Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
12 évesen szex???
Torolt_felhasznalo_770665
Létrehozva: 2004. december 20. 20:26
Igen, 12 évesen szex, ez nem vicc. Egy barátom, aki 12 éves már túl van az elsőn. Ez iszonyat furcsa! És a barátnője is csak 12 éves. Hogy van ez manapság? Ilyen gyorsan érnek a gyerekek? Vagy én vagyok lemaradva? Pedig nem vagyok egy őskövület a 17 évemmel... :-)
de hogy van ez szerintetek?
de hogy van ez szerintetek?
Szia! Máshova akartam, de az a topic behalt, kíváncsi vagyok a véleményedre.:
Érdemes megnézni a hazai eltűnt, ill ismeretlen helyen tartózkodó személyek nyilvános rendőrségi statisztikáját, napi adatok.:
12 – 14 évesek között 117 eltűnés, 60 fiú, 57 lány
14 – 18 évesek között 1078 eltűnés, 517 fiú, 561 lány
18 – 22 éves fiatal felnőttek között 25 eltűnés, 11 férfi, 14 nő
Magyarul, ahogy a 18. életévüket betöltve szabadon választhatják meg a tartózkodási helyüket, a többségük hirtelen „előkerül”. Ezen kívül, ahogy betöltik a 14. életévüket és a magyar BTK már enyhébben kezeli a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket, úgy hirtelen sokan eltűnnek.
Szerintem hiányos a magyar büntetőtörvénykönyv.
Szexuális visszaélés, azaz BTK 198. §
„(4) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel a vele kapcsolatban fennálló hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve szexuális cselekményt végez, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” - BTK
És nincs egy ilyen ötödik pont.:
(5) Az a tizennyolcadik életévét be nem betöltött személy, aki tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel a vele kapcsolatban fennálló hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve szexuális cselekményt végez, …. évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Na ez a pont nincs! Miért?
Pedig egy 14-15 éves lánygyerekkel, egy már 16-17 éves fiúgyerek elég könnyen kerülhet „hatalmi vagy befolyási viszonyba”. Konkrétan minket fiúkat is pont ilyen életkorkülönbséggel tartottak rettegésben más fiúk annak idején az iskolában (itt nyilván testi sértés történt, verekedtek). Akkor el lehet gondolni, hogy egy 14 éves kislány és egy ilyen lakli 17, majdnem 18 éves utcagyerek viszonya milyen lehet.
Szép estét! Van itt még olyan az eddigi kommentelők közül aki még él? Az eddigi kommenteket figyelve látom régen is hasonlo helyzet volt mint ma… 2006 ban születtem szóval a cikk idősebb mint én. De a mai fiatalok (mint ugye én is) hasonlítunk a kommentekben írtakhoz. Igaz eddig semmilyen szexuális formában nem voltam lánnyal de még szerintem ráér. A baj manapság ott kezdődik hogy a lányok fiunak gondolják magukat. Szomoru hogy itt tart a világ de kérem aki látja a kommentet az válaszoljon is mert érdekel hogy ki van még itt 2021-ben. -Zotya
Csak egyszerűen érdekel.
Valahogy ez egy kicsit tabutéma, nemigen szokás róla beszélni. Pedig szerintem lehetne.
Aki pénzt kap érte.
A 11-12 évesek nagy része már kívánja a szexet, meg az olyan felnőttes dolog is, tehát nagyon menő.
Ja és a tetoválás? Ki az aki megcsinálja ezt egy kiskorúnak?
És ahogy leírták már páran: nem azért gáz 12 évesen szexelni, mert fizikailag képtelenek lennének rá, hanem, mert lelkileg még sehol sincsenek. És ez később isszonyatos módon meg fogja bosszulni magát. No persze, ahol ennyire rosszak a szülők, amúgy is hatalmas - sokszor kijavíthatatlan - sérülésekkel indulnak a gyerekek neki az életnek...
Ezt nekem mondod?
Figyu, azt hiszem összetévesztesz Te engem valami más nlc-ssel. Én nem vagyok egy önmagától elájult saját magát tökéletesnek hívő díszhím.
Viszont kétségkívül ki szokta azokat a véleményeket zsigerelni amik aból indulnak ki, valaki hordozza a bölcsek kövét.
És most akkor ez mi lenne? Szerinted én ezt nem így gondolom? Vagy csak ürügy voltam arra, hogy kifejtsd.
De ok, elfogadom, hogy mas a szohasznalatunk , a szeretetrol alkotott kepunk. Bar nem tudom, hogy magamat mikent tudnam elengedni, de ez mar csak kotekedes
Viszont az ilyen agymoso, hiperoptimista szovegektol kesz vagyok. Ha valaki nem latja magat klassznak, szepnek, okosnak satobbi, akkor talan nem az. Kulonben sem intelligens, szep, okos es kedves satobbi mindenki
"Eletem legnagyobb tevedesei koze sorolom azokat az eseteket, amikor magambol indultam ki. Hiba volt."
Ezt például csak nagyon kevés ember ismeri fel, ismeri be. Nagyon egyetértek veled. Fontos, hogy az ember mindig abból induljon ki, amit vagy akit vizsgál. Mint például amikor valaki a többnejűséget szidja a saját kultúrájából kiindulva. Hiba. Amikor egy kultúrát viszgálok, nem a saját kultúrámhoz kell viszonyítani, hanem az adott kultúrához, tehát önmagához. Ergo ha egy embert meg akarok érteni, belőle kell kiindulnom, nem magamból.
Okos vagy te Frigyesur! De tényleg.
Az elfogadás a szeretet egyik formája. Magamat elfogadom, azaz szeretem magam. A szeretet nem kizárólag azt az érzelmet takarja (legalábbis szerintem) , amire a köznapi beszédben használjuk. Beltartozik az elfogadás, az elengedés is.
Nekem anno, mikor még főiskolás voltam, az első óránk valami pszichotréning volt, vagy mi, és ott az utolsó tíz percben azt a feladatot kaptuk, hogy napont mondjuk el magunknak hagosan: szeretem magam.
Aztán rájöttem miért. Ha ki tudom jelenteni, hogy intelligens vagyok, szép vagyok, kedves vagyok, az sokkal jobb, mintha olyan álszent és destruktív baromságokat mondanék, mint hogy nem vagyok olyan buta, nem vagyok túl csúnya és velem is ki lehet jönni. Ezek negatív állítások, a nem miatt. Jobban szeretem pozitívan fogalmazni a dolgokat. Úgy fogadom el magam, ahogy vagyok (tele vagyok hibákkal) , és összességében szeretem magam.
Ha erre képes vagyok, másokat is ezzel a szemüveggel nézek. Sokkal könnyebben szeretek így másokat is. Ja, és nem utolsó sorban sokkal könnyebb pozitívan megfogalmazni a kritikákat is. Ami mondjuk a fórumon nem jellemző rám. Mármint a pozitív módú kritikafogalmazás
jóéjt
Abban igazat adok, hogy motivacioimat, gondolataimat leginkabb en erthetem meg leginkabb a szeleskoru ismeretek miatt. De nem is en lennek, ha nem vitaznak
Az igaz, hogy kenyelmes, sot talan hatekony is, ha sajt magunk alapjan itelunk meg egy masik embert. De nem mondanam bolcsnek. Eletem legnagyobb tevedesei koze sorolom azokat az eseteket, amikor magambol indultam ki. Hiba volt.
Ertem en felabaratom
- ahhh, igen... megmutatnád a személyidet?
- mmpfpfgf cupp..- aha! tessék!
- köpöd ki! szégyentelen, és még csak 17! na tünés!
tudod, én sokáig azt hittem, hogy az ember magáról alkotott véleménye nem mérvadó...
mivelhogy a legkevésbé objektív....
aztán rájöttem, hogy ez faszság....szóval, mindenki magáról alkotott véleménye a leginkább mérvadó.
az egész pszichiátria, pszichológia erre épül...
a többiek véleménye már kevésbé mérvadó, hiszen elégséges információ nélkül véleményt alkotni ítélkezés, nem vélemény nyilvánítás.
tehát az embernek sokkal kényelmesebb és hatékonyabb, ha a saját tapasztalatai alapján ítél meg egy másik embert.
gyors, a mindennapi kommunikációban elégséges is ennyi....
érted Frici
(Egyébként nem bírom felfogni, hogy ha egy pasi azt mondja, hogy ő pl. 50 nővel volt, arra elismerően néznek, a nőt meg ugyanebben a helyzetben szimplán csak lekurvázzák. Ha nekik lehet, nekünk miért nem?)
A vita indítása és a félreértések elkerülése végett megjegyezném, hogy stabil, biztonságos, meghitt kapcsolatban élünk több mint 8 éve...
Ja igen, és én is 16 évesen vesztettem el, nem bántam meg, 9 hónap "tanulás" előzte meg az eseményt ugyanazzal a pasival, türelmes volt és nagyon jó szerető. És igencsak magasra tette a mércét!
Amit ad az ember ,azt szívesen adja
Neked. és addig keresgéled a nagy Ő-t amíg elszarod az életed.
"Én úgy mondom nyitott kézzel szeretni. Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel ha rákulcsolódok, rácsimpaszkodok, vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el; amit megtartani próbálok. Ha én megpróbálok megváltoztatni valakit, akit szeretek, mivel úgy érzem, én tudom milyennek kéne lennie, akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg, a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, létformájáért. Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni fölötte, megfosztom a fejlődés, érés, teljes lehetőségétől, az én birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, és teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal. Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekvésemmel, és védésem, vagy túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban tudja mondani a másik személynek "Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm, rád vigyáznom, mert te az enyém vagy. Én vagyok érted felelős". Ahogy tanulom és gyakorlom egyre inkább azt tudom mondani annak akit szeretek: Szeretlek téged, értékellek téged, tisztellek és bízom benned, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban olyan "
Állítólag Carl Rogers idézet. egy általam nagyon nagyora becsült itteni topikozó bem lapjáról. ma már nem először idéztem, de ez szerintem a dolog lényege.
Ha Neked más a cél, tedd, és kezdj majd panaszkodni arról x év múlva, hogy felálldoztad az életed egy semmirekellő miatt, és hálátlan az y áv miatt, és egyébként is rohadjanak meg a ffiak.
"Szamomra ez paradoxon: nem lehet ugyanaz az erzelem targya es "elkovetoje". Ez olyan, minthogy magamat sem tudom objektiven vizsgalni, mert meghamisitom az eredmenyt. Vagy pl az onkielegitest sem neveznem szexnek, ahhoz kell egy masik ember "
Hát igen. Kurva nehéz helyzetben van az aki ezzel vitatkozni kíván. Részemről nem is tenném. Sőt! inkább azt gondolom, azoknak kéne elgondolkodni a helyzetértékelésükről akik vitatkoznak Veled.
"De tudod, amíg önmagadat nem vagy képes szeretni, mást sem tudsz."
Vizsgaljak meg eme sokszor elhangzott kozhelyet csupan a vita kedveert.
Sztem a szeretet, mint olyan, szuksegszeruen masfele iranyul. Magamat elfogadhatom, elegedett lehetek szerenysegemmel, harmoniaban letezhetem az univerzumban satobbi, ennek igy is kell lennie, ezt nem vitatom. De ez meg nem szeretet. Szamomra ez paradoxon: nem lehet ugyanaz az erzelem targya es "elkovetoje". Ez olyan, minthogy magamat sem tudom objektiven vizsgalni, mert meghamisitom az eredmenyt. Vagy pl az onkielegitest sem neveznem szexnek, ahhoz kell egy masik ember
Kivancsi vagyok, hogy meg tudod-e indokolni. Sokaktol hallani nagy es bolcs igazsagokat, de amikor kepviselni kenne oket, kibujik a lolab, hogy valojaban nem is sajatjuk...
Ja, es sokszor mondjak, hogy a szeretet onzetlen. Az igazi szeretet. Ha magamat szeretem, hogy a fenebe lehetnek onzetlen?
Nem feltetlenul kell hogy problemas szuloi hatter van mogotte. En Australiaban elek es itt sajnos nagyon sok a tini mama, papa.
Ismerek olyan 20 eves lanyt aki 4 gyermek anyja, az elsot 13 evet eppen betoltotte amikor megszulte. Normalis csaladbol szarmazik rendes hatter es megis o is es az egyik novere is nagyon koran kezdtek. A gyerekek erdeklodeset a mediak vilagszerte iszonyu karosan befolyasoljak, az internet is remek dolog de sok kar t is okoz salnos.