Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rendbehozhato kapcsolat?
Sziasztok. Bocsi, hogy hosszu , de akit erdekelnek a parkapcsolati temak, legyszi olvassatok el.
Elore jelzem, a sztori nem velem esett meg, de sokat foglalkoztat mostanaban, mert egyik legkozelebbi baratnommel tortenik.
A kovetkezorol van szo. Adott Fiu es Lany, akik 3 es fel eve egyutt vannak, 3 eve mar egyutt is elnek, mindketten huszas eveik kozepen.
Lany teljesen odavan Fiuert, miota csak megismerte. Fiu tobbeves kapcsolatanak vetett veget Lany miatt, azota egyutt vannak es latszolag minden oke, Lany mar egy ideje eljegyzesi gyurure is szamit titokban.
Januar elso napjaiban viszont Fiu megkeri Lanyt, hogy koltozzon el tole, mert szerinte ez jot tenne hosszu tavon a kapcsolatuknak. Ezutan Lany elmeseli a baratnoinek, hogy mar egy eve huzodott ez, minden nap veszekednek, foleg Lany miatt, aki feltekeny, fel, hogy elvesziti Fiut, ezert keves az onbizalma, zsortolodik Fiuval, ezert is kerte meg ot Fiu egy ujabb ilyen csunya veszekedes utan, hogy koltozzon el tole egy idore, es ne is talalkozzanak, mert bar nagyon szereti ot, de nem bizik a javulasban. Mar egy eve probaljak helyrehozni a kapcsolatukat, de ezek szerint semmi sem javult. Fiu hangoztatja, hogy szereti Lanyt, de nem lat mas kiutat ebbol, csak ha egy idore kulonkoltoznek. Honapok ota csak havonta-kethavonta szexeltek ekkor mar. Lany nagyon szeretne meg egy eselyt kapni es nagyon fel, hogy Fiu megsem akarja folytatni.
Szerintetek ebbol lehet meg hosszabb tavu dolog? Ugy gondoljatok, hogy Fiu tenyleg szereti Lanyt es valoban csak a kapcsolatuk erdekeben kezdemenyezte az ideiglenes kulonvalast?
Koszi mindenkinek aki elolvassa, baratnom nem forumozik, de meg fogom neki mutatni a valaszokat.
El meg ez a topik?
Veszett ügy,erről nincs is mit mondani.
bocs a helyesírási hibákért... :)
és igen voltam már ilyen helyzetben..
Szia,
szerintem pedig nem érdemes sem várni rá, sem újrakezdeni.. Olyan, mintha csaklelki szemetesládának használna..
Gondold végig, ha téged akar miért van mással???
Nem tudom mióta vagytok egymással, és ő hány éves, de a döntéseinkkért felelőséggel tartozunk..
Bő egy hónap alatt nem ismerte még fel, hogy te kellesz neki?
őszintén hosszú távon egy ilyen férfi mellett akarsz élni?
nem megbántani akarlak, de hidd el, tényleg találsz nála jobat..
Nekem most az elég, hogy keres...
Hiszem, hogy nem felesleges amit teszünk...
Épp tegnap találkoztunk, azt mesélte, hogy ki akadt a nőjén, mert hisztizett, és felidegesítette, majdnem elküldte a fenébe... És igen, elmond nekem mindent...
Amíg keres, és érdeklem, addig arra is meg van az esély, hogy újra kezdjük, csak az kell, hogy elhiggye, és érezezze, hogy lehet elszúrta...csak még nem ismeri fel... csak bő 1 hónap telt el mióta szakítottunk, ha tényleg nem érezne már irántam semmit, akkor nem tartanánk itt, ahol...
Nem élek álomvilágban, csak próbálom vissza kapni azt akit szeretek, és lehet, hogy ez a kapcsolata fog minket összehozni újra, soha nem lehet tudni...erre példa, hogy egy barátom 3 év után szakított, majd újra összejöttek, mert rájöttek egymást szeretik, és másfél éve már együtt vannak, akkor nekem miért ne sikerülne?? Mindig van második esély, ki kell használni, lehet hogy nem működik, de meg kell próbálni!
Szia!
Azt nem tudom megmondani, hogy van e még közös jövőtök a történések után, viszont azt tanácsolom, hogy ne tartsd vele a kapcsolatot semmilyen szinten sem. Úgy Te is és Ő is tisztábban fogtok látni. Te ne keresd semmiképp, semmivel. Kérd meg, hogy ne dumcsizzatok most, majd ha már kialakult mindkettőtökben egy végleges álláspont. Nagy hiány, vagy esetleg pont az ellenkezője. Ne félj ettől, Benned ugyanúgy kialakulhat az érzés, hogy teljesen jól megvagy nélküle (már most is nélküle vagy). Szerintem ahol vannak érzelmek, nem egészséges, ez a "maradjunk barátok, csak beszélgetünk erről-arról" kapcsolat. Úgy értem, hogy nehezebb a túllépés, vagy nem derül ki, hogy mégis kelletek e egymásnak.
Ha Neked jó így, ahogy most vagytok, akkor csináld így végig, de szerintem több haszna lenne, ha nem engednéd, hogy a jó oldaladat használja a férfi (gondolom megértő vagy a telefonba, elmondhatja minden gondját-baját Neked stb.), míg a rosszakat, problémákat szépen kikerüli ezzel. Nem rosszindulatból írom, ez egy elég általános tulajdonság, nem egyedi az exed viselkedése.
Nem, nem érdemes. Két okból kereshet:
- Laza kamaty reménye, minden kötöttség nélkül.
- Enyhe nosztalgiázós "roham", minden kilátás és folytatás nélkül.
Bármelyik is legyen, ezt csak a reménytelenül szerelmes húsz éven alúliak nem látják csak át. Ébresztő, Királylány!:-)
velem is volt ilyen. a nosztalgia beszél belőle. ne menj bele a káposzta felmelegítésébe.
éld a saját életed, lépj tovább, légy boldog - nélküle
csak ügyesen
sziasztok!
ha megengeditek, megosztom veletek, ami velem történt, mert rengeted kérdés merült fel bennem
másfél hónapja szakitott velem a barátom 6 év után, mert 2 hónapja csalt, holott állítása szerint szeretett.
mióta nem vagyunk együtt, többet beszélünk, találkozunk néha, beszélünk arról, hogy talán még összejövünk, de persze addig nem míg a másik lánnyal nem lesz komolyabb "rossz" dolog, összeveszés, megcsalás, stb. azt sem mondja hogy nem leszünk már együtt, azt sem hogy igen, nem akar hitegetni, mégis keres, találkozni akar, kiváncsi rám. ha a csaj nem lenne, mi már szerintem újra együtt lennénk. amikor elmondta nekem, hogy mi történt sírt, és elmondta szeret, de a másik hiányzik neki, nem tud úgy velem lenni, hogy ez így van. most azt mondja, jól meg vannak egymással, és nem bánta meg, mégis azt érzem hogy nem tud elengedni. fogytam 10kg-t, nagyon kiváncsi rám, mert ebből sok balhé volt, de nem miatta fogytam le! persze vissza akarom kapni őt, de ő fél, hogy ugyanaz a kapcsolat lenne, mint ami elromlott a végére. el kell hitetnem vele, hogy nem így van.
szerintetek érdemes küzdenem, annak ellenére, hogy megcsalt, mert úgy érzem van még elyésünk a közös jövőre!?
ha keres, még érezhet valamit, vagy ez már csak kötődés?
lehet e a mostani kapcsolata csak az "újdonság varázsa" és idővel rájöhet, hogy rosszul döntött?mert másfél hónapja ezt akarta bebizonyítani magának, hogy rosszul dönt azzal ha nem marad velem...
titokban találkozunk és beszélünk, mert a csaj nagyon féltékeny, ennek ellenére csináljuk, pedig tudja hogy nem lehetne...akkor mégis mi lehet vele?
valaki volt már hasonló helyzetben?
priviben is írhattok, előre is köszi!
Kriszta
Úgy látom, közösek a barátanőink!
Szerintem egyébként van tökéletes kapcsolat (ami nem egyenlő a konfliktus-mentessel), csak ahhoz nem 2 tökéletes ember kell, hanem 2 olyan, aki a másikban meg tudja találni a számnára tökéleteset.
Igen, a "barátnőinknek" az a legnagyobb problémája, hogy nem azzal foglalkoznak, hogy milyen illene hozzájuk, hanem hogy milyen az ideális (gazdag, jóképű, okos, vicces, nagymenő, gyengéd.....)
Bocs hogy nem olvasom vissza az eddigi hozzászólásokat, csak leírom a tapasztalatomat. A barátaim/ismerőseim között 2 ilyen nagyon hasonló sztori történt. Egyik kapcsolatban a lány, másikban a fiú jött ezzel a szöveggel: "Kapcsolatunk érdekében költözzünk szét, kell egy kis szünet, én még mindig nagyon szeretlek...."
Mindkét kezdeményezőnek megvolt már az új jelöltje és a kis szünetből természetesen szakítás lett, de ezt a dumát humánusabbnak tartották, aztán majd később rájött a másik is, hogy itt a mese vége...
Akkor a lány "gyászolja" le az időt és nézze a jó oldalát, hogy még fiatal és találhat olyan párt aki viszontszereti nem egyoldalúan.
És ne menjen, ne sírjon a fiúnak, mert megutálja magát érte és megutáltatja!
Én tepertem egy fiú után régen, de nagyon megbántam és megaláztam magam. Ma már sose tenneém! Azóta ő kaparja/kaparná az ajtóm, de a cipőm orrát se törölném bele!
Szerintem már unja a lányt, ahogy olvasom vagy tényleg csak idő kell neki! Az lenne a legjobb, ha hagyná a fiút gondolkodni és megvárná míg ő keresi. Minnél inkább teper utána annál inkább eltávolodik tőle. Az "erőszakos és egyúton tálcán kínált" szeretet ideig óráig tart mellette egy férfit. A kötelező, bilicselő sosem jó!
Hat koszi mindenkinek a hozzaszolast, azota mar lett dontes, illetve vegkifejlet, de mivel sokan irtatok priviben, hogy irjam meg, mi lesz a vege, igy gondoltam kozze teszem itt is, hatha erdekel valakit:
A srac szakitott.
Helló!
Mintha csak az én történetemet olvastam volna vissza Andi levelében.
Mai napig nem tudok létre jönni a türténtek felett. Pedig már több, mint 1véve történt.
Jaj, hát ez tökéletes, igy kéne szeretni. Ki irta, ha meg lehet kérdezni? Valami ilyesmire törekszem én is, több-kevesebb sikerrel, de nem sikerült volna igy megfogalmaznom, ha ezer évig is élek.
Ez off volt?
A topik témához hadd tegyem én is hozzá a magamét:
szerintem is vége ennek a kapcsolatnak. A srácot most farol ki a kapcsolatból. Szerintem jobb az egyenes megmondás, de hát ő ezt választotta inkább.
Szerintem a lánynak sokat kellene változnia és akkor igen
De aranyos vagy, ez nagyon jólesik most! :)
Fáj egy kicsit de mivel már 3 hónapja nélküle élek, inkább már csak sajog. Na meg, szörnyen büszke vagyok, ha szándékosan megbántanak, nagyon jó érzékkel vagyok képes felülemelkedni a dolgon, felégetve minden hidat és kizárni az életemből végleg.
10-en évig barátok voltunk, számomra is döbbenetes, hogy így végezte velem ezt a sok évet és élményt, emléket, holott ő volt, aki szinte könyörgött, hogy a párja legyek, mert biztos benne, hogy összetartozunk. Okosabbnak kellett volna lennem, és sajnos én is tudom azt is, hogy sírni fog utánam, és újra akarja majd kezdeni... Sajnos, késő, de nagyon.
Köszönöm a soraidat! :)
Szia!
Bocsi, hogy így ismeretlenül, de muszáj reagálnom erre:
Most biztos nagyon fáj, de jobb is, hogy ezzel az emberrel vége.
Egy gyáva alak és még tudnék szebbeket is írni, egy gyáva szarzsák, aki nem képes vállalni magát, a döntését nyíltan, hanem a mai világ adta "csúcsszuper" modelljei mögé bújik (telefon). És tényleg azt érdemled, hogy smsből tudd meg, hogy vége x idő után??? Fog ő még utánad sírni szerintem.... :)
Kétlem, hogy ez még folytatható.stop Fiú el akar sunnyogni cirkusz nélkül, unja lányt, ezért küldi.stop És a cirkuszmentesség miatt eteti, hogy a kapcsolatért küldi.stop Lány keressen mást. Stop.
Ezt hívják lekoptatásnak.
Sziasztok!
én is úgy gondolom, mint ahogy írták is már páran, hogy a Lánynak önmagában kellene először rendet tenni. Tisztáznia kellene, hogy miért függ ennyire a sráctól és miért nincs semmi önbizalma, stb. Az összes bizonytalanság a kapcsolatban a lányból fakad, szóval ezt a két hetet arra kellene felhasználnia, hogy magába nézzen és ne a srácra várjon. Szerintem életképes kapcsolat csak olyanok között lehet, akik tisztában vannak önmagukkal és azzal, hogy mit akarnak, mire képesek. Ez persze nem könnyű, még én is csak most próbálkozom vele, nemrég léptem ki egy 4éves kapcsolatból.
Szóval először is önmagával foglalkozzon, aztán majd lesz, ami lesz vagy ezzel a sráccal vagy mással, de ha lelkileg erős és bízik magában nem lesz baj.
tessék. ( megkaptam a segítséget. )
sajnos én nem tudom ilyen módon megfogalmazni. erről beszéltem.
"
Én úgy mondom, „nyitott kézzel szeretni”. Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel, ha rákulcsolódom, rácsimpaszkodom, vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok. Ha megváltoztatni próbálok valakit, akit szeretek - mivel úgy érzem, én tudom, milyennek kellene lennie - akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg: a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, létformájáért. Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy hatalmat próbálok gyakorolni fölötte, megfosztom a fejlődés, érés lehetőségétől. Birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, és teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal. Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekedetemmel – és védelmem, vagy túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban mondja a másik személynek: „Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm, rád vigyáznom, mert te az enyém vagy. Én vagyok érted felelős.” Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak a személynek, aki szeretek: „Szeretlek, értékellek és tisztellek téged. Bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban egy olyan erőt, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba. Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett járjunk örömben és bánatban. Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj. Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni. Mindig készen fogok állni, hogy Veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni. Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom mondani Neked, hogy ne kelljen különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem. Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm - és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok.” Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődöm, akár szavakkal, akár azzal, ahogyan létezem másokkal és magammal. Én így hívom, „nyitott kézzel szeretni”. Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már egyre jobban megy.
"
Így utólag az ember hajlamos rábeszélni magát, hogy persze, tényleg, nem is volt ez olyan jó, meg amikor volt ez meg az, és hú abból már valamit sejteni lehet, de nekem a méla döbbeneten kívül más nem jutott most, sajnálom. Arra tippelnék, hogy nem így képzelte azt, amit szeretett volna, vagyis, hogy egy 10éves barátságból majd átmegyünk kapcsolatba, de erre meg külön odafigyeltem, hogy ne üljek rá, na meg én is elég nehezen korlátozható vagyok.
Amúgy passz.
A lány maga provokálta ki ezt az egész történetet. Lehet-e még folytatás? Attól függ, hogy mennyire sikerült eltávolítania magától a fiút.
Az a gond, hogy én biztos vagyok abban, hogy a lány nem bír majd a fenekén ülni, és állandóan várja majd, hogy a fiú felhívja, és mindent visszacsináljon. És nem fogja békén hagyni, mert képtelen rá. Ha a kapcsolatukat az elmúlt egy vében a bizonytalanság uralta a lány részéről, akkor ezután csak még inkább így lesz.
Pedig már régen vissza kellett volna fognia magát, ha meg akarta őrizni a fiút. Ha hiányérzete van a kapcsolatot illetően, akkor nem az állandó szemrehányás, a veszekedés a megoldás.
Lehet, hogy a fiú nem akarja, hogy a kapcsolatuk még jobban elmérgesedjen, és ezért tette, amit tett.
Lehet, hogy még nem biztos abban, hogy véget akar vetni a kapcsolatuknak, de ilyen formában nem akarja folytatni.
A lány csak egyet tehet, ha még szeretné, hogy bármilyen esélye is maradjon.
Átgondolja, hogy mit csinált rosszul, változtat ezeken a dolgokon, és nagyon fontos, hogy nyugton ül a fenekén és nem pisztergálja a fiút. Ha erre nem képes, akkor nincs jövőjük együtt.
És én - ellentétben sokak véleményével - azt mondom, hogy lehet jövő "szünet" után. Nekem volt ilyen. Sokszor ugyanis akkor jövünk rá, hogy igazából mit vesztettünk, és mit tettünk rosszul. Ha eltávolodunk a másiktól, és kikerülünk úgymond a kapcsolatba bekövesedett rossz dolgokból, képesek lehetünk átértékelni a dolgokat és változtatni. Ugyanis a rossz beidegződések a másik jelenléte miatt állandóan kiváltódnak - hogy szép magyarán fogalmazzak. A távolság ezen segíthet.
Lehet hosszabb távú kapcsolat! De minek kínozza magát két ember hosszú távon????????
Barátnődnek fel kell nőni! Ez a kapcsolata az egyik tanulópénze!
Ne legyen benne félelem, féltékenység, számítás (ne számítson semmiféle gyűrűre!), hanem erősítse önbizalmát és feltétel nélkül szeressen.
Talán akkor változik valami, ha nem a lány, hanem a fiú érzi úgy, hogy szeretne kapni még egy esélyt!
Rendbehozható-e a kapcsolat?
Jó lenne megtudni a Fiú véleményét is. Megértem, hogy elege lett ebből, nyilvánvaló, hogy nem akarja az életét számonkérések és zsörtölődések közepette leélni.
Feltételezem, hogy kötődik még a Lányhoz, de ezt így nem akarta tovább folytatni. Talán gyáva volt, talán csak kíméletes akart maradni, amikor a szünidőt ajánlotta a végleges szakítás helyett.
Akkor lesz rendbehozható ez a kapcsolat, mint párkapcsolat, ha a Lány helyreállítja az önbizalmát /csak így lesz képes tartósan megváltozni/, közben pedig a Fiú sem lép tovább.
Hogy ez kinek mennyi időt vesz igénybe, az sok mindentől függ.
Vannak, akik arról mesélnek, hogy az önbizalmukat hosszú idő alatt, kemény munkával sikerült helyreállítaniuk. De a "megvilágosodás" bekövetkezhet akár egy pillanat alatt is. Lényegtelen, melyik lesz a járható út, ha a vége ugyanaz.
Viszont a leveledből olvasva a Fiú részéről a kötődés felbontása, a kapcsolatból való elszakadás már az együttlét alatt elkezdődött.
Ezzel egyrészt nehéz lesz időben versenyezni, másrészt értelmetlen. Ha a Lány emiatt a kapcsolat miatt szeretné helyretenni az önértékelését, az már régen rossz.