Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megint vége
Létrehozva: 2010. január 22. 18:33
Szakitottam a párommal. Már sokadszorra,és márciusban sokadszorra kezdtük újra..
Kár volt,nem volt bizalom , és nem tudtam felejteni a régi sebeket.:-( A szakitáshoz az segitett hozzá ma,hogy alpári módon beszélt velem. Régen türtem vona, de ma már nem. Hát ennyi. Nincsen rossz kedvem, alig negyed órája történt, majd ha leülepszik talán jobban fog bántani, bár őszínténszólva jó így is:-)
Bocsánat,hogy ilyen topikot nyitottam, de egyedül vagyok itthon, valakivel kell "beszélnem"..
Történetedhez annyit szólnék, hogy ha a másik alpári veled akkor nem tisztel, ha nem tisztel akkor nincs alap a további jövőhöz, vagyis a harmonikus és boldog kapcsolathoz.
A töltött káposzta felmelegítése nem jó-szól a mondás.
A szituáció ismerős, hiszen jártam ebbe a cipőben.
3 évig bírtuk én mondtam ki a sokadik, bár egyben a leghatározottabb végszót.
Igaz akkor már belépett az életembe egy harmadik személy.
Nem érdemes a régi szerelmet felébreszteni, csak mert félünk a magánytól, az útól, az ismeretlenttől.
Add át magad valami újnak, ami szebbet hoszhat, persze, csak akkor, ha az bizonyos gyászidő lejárt.
Sok sikert!
Nagyon jól tetted, hogy végleg véget vetettél ennek és minden elismerésem, hogy volt erőd hozzá. Egyetértek azzal, hogy nem szabad eltűrnöd, hogy anyagilag rajtad élősködjön, főleg azt nem, hogy megalázóan, alpárian beszéljen veled. Ilyen fiatalon pedig nem szabad félned attól, hogy mi lesz ezután, de úgy látom, hogy szerencsére emiatt nem aggódsz. Én is hasonló helyzetben vagyok, 25 évesen 2,5 éve vagyok egy olyan kapcsolatban, ami nagyon szépen indult, bár mindenkit meglepett és én sose tartottam magunkat összeillő párnak, amit egyre jobban beigazolódni is érzek.
Egy éve együtt élünk, azóta részben a válság miatt a párom keveset dolgozik, de nem is látom rajta, hogy annyira törekedne rá, teház az én fizumból élünk, mindig kilátástalanul és adósságokat felhalmozva. Én se akarom, hogy eltartson, de úgy látom, hogy így neki kényelmes. Mostanában mindig úgy érzem, hogy én igyekszem minden elvárásának megfelelni(minden házimunkát én végzek, minden ügyet én intézek, ő a kisujját se mozdítja), de cserébe semmit nem kapok.
Nekem meg kell fellenem az ő összes elvárásának, de nekem semmi elvárásom nem lehet.
Ráadásul most adódott nekem egy előrelépési lehetőség, amit már 1,5 éve is felajánlottak nekem, de akkor elutasítottam, mert ő úgy akarta, és én inkább a magánéleti boldogságot választottam. Most úgy érzem, és mindenki ezt mondja, hogy ne utasítsam vissza, mert nagy lehetőség (más lehetőségem itt nem biztos, hogy adódna). Már eldöntöttem, hogy elfogadom, de mivel leghamarabb nyáron kellene kezdenem, addig nem szólok neki. Tudom, hogy azt mondja majd, hogy akkor mehetek, ahova akarok, hiába fogok azzal érvelni, hogy így az anyagi helyzetünk is rendbe jönne, és ha más állásra pályáznák, a mostani helyem nem jól mutatna az önéletrajzban, ellentétben azzal a másik állással. Képtelen vagyok arra, amire te, igazából még mindig szeretem, és szeretném megjavítani a kapcsolatot, annak ellenére is, hogy lelkileg-idegileg tönkrementem, főleg az utóbbi másfél évben, nincsenek barátaim, de már a barátkozási képességem és a bizalmam az emberekben is elvesztettem. Legszívesebben egyedül vagyok. Csak néha, ha kicsit kedvesebb velem, vagy jól elbeszélgetünk, vagy bulizunk egy jót (ami manapság ritka, a pénzhiány miatt), mindig feldobódok egy kicsit, és akkor el tudom felejteni a leki terrort és a sérelmeket, és úgy gondolom, hogy miért is szakítanék?
Bocs, ha egy kicsit hosszúra sikeredett, de ezt egyszerűen szégyellem bárkinek is elmondani (csak 1 ember tudja ezt nagyvonalakban), megkönnyebbülés így leírni.
Tehát gratulálok neked, mert biztos vagyok benne, hapozitívan látod a jövőt, nyitott vagy, csak jó dolgok jöhetnek számodra !
Hidd el ettől csak jobb dolgok következhetnek!
a csatabard forgatasa helyett igyal egy teat, tegyel egy kört a friss levegön.
aztan olvasgasd ujra Angel irasait. Szakember, marhara ert hozza - es raadasul igaza van. amit mond, NEM szemrehanyaskent teszi. Annyit tanulsz belöle, amennyit szeretnel, a többit dobd ki. Rajtad mulik.;-)
Meglehet hogy szovegertelmezesunk masak.
Szakitottam a párommal. Már sokadszorra,és márciusban sokadszorra kezdtük újra..
Reszemrol itt a pont.
off: Egyet vess az agyadba jol!
Engem nem erdekel, hogy ki vagy. Meg a nickeket sem szoktam megjegyezni es hidegen hagy a maganeleted ha van ilyen. Te felvetettel egy temat es en a temahoz szoltam. Szamomra az ilyen akciok jatszmak es helytelen konfliktuskezelest tukroznek.
Altalaben kiforratlan szemelyisegekre jellemzoek, akik jobb ha szakitanak, mintsem tonkreteszik a tarsukat.
Aki tobbszor szakit az igenis labilis donteskeptele= nem felnott.
A forum meg nyilt es ha te felvetsz valamit akkor nekem ugyanolyan jogom van ra reflektalni meg akkor is ha nem ertesz vele egyet. Inkabb ervelj mintsem tamadj!
Milyen jogon okoskodsz bele?? Ne huzz rám általános sémákat, mert nincsen igazad. Arról van szó pusztán,hogy egy idősebb férfi viszonylag könnyen irányít egy fiatal kiscsajt, érted?? Nem tudom,hogy mia a francért kell neked mindenbe beleokoskodni..
És csak,hogy tudd: Szerettem őt,nagyon, de elmult, és rohadtul nem szenvedek most attól,hogy vége lett.. Okoskodj már máshol..
Lépj végre tovább... Csak nyerhetsz....
Kár volt,nem volt bizalom , és nem tudtam felejteni a régi sebeket.-re
Mi ez valami tanult tehetetlenseg?
Honnan ered?
Aaaa a jatszmasok elvezik a szakitasokat es a szenvelgest.
Fura hogy mindig talalnak tarsakat a jatszmaikhoz is meg a hallgatosaghoz is. Ok azok akik jatszanak a masik emberrel, alsagosak es gyavak, kellemetlen donteseiket gyakran az idore bizzak , majd szenvelegnek ha egyszer megis raszanjak magukat a kenyszeru dontesre.
Megint vége?! Nem az lenne a helyes cím, hogy mostmáraztánvégérvényesen és tényleg vége mindennek?
Reméljük így lesz! Saját tapasztalat (is) hogy az ilyen se vele se nélküle kapcsolatok kifújnak, vége lesz. És akkor azt a több-kevesebb évet fogod sajnálni, amit beleöltél, teljesen feleslegesen. Persze neked kell eljutni arra a pontra , hogy vége, ezt senki se tudja helyetted megtenni, siettetni sem lehet sajna, mert az ész érvek itt mit sem érnek...ez a szerelem-vonzalom természete...
Sok sikert, kitartást, és minden jót kívánok,
üdv:F.
Jól tetted!!! Fiatal vagy, előtted még az élet, nem kell egy ilyen embert elviselned.
Én mielőtt a férjemmel megismerkedtem, egy 3 éves kapcsolatot hagytam magam mögött, egy hasonló stílusú pasi volt, mindig sértegetett, meg tőlem kért pénzt, annak ellenére, hogy én diák voltam... Sok sérelmet lenyeltem neki, többször szakítottunk, aztán egyszer megelégeltem, és végleg kidobtam... Nehéz volt, de életem legjobb döntése volt. Rá egy hónapra összejöttem a mostani férjemmel, akiért azóta is őszinte szerelemmel rajongok, soha nem sérteget, tisztel, és a szivét-lelkét kiteszi értem és a fiúnkért. Össze sem lehet hasonlítani a 2 pasit.
Mint én.. mondjuk én csak 4 évnek mondtam búcsút, de mikor a születésnapomon beszélt velem randán, betelt a pohár. Kitettem a lakásból. Először nem hitte el, azt hitte, viccelek, vagy majd meggondolom magam. Hát nem :)
Jól tetted. Még épp időben...
Szia!
Ez nagyon xar akkor is, ha többször előfordult. Megtépázza az ember lelkét az örökös huzavona. Nem tudom a részleteket, de lehet jobb lenne, ha most kicsit külön maradnátok, hogy hagy ülepedjen a dolog.
Ezt is csak az idő gyógyítja be.
Azért ne szomorkodj, majd minden jobb lesz!
Ismerős az érzés... Én is végigjátszottam ezt, azt hittem, hogy már nem szeretem, és sokadjára többször is kidobtam a pasim. Jött mindig , hogy igy meg ugy, megfogadott mindent. Én meg elhittem, mert Ő volt a nagy Ő. És ezért mindent megbocsájtottam neki. Ha nem szereted, akkor jó, de ha még jó érésekkel gondolsz rá, akkor megint össze fogsz vele jönni.
Februárban lesz, hogy 6 hónapja együtt vagyok a párommal, a nagy Őre már csak alkalmanként gondolok, de már nem úgy ahogy rég. Rá kellett jönnöm, hogy végig kihasználta, hogy imádtam. De most itt van a párom, akiért megveszek, és tudom, hogy Ő nem fogja eljátszani velem azt amit a nagy Ő megtett. Sok sikert neked, és legfőkébb KITARTÁST!!!
persze, azért van különbség a között, hogy azt akarod, hogy eltartsanak, és a között, h nem te akarsz eltartani egy pasit
légy erős és kitartó, mert az ilyen pasik mind kaparni szoktak
Szia
Maximálisan együttérzek.Úgy tűnik te is "felébredtél".,nekem 3 hete lett végre vége...2 év..5 szakitás..elég volt..értelme nem volt hogy ujra és ujra..és mégis hittem mindig..mára már csak ugy látom magam,értelmetlenül állok és gondolok vissza ..miért csináltam?egy szó:szerettem!de kiábrándultam így 5.jére végre.soha nem változik!
jobb így végre én is "felébredtem".
kitrtást neked.
Minden jót.Ettől csak jobb lesz
Azért nem fognak nekem hinni,mert régebben itt tipródtam miatta,hogy jajjjj szegééény én...
De megvátoztam és elég volt..
Nem sértődöm meg, de ez már régóta húzodott, nem kell benne hinni sem:-) Részemről elmult és már régóta pedzegettem ezt neki:-)
Örülök, tudod mennyire,hogy lement rólam egy teher?