Mi vezethetett Szita Bence halálához?

Borzasztó, ami történt, szavak sincsenek rá. De tudnunk kell, hogy Szita Bence tragédiája a jéghegy csúcsa. Legalább százezer magyar család életét keserítik meg narcisztikus személyiségzavarral élők, akik számára csak a csodálat az elfogadható. Ha valaki kritizálni meri őket a legkisebb mértékben is, az bizony megkapja a magáét, akár kicsi gyermek, akár gyenge öreg. Ha magánál hatalmasabb kritikusba szalad bele a narcisztikus személyiségzavarral élő, azonnal megszakítja vele a kapcsolatot.

A külvilág felé grandiózus, gyönyörű és lenyűgöző a narcisztikus személyiségzavarral élő, ezért  főleg ha nőről van szó – a bíróság neki szokta ítélni a gyereket a törvényszerűen bekövetkező válásnál. Nagyon kevés férfi van ugyanis, aki kibírja azt a hazugságáradatot, azt a herdálást, azt a részvétlen kegyetlenséget, amibe a narcisztikus személyiségzavarral élőt hajtja bele grandiozitás iránti olthatatlan vágya. Sokszor előfordul, hogy – súlyosbítva a helyzetet – minderre egy idő után agresszívan reagál az élettárs, házastárs.

Narcisztikus személyiségzavarral élő férfiak esetében kevésbé egyértelmű a helyzet, mert a bíróságok ítélkezési gyakorlata ebben az esetben többnyire megóvja az édesanyát a közvetlen veszélytől. Igaz, ekkor sem vizsgálják a személyiségzavar fennállását, így a „szuperapa” grandiózus bosszút állhat.
Könnyen ki lehetne lépni ebből az ördögi körből, ha a bíróság ugyanolyan rutinszerűen vizsgáltatná a szülőket, ahogyan a gyermekeket.

A második ördögi kör még pusztítóbb. A narcisztikus személyiségzavar ugyanis újratermeli magát. Az indító kép derűs: cseperedő gyermek, aki úgy érzi, álmai kéznyújtásnyira vannak, fantáziája pedig egy lépésre a valóságától. Bármikor átsétálhat a szivárvány alatt. A gyermek cseperedik. Narcisztikus  személyiségzavarral élő családtagja felől egyre keményebb bántások érik, ezért szép lassan kivonul abból a világból. Úgy érzi, ő, és csak ő jó. Elhiszi, hogy megérintette álmát, meglépte azt a bizonyos lépést fantáziája felé, amely immár valóság. Ha bántás éri, átsétál a szivárvány alatt, ott az ő való világa. Sajátja, ahol szeretik őt. Van egyvalaki, aki feltétel nélkül elfogadja, hisz neki és tudja, mire képes. Ki ez a megértő szülő, barát, mester? Azt reméli, ő maga. Egy személyben. Ő műveli a csodát, mások a hibát. Kiépült az út a következő generáció személyiségzavara irányába.

Mindez sokáig rejtve maradhat a környezet szemében. Egyrészt mert a narcisztikus személyiségzavar kialakulásának fontos mozzanata éppen a környezet bántó figyelmetlensége, másrészt mert az „egészséges” gyermek fejlődése során is folyamatosan jelen van a hit, hogy mindenre képes. A kamasz meg van győződve arról, hogy fantáziája könnyedén valósággá válhat. Környezetével folyamatosan játssza azt az izgalmas játékot, hogy igyekszik szárnyalni, a környezet pedig óvja a nagy zuhanástól. Ha szerencsés, akkor kialakul az egyensúly, amiben kibontakozhatnak képességei, erőforrásai, megtalálja az utat az eredményesség felé, miközben különösebb bánkódás nélkül maga mögött hagy olyan irányokat, amikhez kevés képessége vagy erőforrása volt.

Baktay Zelka és Baktay Miklós, a Nők Lapja Café pszichológus szakértői

A narcisztikus személyiségzavar úgy lesz úrrá az egyénen, hogy a környezet, a közösség nem képes úrrá lenni rajta. Minden gyermek narcisztikus életének első évtizedében. A közösség tartja kapcsolatban a valósággal. Ha ez a folyamat megszakad, valószínű kimenetel a személyiségzavar.

Gondoljuk meg! Hol a király, hol vannak az udvarhölgyek és a poroszlók a Hófehérke mesében? A hétéves lány már tűrhetetlen konkurenciát jelent mostohája (az eredetiben édesanyja) tükre szerint. Megöleti hát a vadásszal, akivel hazahozatja szívét (az eredetiben meg is eszi a tüdejével és májával együtt). A kulcstárgy a tükör, Narcisszusz ikonja, ám jelen van a mesében a narcisztikus személyiségzavar többi kelléke is: Hófehérke és a vadász bántalmazott elszigeteltsége. A mozaikos gondolkodás, hiszen az anya egyáltalán nem számol azzal, hogy a királynak, az udvarnak hiányozni fog a gyönyörű és kedves királylány. Az empátia és érzelmek hiányát a kannibalizmus szimbolizálja. A kislány kora is jellemző, általában ebben a korban éri utol a gyermek értelme igazságérzetét, ebben a korban látja már át azt a rendszert, ami a narcisztikus személyiségzavarral élők előtt csak mozaikos töredékek formájában jelenik meg, azaz összefüggéseiben örökre rejtve marad.

Évszázadok óta borzongat a történet. Ma adottak az eszközök, hogy megelőzzük az ilyen helyzeteket. Jó ideje hangsúlyozzuk, el kellene kezdeni a megfelelő szakemberek képzését a narcisztikus személyiségzavar szűrésére. Olyasféle akcióra gondolunk, amilyen sikerre vezetett a depresszió esetében. Néhány kritérium alapján könnyen felismerhető a baj, ezután fel lehet tárni a narcisztikus személyiségzavarral élő környezetét, és határozott intézkedéseket tenni a járvány megállítása érdekében.

Bence talán ma is élne, ha mindez időben megtörténik.