Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
MENEDÉKHÁZ Középkortól ..
Létrehozva: 2005. május 2. 13:38
Szervusztok régi és Új Barátaim, Ismerőseim!
Azt gondolom, hogy legalább egyszer az életében már mindenki érezte magát úgy, hogy szeretett volna elbújni egy kicsit a világ szeme elől.
Szeretett volna álmairól, titkairól beszélni valakivel, tanácsot kérni, vagy csak egyszerűen pihenésre vágyott.
Szeretett volna új emberekkel megismerkedni, segíteni másoknak, ha tud.
Szeretett volna mély fájdalmaira vígaszt találni, vagy valakitől jó szót, dicséretet, símogatás kapni.
A Menedékház befogad és oltalmaz Mindenkit, aki "jó szándékkal" érkezik. Az nem baj, ha valakinek más a véleménye! Itt, csak 1 szabály van: " nem szabad egymást megbántani!"
Sajnos a technika ördöge és a kelet-európai munkamorál megrtéfált, és a beígért időpontra nem tudtam kinyitni a HÁZ virtuális kapuját.
Így viszont több időm jutott a Vendégek fogadására! :)
Szépen feldíszítettem orgonával, violával és tulipánnal a házat, behűtöttem a pezsgőt, megsütöttem a krumplis pogácsát és a tortát, előkészítettem az esti gulyáspartihoz a bográcsot. Fát raktam a kandalló elé, ha kell, hát bedurrantunk! :)
Gondoltam az idősebbekre és a gyerekekre is, Nekik meleg takarót tettem a szobájukba.
A Menedékház ablakából messzire ellátni. A gyönyörű napsütésben mintha már látnék is valakiket felfelé kapaszkodni az eredei úton. Vajon kik ők? Rendszeres látogatók, vagy csak alkalmi kirándulók, akik eltévedtek? Netán egy "vihar" elől menekülő? Talán régi Barátok?
Akárkik is legyenek, szeretettel fogadom Őket! :))
A MENEDÉKHÁZ kapuja NYITVA áll!!
Kulcs a lábtörlő alatt
Rézikém! Szivatnak minket…vagy nem találják a kikapcsoló gombot!
A lényeg, hogy a kecskék jó helyen vannak
tt
????
Kedves Életregény olvasók!
Hát eddig tartott az az időszak, eddig olvashattatok rólunk, életünkről, örömünkről bánatunkról.
Megemlékezünk halottainkról, akik tevékenyen részt vettek eddig menedékházi munkálatainkban:
Marika, Julcsi, Ilike, Marika2, Pötyi, Anikó. Köszönjük a kilépőknek is
mert volt átmenő forgalom is.
A személyes találkozások nagyon megalapozták a barátságot. Igazán jó volt, Sokszor találkoztunk a Keletiben, és egymás otthonában is.
Most is erősitjük egymást, drukkolunk az unokáknak, hogy jó tanulmányi eredményeket érjenek el, és mindenkinek, mármint egymásnak.
utolsó bölcsesség a nlc-ben.
Ha nem tanultok hibáitokból, felesleges elkövetnetek.
Ismeretlen
Azt hittem ma már vége a Menedékháznak. Pedig már igazán kiköltöztünk. Csak néhány emléket szórunk vissza.
Örülök, hogy rombolás előtt még rendet raktál Julika.
Jó szívvel visszaemlékezem mindenkire, élő- és holtra. Sok-sok jó tanácsot kaptunk egymástól, előfordultak olyanok akik felforgatták a rendet, a lelki világunkat, és belekötöttek minden szóba,és kedves emberek jöttek- mentek, voltak akik más csoportot találtak maguknak.
Látom új topik indítása várja, ki akar ezen a sivár területen lakni. Holdbéli táj lett,sziklákkal, oxigénnel, kis vízzel, a szívek távoztak/nak.
Lelki rombolás, de ha menni kell, hát menjünk.
Szóval, holnap dobjuk a vízbe a koszorút, vagy virágot, vigye a víz messze-messze.Szalagon, itt volt a Menedékház a középkortól, bár előfordultak fiatalok is.
Kérdés??????Most felhasználják az egymásnak írt részeket, mint folytatásos regényt. Ki adott erre engedélyt?
Mi van a törölt hsz-ekkel? Vissza lettek rakva? Mi van a privikkel? Mi van a fotókkal? Remélem arcok nem társulnak a hsz-ekhez?
Szép emlékek, fájdalmak, sírások, gyászok, nevetések,örömök, viták, segítségnyújtás, stb.
"Hát jöjjön aminek jönnie kell......" majd szembenézünk vele.
További szép napokat, éveket, jó egészséggel, boldogsággal és minden földi jóval.
Kedves Menedékház lakók!
A emlékeket szivembe őrzöm és szeretettel gondolok Rátok.
(a kecskéimet tegnap este elvitettem egy közeli farmra)
Gondolom a felfelé vezető ösvényt nem szántják be, hiszen ide bármikor fel lehet jönni. Az asztalon ott az "Évkönyv" életünk lapjait olvashatják az erre tévedők.....vagy tudatos látogatók. Majd csodálkoznak? ilyen mozgalmas élet volt itt? Mennyi minden történt az itt élőkkel?..és miért is kellett megszakítani ezt a jó világot? Erre senki sem tud elfogadható választ adni. A olvasóink ott maradnak a tudatlanságban: nem fogják megtudni hogyan folytatódik a történet. Olyan mint gyakran a mozi. A nézőre van bízva a befejezés....részünkről a sorozat folytatódik..végestelen végig!!!!
Jó reggelt!
reménytelenül jöttem ....de még van.
Jó reggelt.
Nekem nagy versgyűjteményem van.
Elég lenne csak egy parányi hit, egy érzés, vagy gondolat, hogy átrajzold a jövőt. Azt, ahová ma tartasz és ahová holnap érkezel. Hiszen egyetlen pillanat alatt képes vagy kifordítani a világot a sarkaiból, átrajzolni és átfesteni az Életet. Olyanra, ahogy neked a legszebb. Ez a gyönyörű a holnapban. Alakítható. És ha ezt megérted, rájössz majd, bizony nem minden történik úgy, ahogy szeretnénk. Úgy alakul majd az Élet, ahogyan lennie kell. De benne lesz minden könnyed, minden hited, reményed és bátorságod, ettől lesz csodaszép. És ha ebben a percben annyira nem szép a világ, ne búsulj miatta, nem tehetsz ellene, hisz a jelen már készen van. Éld meg büszkén, hiszen a tiéd, és álmodj egy másik holnapot. Mert az is a te ajándékod.
/Todorovits Rea/
A lélek dala...
Néha égek, néha vérzek,
Néha érzések nélkül élek,
Néha fájok, néha fázok,
Néha a kinyújtott kezedre várok,
Van, hogy élek, van, hogy félek,
Van, hogy elhiszem még a meséket,
Van, hogy látok, van, hogy imádok,
Van, hogy az egész élet egy átok...
Néha kérdezek, néha felelek,
Néha a kezembe temetem a fejemet,
Néha áldozok, néha kárhozok,
Néha remegve kettőnkről álmodok,
Van, hogy gyászolok, van, hogy táncolok,
Van, hogy a sötétben érted imádkozok,
Van, hogy kétkedem, van, hogy élvezem,
Csak szorítson végre magamhoz a két kezem...
Kiss Norbert
"BÚCSÚZNI CSAK NAGYON SZÉPEN SZABAD".....
énekelte anno Kovács Erzsi! A Menedékház lakóinak, olvasóinak búcsúja fájdalmasan szépre sikerült. Volt aki gyönyörű szavakba foglalta az érzéseit, emlékeit, volt akik helyett a költők beszéltek, foglalták versbe a barátság lényegét, mit jelentett az a 17-18 év...és előre vetítették, ennyi szeretet, barátság nem szakadhat meg egy hét alatt. Mert egy hetet kaptunk, hogy ha akarjuk zárjuk le a múltat, vagy keressünk más lehetőséget a folytatásra........
Esőisten siratja a Menedéket/ Mexikót..... A hajnali égzengés után most szép csendesen, áztatóan esik...
Ildikém köszönöm......
Mindenkinek a szép verseket, visszaemlékezéseket, Én is örülök, hogy rátok találtam és befogadtatok....sok szép élménnyel, örömben és bánatban osztozással lettem gazdagabb.....Bízom benn, hogy ha összekapaszkodunk még sokáig /már kevés a sok/ foghatjuk egymás kezét
Fülelve
lesem, ahogy az ablakon
pattog a zápor, csepp a cseppre.
S te rám mosolyogsz biztatón.
Imádlak. Ó, hogy sír e csendes
csobogás: akár egy agyő!
Mindjárt elmégy, és mintha, kedves,
szemedben esnék az eső.
Francis Carco
"Tollal írva csókkal lezárva"
Ha barátom vagy,
Adjál erre választ:
Barátok vagyunk, vagy nem?
Egyszer mondtad, de elfelejtettem.
Úgyhogy mondd meg nekem most
És mondd meg igazságosan
Aztán hadd mondjam.....
Itt vagyok neked.
Minden barátok között
Akivel eddig találkoztam,
Te vagy az
Akit soha nem fogok elfelejteni.
Jó reggelt mindenkinek.
Szakadó eső, villámlás, dörgés, még az időjárás is tudja eljött a búcsú napja.
Magdi, nagyon szépet írtál. Köszönöm.
Szeretettel köszöntöm Sacit, névnapja alkalmából.
Sok öröm boldogság érjen minden nap, minden órán. 
Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
Sose néztem, merre jártam,
a felhőkből kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
-megcibáltam üstökét.
Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.
Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm a titok,
ő se tudja, ki vagyok.
Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
Szép napot Mindenkinek !
Ez az utolsó tánc ....aztán mindennek vége....ki emlékszik még erre a dalra
?
Nálunk szakad az eső....mintha a természet is a Menedékházat siratná.
Össze kellene szednem a gondolataimat .....nem nagyon megy.
Életem egyik legjobb döntése volt....mikor átléptem a Menedékház küszöbét.
Nagyon sok jó dolog történt,volt szomorúság ...és fájdalmas veszteségek.
Most egy kicsit kilépek a reális,valóságos világból...és képzeletben fent vagyok a hegyen. Ülünk a kandalló mellett....mindannyian ...akik kicsit lejöttek az égi Menedékházból,akik önként hagyták el .....és mi páran akik még vagyunk.Beszélgetünk ....mesélünk...a halandók kicsit szoronganak ....az idő megy....jól kellene eltölteni békességben,nyugalomban ami még vissza van.Körbe sétáljuk a kertet,talán megmártózunk a medencében...elköszönünk Flórikától és Ambrustól.....de az emlékeink velünk jönnek.Az égiek felcsatolják az angyalszárnyakat
...ha ma langyos fuvallatot éreztek ...ők azok ....úton vannak "haza felé". A földiek kicsit szomorkásan ...de bizakodva,hogy nem engedik el egymás kezét,összekapaszkodva,de végig csináljuk az elkövetkező időket. Ugye így lesz ...drága Barátnőim
?
Köszönet mindenért....Mindenkinek!
Jókedvet adj
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
Ha egyszer én lennék
Ha egyszer én lennék az este,
szép álmot hoznék a szemedre,
ha egyszer én lennék az álmod,
álmodnál igazabb világot.
Ha egyszer én lennék az éjjel,
színültig telne minden kéjjel,
ha egyszer én lennék az ágyad,
száz évig aludni hagynálak.
Ha egyszer én lennék a reggel,
hozzád lesnék be, szeretettel,
ha egyszer én lennék a nappal,
az erdő lennél madárdallal.
Ha egyszer én lennék a tenger,
sós lennék, édes lehelettel,
ha egyszer én lennék a felhő,
gyermek lennél, ki hozzám felnő.
Ha egyszer támadna délután
a sárkány orrán fúvó orkán,
akkor sem volna mitől félned,
barlangként lennék menedéked.
Ha egyszer én lennék a kék ég,
Nap lennél, fényes égi ékként,
ha egyszer én lennék a lelked,
szép lennék, vagy talán a legszebb!?
Kubik Ilona
Saci a Kanizsáról ,---------
mindet jót kívánok neked és a többieknek is itt a csoportban , ha nem látnánk egymást többet .----mindenkinek elsősorban jó egészséget kívánok, családnak is . Valamint azt , hogy az életben felmerülő problémákat tudják megoldani .
Ady Endre
ŐRIZEM A SZEMED
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
John Andreson, szivem, John
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szivem.
Szabó Lőrinc fordítása
Mostanában ritkábban jöttem,,,,sajnos okkal......Mielőtt végleg záróra lesz tartozom neked Bibione egy köszönettel a gratulációdért az unokáim eredményéhez...kedves tőled így ismeretlenül....A ti ünnepeltjeiteket szívből köszöntöm
És ehhez mit szólnátok: " Holnap mi lesz? Csak ne kutasd ! A sors ahány napot nyújt , vedd nyereségnek azt ."---Horatius ---aki a történetírás atyja volt a görögöknél , ha jól emlékszem ,-----ezt tanácsolja az embereknek .
igen , tudom ---bár , én ezt még sosem tettem--lehet mulatni kedveseim ezen -- de el akartam mesélni az ezzel kapcsolatos nézeteimet .
József Attila: TÉL
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
1922. november 12.
Igaz,hogy nyár van .....de nagyon aktuális.
Bibione, nem tudom mi a probléma, ha tudod a nevünket, akkor a facén, csak ismerősnek kell jelölni az embert. Aztán kész is van.
Biztos mindenkinek felidézi a gyermeke, vagy unokája születésekori gondolatait az alábbi vers.
Hogyan vártalak?
Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
Beney Zsuzsa
guta megüt , azt hiszem------
internetes lapokat olvasok , programokat nézek és regisztrálok , ha kell , szóval kissé féloldalas " fészbuk ismeretem.
köszönöm a köszöntést ---------- de nem vagyok képes elküldeni , amit mondani akarok ---- szóval ott nem ismerem a funkciókat , mert a fészt én nem arra használom , amire kéne , hanem ,hogy elolvassak dolgokat
igen , megint elszállt ------azt írtam ,hogy facén láttalak benneteket , tudom a neveteket is , de nem vagyok egy bajnok ott
Sok boldogságot az ünnepelteknek.
Szóltál, nem lett semmi bajod. Igaz?
Na kivágott mégis, nem lehet ám csak úgy írni.
Szombaton szülinapoztunk --41 és 9 --- minden kedvenc ételt megfőztem , finom tortát sütöttem ,jó volt az egész-----
TÓTH ÁRPÁD:
SZERETNÉK ÁTÖLELNI...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...
1917