/Bukovinai székely népmese nyomán/

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény asszony, aki egyetlen lánykáját nevelgette. Mikor a kislány 15 éves lett, bált rendeztek a faluban, és oda el szeretett volna menni.

"Jól van lyányom, én elengedlek, de egyre nagyon vigyázz, a szüzességedre. Tudod, ez a szegény lyányok egyetlen hozománya..."

"Rendben van édesanyám, majd vigyázok!"

El is ment a lányka a bálba. Szólt a zene, keringtek a fiatalok, de Panka - mert így hívták a kislányt - csak a széken ült, és vigyázta a szüzességét... 

Meglátta ezt Pista, a szabólegény, oda is ment hozzá.

"Szia Panka, gyere táncolni!"

"Mennék én szívesen, de az édesanyám a lelkemre csomózta, hogy nagyon vigyázzak a szüzességemre, nehogy elveszítsem..."

"Ugyan, segítek én rajtad! Tudod szabó vagyok, gondosan odavarrom a szüzességedet,így aztán biztosan nem fogod elveszíteni..."

"Igazán megteszed! Nagyon aranyos vagy."

"Gyere velem, hátul van a padláslétra, azután ott a szalma között hamar elintézzük."

Kiosontak hát a teremből, hátul felmásztak a létrán, és ott Pista alaposan odavarrta a lány szüzességét...

"Jaj Pista - nyögdécselt a Panka, - megtennéd, hogy még egyszer végigmész rajta, nehogy kirojtolódjon..."

"Megteszem én szívesen"

Meg is tette. Megtette harmadszor is, de a negyedik menet már nem ment.

"Panka, sajnos kifogyott a cérna, de nem baj, két hét múlva ismét bál lesz,  gyere el, és majd befejezem!"

Otthon az anyja kérdezi a lányát, hogy hogy sikerült a bál.

"Ó nagyszerű volt, és a szüzességemre is vigyáztam. Igaz a Pista gyerek segített, tudod, ő szabólegény..."

"Te Atyaúristen!"

"Háromszor is végigment rajta. A negyediknél azt hazudta, hogy kifogyott a cérna. De én tudom, hogy nem mondott igazat, mert a padlás félhomályában is jól láttam, hogy tű mögött, amivel dolgozott, még két gombolyag cérna is volt..."