Ezer éve nem inditottam fórumot, de most muszáj kiirnom magamból (nincs magyar billantyűzetem, azért rövidek az  i betűim). Kisfiam két évesen, tavaly előtt Augusztusba ment bölcsibe, mert sajnos muszáj volt dolgozni mennem.(akkor még napi négy órában) Hat hét után értük el azt hogy nem sirt amikor ott hagytam, már majdnem feladtam az egészet... Mivel augusztus 31.-én töltötte a három évet, és nem lett szobatiszta(egy hónappal előbb született, három hétig volt kórházba, minden később indult el neki amúgy is), ezért még maradhatott erre az évre bölcsibe. Igen ám de januártól más csoportba, más gondozókkal. Decemberbe szinte egyáltalán nem ment mert beteg volt, most vittem  negyedikén először egy hónap után az új csopiba. Hát, kb.olyan élmény volt mintha először vittem volna.. Zokogott,sirt, azt kiabálta anya ne menj el, anya ölibe, ne hagyj itt..és ehhez hasonlókat. Most úgy vagyok vele, lehet jobb lenne ha kivenném, és inkább hetente kétszer délelőtt viszem a munkahelyemre... és majd augusztusba úgyis már kötelező lesz az ovi, de addig érik az idegrendszere.. És nem kell ezt átélnem minden reggel, mert megszakad a szivem...Az apja nem támogatná ezt, előre tudom, mert azt mondja ott lehet jobban fejlődik(ez is igaz mondjuk, mert az egy dolog hogy három napot itthonról dolgozom, de dolgozom, és addig nem tudok annyira foglalkozni vele, marad a tv elé ülés meg az egész napos zenélés..mert ez ami egyedül is leköti, na meg fél óra játék mással.) Szóval teljesen kétségbe vagyok esve mit csináljak. Mondjuk eleve azért van igy, mert eddig a három év négy hónap alatt(a bölcsit kivéve kb. hatszor vigyázott rá más, keresztszülő, és egy barátnőm, (mivel a világon semmilyen rokon,nagyszülő nincs akik önzetlenül, és tényleg szivesen vigyáznának rá)de ők se érnek rá nagyon, hetekkel előbb le kell beszélni ha pár órára meg szeretném kérni őket hogy vigyázzanak rá. A keresztapja és a párja (ő a pótkeresztmama... abszolut nem is ért hozzá, de az asszonyka eleve lusta mint a bűn, még kicsinek amig ölbaba volt felajánlották, de most hogy már nagyobb, igy tiszta kinban vannak ha át is megyünk hozzájuk, a csaj egyedül nem is vigyáz rá,(pedig kettőre már otthon van minden nap, és ő könyörgött hogy keresztmama lehessen) csak ha a párja is ott van, szóval ők kilőve. Az igazi keresztanyja meg három napot dolgozik hármat nem, de neki meg ott a beteg idős anyukája, a beteg lánya, épp elég dolga van, de ha meg nem akkor vagy a fodrásznál, vagy a körmösnél ül,  szóval ez sem egy tervezhető opció.Tehát nagyon hozzánk(de leginkább hozzám van nőve, van hogy az apjánál is sir ha elmegyek szerződni, akármi) úgy alszik velem hogy a kis arcát az arcomra teszi, és szorosan ölel..Igy érthető szerintem a ragaszkodás.Plusz egy - két hetet megy, aztán úgy is itthon van kettőt mert betaknyosodik, és ha egyet köhint vagy szipog már nem lehet vinni) Nem tudom mivel tennék neki jobbat.. Ha kiveszem a bölcsiből és hurcolom mindenhová magammal, vagy hagyom reggelente sirni.. És ugye augusztustól kötelező az ovi.. Mi van akkor ha akkor is sirni fog? (mondjuk nagyon rosz érzés, én is kiborulok és ha kijövök sirok én is...)Járt valaki már igy?