a területet több geokémiai és szeizmológiai állomás folyamatosan figyeli.
Egy 2026-ban megjelent tudományos tanulmány a Laacher See-t nyugalmi állapotban lévő, ugyanakkor továbbra is gázt kibocsátó és geodinamikailag aktív vulkáni rendszerként írja le.
2025-ben egy egész földrengésraj indult
A figyelmet tovább fokozta, hogy 2025. október 10-én, mintegy tizenkét óra leforgása alatt körülbelül 92 apró földrengést regisztráltak a térségben. Még a legerősebb rengés magnitúdója is csak 0,9 volt, vagyis ezek az események az emberek számára gyakorlatilag észlelhetetlenek maradtak. A rengésraj azonban a kutatók számára újabb adatot szolgáltatott arról, hogy a földkéreg alatt továbbra is zajlanak folyamatok.
A részletes szeizmikus vizsgálatok egy másik meglepetést is hoztak. A Laacher See korábbi kitöréséhez kapcsolódó egykori magmatározó mélyebben és eltérő helyzetben lehetett, mint korábban feltételezték. A kutatók szeizmikus anomáliát találtak egészen mintegy tíz kilométeres mélységig, amely nem függőlegesen, hanem ferdén húzódik a Neuwiedi-medence irányába.
A kéreg egyes rétegeiben felgyülemlett fluidumokra utaló jeleket is találtak, bár egyelőre nem lehet biztosan megmondani, hogy ezek magma vagy más magmás eredetű folyadékok és gázok.
Akkor most felébredt a vulkán?!
A látványos adatok ellenére a válasz egyelőre: nem úgy, hogy közeli kitöréstől kellene tartani. A tudósok éppen ezt hangsúlyozzák a legerősebben. Ha nagyobb mennyiségű magma indulna felfelé a sekélyebb földkéregbe, azt rendszerint nagy számban megjelenő, magasabb frekvenciájú földrengések kísérnék. Ilyen aktivitást eddig nem észleltek a Keleti-Eifelben.
Emellett nincs olyan jelentős felszíni kiemelkedés sem, amely nagy mennyiségű, felfelé nyomuló magmára utalna. Torsten Dahm, a GFZ vulkán- és földrengésfizikai kutatója szerint egy erőteljes magmafeláramlásnak ilyen felszíni változásokkal is járnia kellene.
A Laacher See korábbi kitörését létrehozó magmás rendszer kialakulása ráadásul rendkívül lassú lehetett. A kutatók becslése szerint a felső magmatározó feltöltődése és fejlődése akár 30 ezer éven át tarthatott a nagy kitörés előtt.
Több mint 13 ezer éve hatalmasat robbant
A Laacher See utolsó kitörése körülbelül 13 ezer évvel ezelőtt történt, és Közép-Európa késő jégkorszakának egyik legnagyobb vulkáni eseménye volt. A kitörés során mintegy 6,3 köbkilométernyi, úgynevezett tömör kőzet-egyenértékben számolt magma jutott a felszínre. A kitörést a vulkáni robbanás-indexen VEI–6-os erősségűre becsülik.
A hamu és más vulkáni anyag messze eljutott Európában, a Rajna vidékén pedig méteres vastagságú rétegek maradtak utána. A kitörés időpontját egy 2021-es Nature-tanulmány a fák évgyűrűinek és radiokarbon-adatoknak az elemzésével 13 006 ± 9 évvel 1950 előttre helyezte. A pontos dátumról ugyanakkor azóta is folyik tudományos vita, mert felmerült, hogy a vulkáni eredetű szén-dioxid torzíthatta a radiokarbonos méréseket.
De tényleg szupervulkán a Laacher See?
A hírekben gyakran szerepel így, tudományosan azonban nem igazán helyes szupervulkánnak nevezni. Az amerikai földtani szolgálat, az Egyesült Államok Földtani Szolgálatának meghatározása szerint szuperkitörésről akkor beszélünk, ha egy vulkán legalább VEI–8-as eseményt produkált, és több mint 1000 köbkilométer anyagot lövellt ki.
A Laacher See legutóbbi kitörése ezzel szemben VEI–6-os volt. Ez rendkívül nagy és pusztító kitörést jelentett, de nagyságrendekkel elmaradt egy valódi szuperkitöréstől. A történet valódi érdekessége tehát nem az, hogy Németország alatt egy kitörésre készülő szupervulkán rejtőzne, hanem az, hogy egy több mint 13 ezer éve kitört vulkáni rendszer alatt még ma is kimutatható a Föld mélyének aktivitása.
