Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A férjem beleszeretett
Létrehozva: 2005. augusztus 6. 17:48
egy másik nőbe....
Gyanítom nem egyedi eset...De nem találtam meg a topicot és szükségem lene a bátorító szóra.
Szóval ki hogyan élte meg, hogyan élte át és túl?
Én ma elzavartam (eddig elvileg próbáltuk rendbehozni de ma rájöttem pár olyan hazugságra ami nálam végképp betette a kaput)
Sajnos a lelkem mélyén azonban reménykedem, hogy ha vége ennek az őrületnek visszatalál hozzánk (sajnos kisgyerek is van a történetben).
Visszatalált valakihez a párja így? Sikerült ezt túlélniük?
Most megpróbálok enni valamit mert csont és bőr vagyok, mire visszajövök talán valaki lelket önt belém:)
Gyanítom nem egyedi eset...De nem találtam meg a topicot és szükségem lene a bátorító szóra.
Szóval ki hogyan élte meg, hogyan élte át és túl?
Én ma elzavartam (eddig elvileg próbáltuk rendbehozni de ma rájöttem pár olyan hazugságra ami nálam végképp betette a kaput)
Sajnos a lelkem mélyén azonban reménykedem, hogy ha vége ennek az őrületnek visszatalál hozzánk (sajnos kisgyerek is van a történetben).
Visszatalált valakihez a párja így? Sikerült ezt túlélniük?
Most megpróbálok enni valamit mert csont és bőr vagyok, mire visszajövök talán valaki lelket önt belém:)
Szia,
mintha én írtam volna az egészet :(( megkérdezhetem hogy végül mi történt?
A nevem Melania macron vagyok 35 éves. éves 31 éves koromban mentem férjhez, csak egy gyermekem van, és boldogan éltem. Egy év házasságom után a férjem viselkedése annyira furcsává vált, és nem igazán értem, hogy mi történt, ő pakolt ki a házból egy másik nőnek, annyira szeretem, hogy soha nem álmodom elveszíteni, megpróbálom a legjobb annak biztosítására, hogy a férjem visszajöjjön hozzám, de mind hiába, sírok és sírok segítséget keresve, megbeszéltem a családjával, de nem kaptam választ. Tehát a legjobb barátom, cynthia, és megígéri, hogy segít nekem . Mesélt nekem egy Drosagiede nevű férfiról, azt mondta nekem, hogy nagyon nagyszerű ember és igazi férfi, akiben megbízni lehet, és nincs semmi olyan szerelmi kérdés, amelyet nem tudna megoldani, és elmondta, hogyan segített számtalan embernek kapcsolatuk helyreállítása. Nagyon meg voltam róla győződve, gyorsan felvettem a kapcsolatot a doctorosagiede75@gmail.com e-mail címével, vagy a WhatsApp és viber telefonszámával a +33753154980 telefonszámon. Minden problémámat elmagyarázom neki, ő azt mondta nekem, hogy ne aggódjak, hogy minden problémám azonnal megoldódik. Megmondta, mit kell tennem, hogy visszavegyem a férjemet, és én meg is tettem. Azt mondta, hogy három nap múlva a férjem visszatér hozzám és koldulni kezd, és ez valóban úgy történik, ahogy mondta, nagyon meglepődtem, ez nagyon csodálatos. Istennek legyen a dicsőség, most nagyon szoros a kapcsolatunk, és mindketten újra boldogan élünk. Ha hasonló problémája van, vegye fel a kapcsolatot vele, és keresse meg a problémát egyszer és mindenkorra. élek a bizonyságról
Sziasztok!
Mivel kezdett monológ lenni a topicom, nyitottam inkább egy blogot, ha netán valakit érdekel a sorsom most ott puffogom ki magam.
http://blog.tv2.hu/ és ott is didad
Szia Free!
Igen, elég hamar rájött hogy a nőci sem az a kis tökély akinek mutatja magát....
Fogalmam sincs hogy a férjem megpróbál-e majd visszajönni (valószínűleg most semmiképpen, mert ha már egyszer elcsesztem akkor már végigjátszom, nehogy már beismerjem hogy hibáztam), de azt hiszem már nem is érdekel az egész. Még vannak ugyan érzelmi mélypontjaim, de mindegyik után eszembejut egy újabb seb is amit a férjem okozott. Már nem szeretem én sem, már csak azt hiszem az okoz fájdalmat hogy ami köztünk volt elmúlt és hogy a fiam nem teljes családban nő fel. Nagyon nehéz azt beismernem, hogy egy olyan emberrel kötöttem, össze az életemet akivel nem illettünk össze, bármennyire is szerettük egymást, valószínűleg a legrosszabbat hoztuk ki egymásból. Nehéz beismerni, hogy 1 hónap után kellett volna kivágnom amikor az első stiklit (apróság volt csak, de nagyon jellemző) megcsinálta. De azt hiszem ez már csak azon való kesergés, hogy miért nem olyan ő amilyennek gondoltam, miért mutat mást,hogyan tudta velem éveken keresztül elhitetni, hogy ő egy csodálatos ember, akit a többi nője meg sem érdemelt, túl jó volt hozzájuk ezért visszaéltek az érzéseivel és elhagyták. Hát most már tisztában vagyoklvele miért mindig őt rúgták ki.
De azzal aki ő nem tudnék többé együttélni, hiába volt a szerelem életemben annyit nem bántott senki mint az exem!MInden nappal egyre több fájó momentum jut eszembe. Tudom hogy őrülten szerelmes volt belém mégis megtette. Én viszont így nem tudok és nem is akarok élni, nem ő az én emberem, sajnos be kell ismernem. Talán egy másik nő el tudja viselni amiket csinál, én nem voltam rá képes,mindig kicsit belehaltam valószínűleg amikor bántottam csak törlesztettem (ugyan nem tudatosan). Igazából már tudom, hogy a mienk halott ügy.
És te Free, képes lennél megbocsájtani a férjednek? Akarod még őt? Visszafogadnád?
Ez elképesztő! Hogy nálatok milyen viharos gyorsasággal történnek a dolgok!!!! Hihetetlen!
Én már most úgy érzem, hogy a férjed nem is olyan sokára térden állva fog könyörögni, hogy próbáljátok meg újra. Mit gondolsz a dologról? Szereted még? Visszafogadnád?
Nálunk is hasonló a helyzet, csak annyi a különbség, hogy a férjem egyenlőre még jól megvan a macával. Bár a múltkor rákérdeztem, hogy minden rendben van-e náluk, mire azt felelte, hogy "most, hogy megbeszélték a problémákat, úgy néz ki, hogy minden rendben." Ráadásul a férjemnek esze ágában sincs összeköltözni a csajjal meg a két gyerekével. Rájött, hogy milyen jó az agglegény élet, és azt mondta, hogy próbálja beépiteni a kapcsolatába. Na, tuti, hogy a macácska ezt hosszú távon nem fogja eltűrni. Biztos vagyok benne, hogy nemsokára elkezd ez miatt hisztizni.
És a másik dolog: mióta pasim van, az én férjecském teljesen másképp viszonyul hozzám. Borzasztóan kedves és figyelmes velem, állandóan ürügyeket keres, hogy eljöhessen hozzánk, na és ahogy rám néz!!!!
Süt a szeméből valami! Mintha csak arra várna, hogy adjak valamiféle jelet, és ő máris ugrana. Komolyan mondom, hihetetlenek ezek a pasik.
Sziasztok Lányok!
Hogy hogy vagyok? Szarul de büszkén
Múlt héten volt a 4. házassági évfordulónk...A férjem hála istennek külföldön volt , így könnyebb volt túlélni. Ráadásul kellemes meglepetést okozott, mert minden nap felhívott, volt hogy többször is, és általában nem a fiával akart beszélni. Elhívott moziba és színházba is... Amikor megjött (kérte hogy menjünk ki elé a reptérre, úgy látszik minket akart először látni, szar lehet örökké csak a másodiknak lenni...) az volt az első megmozdulása hogy megnézte az sms-eimet, hogyan is állunk a pasimmal?Na erre varrjatok gombot.
Egyébként meg lottóznom kéne ha már ilyen jól működnek a megérzéseim, ugyanis képzeljétek felbukkant egy régi kolléganője, aki már akkor is hisztériázott amikor összejöttünk, és folyton bizalmaskodott meg kikezdett a férjemmel, no most megint találkozgat a csajjal, állítólag csak barátok, mondta ő erre, mondtam neki, hogy engem ez cseppet sem érdekel, aggódjon most már emiatt a macája.
Szóval momentán csak ülök és kajánul röhögök a markomba, nézem amint dől be a kis viszonyuk, pedig mint tudjuk még a legszarabb kapcsolat is tökéletes az első 3 hónapban, ha ez már most ennyire gány, kiváncsi vagyok mi jöhet még
Fog ez a csaj még sokkal jobban szenvedni mint én, ráadásul meglehetősen hamar, hiába, a sorstól mindenki megkapja ami neki jár....
Szóval lehet hogy engem 6,5 év után hagyott itt a férjem egy gyerekkel együtt, de én még csak 28 leszek, a maca viszont max egy év múlva 35 évesen fog ott állni hülyén gyerek és minden nélkül (tőle ugyanis nem akar) ismét szingliként. Szerintem akkor még mindig én jártam jobban.Sziasztok LÁnyok!
Titkosné, lakást nem kaptam, csak majd májusban tudja odaadni a pénzt, addig albi
Egyébként szerintem azért nem veszekszünk, mert ő most igyekszik nekem bebizonyítani hogy megbízható és nem hazudik, én meg már nem csesztetem, nem veszekszem, mert már nincs hozzá jogom és mert átértékeltem a dolgokat.....
A pasi egyébként semmi komoly, találkozgatunk egy ideje, ő nagyon szeretné ha komolyabbra fordulnának a dolgok, de én egyelőre nem bírnám elviselni hogy bárki más hozzám érjen. Szóval egyelőre csak randizgatunk, de nagyon helyes a srác!
Egyébként lányok az a baj, hogy én is egyre kevésbé hiszem, hogy le tudnám élni vele az életemet, mert ő nem képes megváltozni, és nem is akarja, úgy pedig már én sem akarom, ahogyan előtte éltünk.És tudjátok erre miből jöttem most rá, a nőcit is elkezdte átverni és neki is hazudozik már most (pedig néha már én is elhittem, hogy ezt csak én váltom ki belőle) .Mondjuk ha engem kezdett volna 2-3 hónap után így szivati, akkor úgy kirúgom, hogya lába nem éri a földet de akkor legalább nem megy el 6,5 évem, de velem az első négy évben nem csinálta, ennyire durván pedig még most sem, pedig már nem szeret.Kiváncsi vagyok szerencsétlen csak meddig tűri mosolyogva hogy semmibe veszik. Vicces, de tulajdonképpen sajnálom őt, mert most ő szenvedhet iszonyúan, mert ő halálosan szerelmes belé.Mindenesetre én egyre inkább látom, hogy kutyából nem lesz szalonna, és a férjem az összes többi nővel is ezt fogja csinálni....
Egyébként pedig azt hiszem már én sem szeretem, nem érzek semmit (bár lehet hogy csak kiégtem érzelmileg), egyszerűen már csak szomorú vagyok, hogy tönkrement a házasságom és elment x évem hamis illúziókkal.
Azt pedig hogy a férjem mit akar nem tudom, mert bár a viselkedése változott, és jóban vagyunk, azóta hogy én is kimondtam, hogy rendben akkor tényleg fejezzük be, mert ezt már nincs értelme erőltetni, nem próbált visszakozni.....
Szerintem vágj bele, neked is kijár egy kis boldogság! Még ha nem is lesz belőle házasság, akkor is adtál magadnak egy esélyt arra, hogy megtaláld a boldogságot. Nem várhatsz egész életeden át a férjedre! Szerintem a te férjed is csak játszmákat játszik, mert még mindig nem tudja eldönteni, hogy mit is akar valójában. Ne hagyd magad madzagon rángatni!Ha érez még irántad valamit, akkor egy másik pasi felbukkanása úgyis kiugrasztja a nyulat a bokorból. Szerintem.Persze lehet, hogy tévedek, de eddig tök hasonlóak voltak a férjeink, szerintem ebben is hasonlóan viselkednének.Képzeld, nekem is felbukkant egy pasi, és bizony mardossa a férjemet a féltékenység. (Persze ettől még nem fogunk kibékülni.)Mondhatom neked, hogy én nem fogom kihagyni a lehetőséget! Pláne, mert egy nagyszerű embert ismertem meg. Szerintem te se hagyd ki!
Valamiről lemaradtam?? Én ott tartok, hogy vettetek egy lakást berendezésekkel neked.Akkor miért kell albérlet??
1.Ha jó a helyzet otthon neked kell eldöntened tudsz-e a férjeddel maradni ( teljes szívedből,nem csak a gyerek miatt).Fel kellene tudni mérni, hogy ez a helyzet mint közeledés fogható-e fel vagy elfáradtatok mindketten és végre nyugodt légkörben akarjátok eltölteni a napjaitokat. Érthető lenne ez a verzió is, hiszen szerintem mindketten szeretitek a másikat. Viszont lehet hogy a férjed nem tekint rád úgy mint a feleségére vagy mint egy nőre,csak szeretné veled megőrízni a jó viszonyt, mint a gyermeke anyjával. 2.A férjeddel ezt megkellene beszélni,- vagy mint nő ezt biztosan érezhető a jelekből- hogy ő mit gondol erről 3. mivel a nővel együtt dolgoznak/ folyamatos csábításnak lelekiismeretfurdalásnak lesz kitéve,tudna-e melletted dönteni ?/
4. Ha érdemes az új fiúba gondolkodni,én belevágnék, hiszen nincs miért szemrehányást kapjál.Aztán, ha nagy dolog lesz belőle te újra boldog leszel, ha meg nem ,nem vesztettél semmit hiszen a férjed most pillanatnyilag nem a tiéd. Ha pedig most abban gondolkodik,hogy újra a tiéd legyen, lehet hogy ennek hatására színt vall végre és döntésre viszi a dolgot.
Ne csinálj hülyeséget! Ha úgy gondolod, hogy megint nagyon jól kijöttök, akkor inkább használd ki a helyzetet és próbáld meg rendbehozni az életeteket. Gondolj a kicsire és felejtsd el azt a másik "pasit" meg az albérletet. Lehet, hogy megérdemelné a férjed, de nem ez a megoldás. Adj magatoknak még egy esélyt, hiszen szereted, nem?
Sziasztok!
Csak bejelentkezek, nyugaton a helyzet változatlan....
Albérletet keresek, nem sok sikerrel, pedig már nagyon szeretnék költözni, mert azért ez nem az ideális helyzet....
Bár tudjátok az a furcsa, hogy az utóbbi időben megint nagyon jól kijövünk, újra sokat nevetünk, beszélgetünk, elmondja nekem a munkahelyi problémáit,kikéri a véleményemet, mesél a sikereiről, szóval fura helyzet...
Egyébként pedig képzeljétek új pasi a láthatáron, én még hezitálok....de azért drukkoljatok!
sziasztok
Szia Dida !
Talán nem kellett volna kidobni, mert talán nem fog olyan sokáig tartani ez a nagy szerelem. Mindég addig jó amedig nem élnek együtt. Hátha sikerül neked visszafogadni, bár ez is nehéz. Probálj mással foglakozni és nevelgesd a kicsi babádat. Öszinte együttérzésem
Ezt még elolvastam, mert vagyok olyan mazochista...tudod, mit?Ne hallj, ne láss, ne tudj, élj így! Szemellenző fel, hajrá boldog tudatlanság!
Élj boldogul, és ne válaszolj, kérlek, mert még képes vagyok ismét elolvasni...
Részemről katt.
Sziasztok Lányok!
Nem is meséltem nektek, anyósoméknál voltam múlt héten valamelyik nap, beszélgettünk, és annyira jól esett, hogy mindannyian mellettem állnak és azt mondják a férjem eszméletlen hülyeséget csinál.Sőt anyósom még azt is mondta, hogy ha én bármelyik nap odamennék, hogy nem bírok tovább egy fedél alatt élni az urammal, akkor szó nélkül befogadnának, mert ők is tudják, hogy nem egyszerű vele, és hogy ebben az egészben minimum 50% a férjem hibája. Anyósom nagyon elítéli az egészet, mondta is, hogy ő se egy szent , de milyen nő az olyan, aki szétrombol egy családot, nem érdekli hogy kisgyerek is van, hogy mennyire tisztességtelen az, aki kikezd egy nős kisgyerekes férfival.Persze tisztában vannak vele, hogy a férjem is hibás, de hát ő mégiscsak a gyerekük, őt nem utálhatják....Ráadásul az egyik sógornőmet pont ugyanígy hagyta el a férje egy ugyanekkora gyerekkel egy ugyanilyen ki rüfkéért (kb. 4 hónapig tartott a dolog). Szóval képzelhetitek, hogy a sógornőm is meg anyósomék is akik ezt már a másik oldalról végigcsinálták mennyire bele tudják élni magukat a helyzetembe. A másik sógornőmnek meg fél évvel idősebb a kislánya, úgyhogy ő meg rosszul van a gondolattól, hogy ő hogyan élné túl, ha az ő férjét próbálná elszedni valami kis lotyó, akinek nem tellik független pasira. Szóval mindannyian rendesen ki vannak akadva azért is ami történik meg azért ahogyan csinálják és borzasztóan aggódnak értem.
Kedves bíboreső!
Én egyáltalán nem fröcsögtem,egyszerűen csak leírtam az érzéseimet, gondolataimat és a történteket, nyilvánvalóan a saját szemszögemből, hiszen ez az én topicom! Mégiscsak furcsa lett volna, ha azt a verziót írom, amivel a férjem a kis macáját valószínűleg eteti. Egyébként meg gondolhatod, hogy az ember nem minden előzmény nélkül és passzióból viselkedik így a férjével, akit ráadásul még szeret is.. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy jól tettem, vagy jogom volt hozzá, pusztán azt hogy megvolt rá az okom. Pont annyi fájdalmat okozott nekem az elmúlt évek alatt, mint én neki, igaz teljesen mással. Ennek ellenére én nem csaltam meg. Bár ha én annyira akartam és élveztem a kis kufircomat, nem csak rámmásztak, akkor másnap biztosan nem sírva mondom el a feleségemnek mit tettem.
Azt meg hogy nem szerelmes, TUDOM, hogy honnan, maradjon az én titkom
. Volt kb. 1,5 hónap amikor valóban meg volt hülyülve, és talán ő is azt hitte, hogy szerelmes, de már ő is tisztában van vele, hogy nem az. Nyilván még most is kellemes neki a kis viszonya, hiszen melyik férfi hiúságának ne hízelegne, hogy odavannak érte, hogy körülugrálják és egész nap azt hallja hogy ő az Isten, de ez már csak ennyi és nem több...És ez is cak addig fog tartani, amíg fe nem bukkan egy harmadik nő, akibe valóban szerelmes lesz. és ez a bizonyos nő talán már ott is van a háttérben, mert a férjem időnként nincsen itthon, úgy hogy tudom, hogy nála sincsen. Azt persze nem kérdezem, hogy ilyenkor hol van, mert már nincsen hozzá jogom , és igazából nem is érdekel.
Egyébként pedig miért is ne fogadnám vissza? Hiszen a gyerekemnek mégiscsak az a legjobb, ha az apja nevelei fel. Ha pedig a macácskát nem zavarja hogy megcsalta, akkor engem miért is kellene, hogy zavarjon???
Hát ez hihetetlen!! Nekem úgy tünt, éppen te voltál aki a szavakat felületesen olvasva indulatosan véleményt formáltál.
Pl: Miért ne kaphatna valaki a férjétől autót, meg lakást,mikor éppen a külön életre készülnek?!! Van közös vagyonuk, és ha az általuk megállapodott részből kijön mindez ,szerintem természetes.Ez nem ajándék, hanem a közös vagyon szétosztása. És még nagyon sokmindenben elég sértő módon alkottál véleményt, olyankor is ,mikor csak a szavakat olvastad,de a hátteret nem értetted,vagy nem akartad megérteni.
...mi az, amit TE tudsz...?
Mondjuk rólam? Túl azon, hogy cárkisasszonynak hiszel...?
Na, tényleg mentem, éljetek boldogabban, csak ezt mondom. Hogyan mondom? Hangulatomnak megfelelően...de ha szerinted az a lényeg, akkor valóban nincs mit mondjak...KELLENE OLVASNI A SZAVAKAT IS!! Nem csak beborulni kivetített indulatokba...
Nézd, nem ismerem ezt a nőt, ahogy itt egyikteket sem. Abszolajte kívülállóként azonban nagyon nem stimmelnek dolgok, ennek pedig hangot adtam - szerintem meg ez is fontos, mmint az objektivitás...
Ha valóban megoldani szeretné valaki a problémáját, akkor a kritikai észrevételeket is meg kell hallja...mégjobb, ha saját magától jut el a felismerésekig...Te azt láttad, didad már ezen a szinten van?
Ha segíteni szeretnél neki, akkor ne feneket lefetyelj, hanem mutasd meg a fonák oldalt is...ez lesz az, ami előrevisz...ha nem néz az ember mélyen tükörbe, és nem veszi észre a dolgok lényegét, akkor róni fogja sokáig ugyanazokat a köröket...igaz? Amennyiben ez a célod, hogy ezt erősítsd, akkor lehet sebeket nyalogatni, "együttérezni"...csakhogy ez itt nem együttérzés, hanem ki-ki belevetíti a saját szomorú sorsát mások vélt vagy valós problémáiba (ennek legdurvább esete a minapi meni-sztori)...és csakcsupán hozzátesz ezt-azt, nagy-nagy egyetértésben...ettől nem lesz jobb a helyzet...már amennyiben VALÓBAN segíteni szeretne itt bárki is...
Úgyhogy ennek tükrében ezennel leléptem; reménytelen dolgok persze nincsenek, legfeljebb tovább tartanak...nekem nincs időm kivárni, mire didadnak(és a szimpatizánsoknak?) aha-élménye nem lesz...én leírtam a meglátásaim, kezdjetek vele, amit akartok...ha nem, végülis, nem az én életem. Ennyi. Nem több, nem kevesebb.
Na figyelj okoska!
Azok az emberek,akik az ilyen jellegű problémáikkal idejönnek a topicokba,azért teszik, hogy megértsék és segítsék őket, nem pedig azért, hogy az egyébként is romokban heverő lelkivilágukba mégjobban beletapossanak. Te valószínűleg egy olyan nő vagy, akivel szemben a szeretője inkább a családját választotta.Azért ez a rossz indulat felőled,más magyarázatot nem találok, mert különben meg nincs értelme a gonoszkodásodnak.
Valóban mindenki elmondhatja a véleményét, de semmi alapod rá, hogy minősíts egy embert, akit még csak alig sem ismersz.
...csak egy kérdés, aztán télleg mentem...
szerinted az a jó kapcsolat, ahol egy nőnek kell tepernie egy pasiért?(szerintem ott ette meg a fene, ha nem kellek neki csak úgy, magamért...és trükkösködnöm kell, hogy összejöjjön...)
Demokrácia van, nem? Ők is megerőltethetnék magukat(egyébként teszik is, ez itt is kiderült)...vagy ezt is rosszul látom?
"Szóval ő sem az ám akinek eleinte látszott, én is azt hittem megfogtam az isten lábát amikor találkoztunk, aztán majd hanyatt vágódtam amikor először a szemembe hazudott és tudtam hogy hazudik. Vagy amikor az első kis nőügyei jöttek... Ettől függetlenül jól-osszul de szerettem őt és ragaszkodtam hozzá. "
na. ezen gondolkodj el nagyon-nagyon, ha olyan okos vagy...(csak jótanács) - az a 3 év Neked is rendelkezésedre állt, hogy megismerd...
"Ja egyébként macácska alatt nagyon rezeg a léc, ugyanis a férjem nem szerelmes belé...."
"nekem nem kellett 8 hónapig kaparnom hogy felszedjem és én nem 2 hónapig hanem 6,5 évig meg is tudtam tartani."
Na, Te ezt így tudod. Aztán majd egy szép napon rájössz az igazságra. Jobb lenne most elgondolkodni, valóban így van-e...Oszt nálad amúgy ott egy gyermek is, nem? Oszt így is csak 6,5 év...ebből 3 az ismerkedésé...háááát....mit mondjak...igazi sikersztori...szerintem is...
Rossz a megközelítés...(de ez is csak egy tanács)
Tudod, mit..? Ez a pasi még vagy 3× vissza fog menni Hozzád, mert úgyis visszafogadod...ha nem akarnád, nem lenne itt topikod...még vagy 20× fog átverni, elég komolyan, ahogy én látom. Aztán eltelik az idő, és a következő topikod arról fog szólni: két gyerekkel egyedül - hogyan?
Gondolkodni kell, nem fröcsögni! Ja...és legalábbis őszintének lenni...magunkhoz. Leginkább. Akkor, és csak akkor...esélyed van egy jobb életre.
Na, eleget osztottam, megyek aluszni, késő lévén...jobb életet Neked is!
"ő ugyanis 8 hónapig fűzött egy nős kisgyerekes apukát, szándékosan a családja ellen hangolta, megmagyarázta a dolgokat, módszeresen elszerette, majd amikor sehogy se ment a dolog, bemászott az ágyába. ez nagyfokú intelligenciára vall szerintem is !!!!"
nem akarom háborgatni a gondolatmeneted(amúgyis leírtad már), de csak kérdem: nincs itt egy picike ellentmondás...?
most akkor elszerette, vagy sem? és ha nem, akkor beugrott az ágyába...?(csak úgy ukk-mukk-fukk???)
és ha nem akarta az a szent ember, akkor ez most testi erőszak volt..? JELENTSÜK FEL!!!
"Látom a kedvemért csináltál magadnak egy új nick-et, ez nagyon-nagyon aranyos tőled"
Na, olvaslak tovább...ha közben el nem alszom....
Ha arról kezdek mesélni, hogy hagymakupolás a tető a fejem fölött és bálokat rendezünk esténként, azt gondolod, én vagyok Alexandra Szentpétervárról...?
Kisnap!
Nem is arról van szó, hogy lehet-e szeretni, vagy sem, hanem azon, hogyan adunk elő bizonyos történeteket...érted?
Csak azt akartam mondani, hogy azért, mert megcsalt, vagy elhagyott a párom, nem biztos, hogy teljes mértékben ŐŐŐŐŐ a tetűláda...csak az objektivitás nélküli egyoldalúságot és a maximális elfogultságot nem szeressem...ja, és az anyagiaskodást sem...dehát, ez meg az én szocproblemem....
Nade ez egy nyílt topik, asszem, táncsak elmondhatom a véleményem én is...vagy ezt sem szabad? Ez akkor most új nekem...
Szia!
Bátorító szóval nem tudok szolgálni, de lehet hogy már nincs is rá szükséged! Hódítsd meg újra a férjed! Légy izgalmas! Öltözz másképp, legyen új frizud, egyszóval tedd féltékennyé!
Ami nem könnyű, hogy ezt újra és újra eljátszd!
Sok szerencsét!
Ezek a dolgok mellesleg a családja körében nem okoztak különösebb meglepetést, mert mint kiderült mindig is ilyen volt. Szóval ő sem az ám akinek eleinte látszott, én is azt hittem megfogtam az isten lábát amikor találkoztunk, aztán majd hanyatt vágódtam amikor először a szemembe hazudott és tudtam hogy hazudik. Vagy amikor az első kis nőügyei jöttek... Ettől függetlenül jól-osszul de szerettem őt és ragaszkodtam hozzá. Talán le kellett volna ülnie és szólni hogy figyelj drágám, ekkora gáz van, ennyire boldogtalanná teszel, ahelyett hogy keres magának valami pótlékot és az ő hátán kikapaszkodik a kapcsolatunkból, mert egyedül még erre sem képes.
Ja egyébként macácska alatt nagyon rezeg a léc, ugyanis a férjem nem szerelmes belé....Vagy rájött hogy a nőcske kicsoda vagy eddig tartott a fellángolás, mert elszállt a lila köd az agyából
Szóval ennyit az intelligens és értelmesebb verzióról. Azért valamit csak jól csinálhattam, mert nekem nem kellett 8 hónapig kaparnom hogy felszedjem és én nem 2 hónapig hanem 6,5 évig meg is tudtam tartani.
Kedves bíboreső!
Látom a kedvemért csináltál magadnak egy új nick-et, ez nagyon-nagyon aranyos tőled. Örülök egyébként, hogy ennyire jól ismersz engem, azt is tudod hova jártam, milyen diplomám van, azt is mi volt a kocsi előzménye, azt is, hogy milyen vagyok és hogy a férjemet átvertem, mert nem olyannak mutattam magam mint amilyen. Csak nem ismerjük egymást valahonnan????
De ha a topicot elolvastad, akkor láthatod, hogy nagyon komolyan elgondolkodtam azon, hogy mi miatt hagyott el, az okokat értem, csak a hogyant nem....Tettem amit tettem, jól , rosszul, de nyilván akkor azt is tudod, a férjem mit hibázott, mert egy kapcsolat tönkretételéhez mindig két ember kell.....
Igen fellengzős is vagyok, meg nagyképű is, ezek a jellemző tulajdonságaim, nyilván ez süt a hozzászólásaimból. Ezeknek az embereknek a legfőbb tulajdonsága ugyanis, hogy nyíltan beismerik a hibáikat és hajlandóak ezen változtatni. A sznobizmus megint nagyon telibe talált, ugyanis kb. 3 darab márkás ruhám van, azt is a férjemtől kaptam
)))
A drágám valóban szépen mindent a fenekem alá tol (gyanítom hajtja a bűntudat), hiszen éveken keresztül én is ezt tettem, így végezte el a főiskolát, így jutott egyre magasabb pozicióba, így lett újra kapcsolata a családjával. Egyébként mivel én GYED-en vagyok (mint született sznob) én meglehetősen nehezen tunám magamnak ezeket megvenni, és mivel az ő fia fog velem élni ez a legkevesbb amit megtehet hamár minden mást elvesz tőlem.
Reagálva következő gonoszkodó megjegyzésedre nyílván én élvezetből követtem el a hibákat amiket elkövettem, nem volt semmi előzménye, oka.... A kis drága maca nyilván sokkal intelligensebb és értelmesebb mint én, ő ugyanis 8 hónapig fűzött egy nős kisgyerekes apukát, szándékosan a családja ellen hangolta, megmagyarázta a dolgokat, módszeresen elszerette, majd amikor sehogy se ment a dolog, bemászott az ágyába. ez nagyfokú intelligenciára vall szerintem is !!!!
És igen, rettenetesen anyagias vagyok, tudod amikor mi megismerkedtünk akkor neki se, nekem se volt semmim, aztán az elmúlt közel 7 év alatt mindent együtt értünk el és mindent együtt hoztunk össze. Ő akkor egy kis szimpla pasi volt, jó állás, kocsi , laskás, minden nélkül. Nyilván anyagias lhetek ha vele kezdtem.....
Az érem másik oldala, mi az érem másik oldala, meséld már el????
Mutatom magam valamilyennek aztán nem olyan vagyok? Te mi mindent nem tudsz az én életemről
)) De képzeld egyébkét ez minden kapcsolatban így van, hogy csak x idő után derülnek ki a hibák... A férjem majdnem 3 év után vett engem feleségül saját akaratból és 1 hónap után összeköltöztünk, tehát nem kapott zsákbamacskát. De képzeld én se ilyen lovat akartam ám, ő se mesélte el, hogy kényszers megfelelni vágyó , megbízhatatlan link alak és mellesleg beteges hazudozó.
de didadhoz: ha olvastad, hát, sztem én nem nagyon értettem egyet vele, megkockáztatom, itt engem annyira nem szerettek;-))
DE
ha feltesszük, h olyan, amilyennek te írod, akkor azt kérdem: és akkor mi van? vagy mindenkinek tökéletesnek kell lenni? senki nem lehet akarnok meg sznob? nála "rosszabb" embereket is szeretnek - az én véleményem, hogy jó meg rossz ember nincsen. Emberek vannak, akik ilyenek meg olyanok, egyiküket kedvelem, másikukat nem, és pont azért, mert a számomra elfogadott tulajdonságoktól közel vagy messze állnak. Elég furcsa lenne, ha jónak kéne lenni ahhoz, h szeressenek... mindenkiben van egy csomó negatív, bennem is basszus, és szeretnek... nem ezen múlik. ez az egyik.
a másik, h nyílván ismeri a férje didadot. így élt vele, így szerette anno. attól még persze simán kiszerethet belőle, de didad ilyen. és kész. (mármint, ha feltesszük, h tökigaz amit mondasz) és így lehet elfogadni. vagy így nem kell elfogadni. én ezt abszolút így gondolom.