Pusztán azért születik ez az iromány mert olyannyira érzem magam egyedül mint Will Smith a legenda vagyok c. Filmben. Ki kell írmom magamból. Két éve jöttünk össze. Bemutatott a szüleinek. Az egész már akkor furcsa volt, ugyanis láttam hogy a szülei abszolút nem szimpatizálnak velem. Főleg az anyja. Alig szóltak hozzám. Az első furcsaság az volt, mikor már egy pár hónapja együtt voltunk, hogy az anyukája megpróbálta nekem megmutatni, hogyan is kell a fia hátát csikizni, amit konkrétan a szemem előtt tett meg, lépésről lépésre mutatta meg hogyan kell a körmömmel végig simítani a hátát hogy kirázza a hideg. Ettől engem is kirázott a hideg, és baromi kellemetlen volt az egész. A többi már szinte történelem. Ez a legelső olyan dolog amire emlékszem hogy számomra egészségtelen volt. Aztán sorolhatnám a többit. Egy szál melltartóban mászkál előtte, vagy egy törölközőben. 54 éves körül van jól tartja magát, amivel nincs is semmi baj. Tudom hogy negatív amit ezzel sugallok de tudnom kell ez normális e. Számtalanszor tartott kiselőadást arról hogyan sexeljünk. Várandós lettem már a terhességem alatt folyamatosan beleszólt mindenbe hogyan főzök hogyan takarítok mit hogyan kéne tennem beírattak egy dajkaképzőbe, mert szerintük az jó munka. Elvégeztem anélkül hogy engem bárki megkérdezett volna akarom e. Az elmúlt két évben hatalmas családi botrányok voltak, többek közt megkaptam azt is hogy ebben a családban azóta van feszültség mióta én itt vagyok. Egyszer hatalmas balhé kerekedett, mert a fiacskája nehezményezte hogy keveset ölelem át. Ebből az lett, hogy akkor éppen hét hónapos terhes ként hallgattam a családja ócsárlását arról hogy milyen szar is vagyok. Az anyja majdnem nekem jött. Többször haza akartam már költözni a szüleimhez, de így hogy két gyermekem van egy az előző házasságomból, egy meg tőle, tehetetlennek érzem magam. Úgy érzem mindent el kell viselnem a folyamatos bántásokat, a kioktatást minenben, és azt hogy a férjem nem áll ki mellettem. Irreális okok miatt lesz akkora családi botrány, aminek a közepében én állok, a férjem meg csak hallgatja, és lassan azt hiszem hogy magában még helyesli is. A mostani balhé abból állt, hogy fent ugyanis amíg építkezünk természetesen az ő szüleinél lakunk. tehát fent a szobában ami semennyire sem magánszféra, mert anyuka bármikor bejöhet és lecserélheti az ágyneműt, meg átrendezhet mindent, próbáltam beszélni a saját férjemmel, hogy segítsen egy kicsit többet a házimunkában vagy a gyerekekkel. A szülei azonnal le támadtak kétórás veszekedés lett ebből, az apja konkrétan mert hogy a férjem nála dolgozik, minden egyes veszekedés alkalmával azzal fenyeget hogy ő akkor kirúgja a férjemet Most például azért mert meg mertem kérni segítsen többet. A szülei azt hiszik 5 éves, ő meg élvezi ezt a szituációt. Én meg próbálok lavírozni. De már nem bírom sokáig. Ötletek? Valaki jár hasonló cipőben?