Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szerelem később?
Létrehozva: 2013. március 4. 13:59
Sziasztok!
Tudom, buta lesz a kérdés (amiért nyilván megkapom a magamét), ráadásul nem is vagyok fiatal, de azért felteszem. Tényleg van olyan, hogy az ember lánya nem elsőre szeret bele valakibe, később is kialakulhat szerelem?
A kérdés azért merült fel bennem, mert eddig volt szerencsém csak első látásra szerelmesnek lenni (egyszer), aztán amikor a dolog félresikerült, naaaagy szünet. És most adódott egy kedves lovagom, de nem első látásra szerelem... Valószínűleg másfél hét udvarlás után még nem kellene ezen filóznom, és kedves és szimpatikus és szeretem vele tölteni az időmet, de valóban kialakulhat szerelem később is, vagy kár az egészbe melót fektetni?
Valószínűleg csak arra vágyom, hogy írjon valaki, akivel ez megtörtént, vagy csevegni vágyom, nem is tudom.:) Nagy csalódás és hosszú szünet után nem érzem magam túl rugalmasnak és így elég nehéz...
Na tessék, lehet ütni.:) A többiek pedig nyugodtan nyilvánítsanak véleményt!
Köszönöm,
sheepy
Én viszont csak első látásra voltam eddig szerelmes (L/32), eddig kétszer, és mindkétszer még gyerekkoromban. 4. osztályba jártam, amikor évnyitón a tömegben megláttam egy fiút, azonnal belezúgtam, ez 5 évig, 8. osztályig nagyjából tartott. A szerencse az egészben, hogy ő is szerelmes volt belém, de nem első látásra, az biztos (én amolyan osztályelső volt, helyeske: hosszú barna haj, meg amolyan vagány is voltam). De ma is jó szívvel emlékszem rá. A másik: 7. o nyarán egy táborban voltam, amikor hallottam egy nagyon kellemes "férfi" hangot, kíváncsi lettem, ki a gazdája. Megláttam a palit, a hang a külső, a stílus: kész voltam. Aztán elszakadtunk egymástól, aztán újra összejöttünk, ma ő a férjem. :)
Volt egy 5 évig tartó kapcsolatom, egy szórakozóhelyen ismerkedtünk meg, ránéztem a fickóra, láttam, furcsán néz rám, nem értettem, később elmondta, hogy első látásra belém szeretett. Érdekes, hogy ugyan 5 évig együttvoltunk, de én nem lettem belé szerelmes, szerettem, de ennyi.
Én hiányoltam mindig azt az érzést, amikor mindkettőnkbe belevág a villám egyszerre, hát ez van, ezt dobta a gép...
Én is így jártam, nem volt szerelem első látásra, aztán egyszer a sokadik randi/találka után belém hasított az érzés. Tarts ki!
Sziasztok! Van egy sztorim, ha érdekel.
2 hónapja ismerkedtünk meg, a srác (29) totál odalett az első pillanattól, én (27) szintén. Udvarlás, programok, humor, és gyönyörű izomzat. Igazi férfi. Pár hét után már bemutat a barátainak, majd a szüleinek. Lelkes, és szerintem kissé elhamarkodott megnyilvánulásai arról, hogy jövő nyáron majd együtt nyaralunk és hasonlók, nyilván az egekbe repítenek. Figyelmes, odaadó, de közben menő, tökös, igazán tesztoszteron-bomba. Egyszerűen nem lehet mást mondani rá: tök ideális. Látom benne a mintaapát és a lepedőkirályt is. Ja, imádja velem a szexet.
És tart ez 1 hónapig. Aztán, mint akiben valamit átkapcsoltak: kevesebbszer bámul magába feledkezve, kevesebbszer dicséri meg a kinézetemet. Hirtelen nem beszél többet a lelkes terveiről meg a kezdeti örömeiről akkorról, amikor még csak ismerkedtünk. Nem küldi már a netes borzalmakon a csókos jeleket. És ami a legfájóbb: nem akar szeretkezni.
Nagyjából 2 hét évődés után ráveszem, hogy beszéljünk. Mi az, mi történt? Valami baj van? Rosszat tettem? Van valami idegesítő szokásom? És őszintén, tényleg őszintén, ezerszer egymás után mondja: nem. Hogy egyszerűen semmi, semmit nem tudna mondani, annyira klassz csaj vagyok, amilyennel még sohasem találkozott. (Ennyit higgyetek el nekem: nehéz rávenni, hogy komolyan beszéljen, de ha kinyitja a száját, akkor végtelenül őszinte.)
Nagy nehezen kimondja, amire számítottam: nem érzi ugyanazt a lelkesedést, min az elején. A szexmegvonás más miatt van: kijött rajta egy régebbi (nem komoly, sőt én észre se vettem) nemi gond. Ilyenkor ő teljesen kivan, undorítónak érzi magát és pláne nem akar nekem átadni semmit... de nem tudta, hogyan hozza ezt fel, mert nem minden csaj olyan "jófej" mint én, hogy ezt így megérti.
Még mielőtt beleírnátok a sztoriba izgalmasító elemeket: biztos, hogy nem lépett félre. Ismeretségünktől kezdve szinte minden estét együtt töltöttünk, amiket nem, azokon is pontosan tudtuk egymásról, ki merre van, egészen a lefekvés percéig. Hűséges típus, higgyétek el nekem. Mást sem akart az első perctől, csak hogy bennem meglássa a jövendőbelijét.
Visszatérve: hiszem is, hogy emiatt van a no sex, meg nem is. Inkább úgy mondanám: biztosan ez IS benne van. Könyörög, hogy higgyem el, csak emiatt van, és nagyon nagyon kíván...
Kiakadok, hiszen én már rég szerelmes vagyok belé, bennem semmi bizonytalanság nincsen érzelmileg.
A másnapi találkozónkat lemondom, gondolkodnom kell egy kicsit.
Ő ugyanolyan intenzitással ír, hív, mint azelőtt. Nem telik el 3 óra egyhuzamban anélkül, hogy beszélnénk. Állandóan keres - nagyon kedves, nagyon jófej. Apró kis ajándékot vesz, karácsonyozós programot szervez kettőnknek, és láthatóan kétségbeesetté válik annak a gondolatától is, hogy szétmegyünk.
De... miért?
Nem ő a szerelmes, hanem én. Miért csinálja ezt? Miért ragaszkodik ennyire hozzám, miért akarja ennyire menteni az egészet?
A beszélgetés alkalmával azt mondta, nem minden olyan fekete-fehér, ahogy én látom. Szerinte igenis létezik a lassan kialakuló szerelem, és eddigi kapcsolataiban se volt neki soha olyan hatalmas, első pillanattól tartó, stabil lángolása. Pedig volt neki 4 évig tartó kapcsolata is. De ő mindig ilyen volt: változékonyabbak az érzelmei, mint az átlagembernek.
Teljesen tanácstalan vagyok. A helyzet elolvasása elsőre valószínűleg mindenkiből azt a reakciót váltja majd ki: hülye, aki ezt folytatja. Én is nagyon reális gondolkodású vagyok, de mégsem tudom 100%-ra, hogy mit kellene tennem. Elolvasnék pár jóindulatú véleményt, talán elbillent valamelyik irányba...
Drukkolnék nektek, olyan nehéz manapság társat találni, pláne olyat, aki tetszik is és jól is érzed magad vele - s nemcsak azért vagy vele, hogy mégse legyél egyedül.
Két hét után nehéz eldönteni, hogy hányadán állsz valakivel.
Saját tapasztalataim alapján az a véleményem, hogy ha valaki külsőre egyáltalán nem jön be, akkor lehet akármilyen kedves, rendes, udvarias, stb., abból nem lesz szerelem.
Ha valaki alapból nem taszít, de az elején nem is találod eget verően vonzónak, abból még lehet valami. Pl. munkahelyi vagy baráti kapcsolat fordul át szerelembe.
Életem során alig pár alkalommal sikerült első látásra szerelmesnek lennem valakibe. Nekem ehhez általában hosszabb idő kell. Nem elég a helyes külső, csinos öltözködés. Számomra tettek kellenek: éreznem kell a szeretetét, kedvességét, udvariasságát ahhoz, hogy úgy igazából belezúgjak a srácba.
Hat persze!A legtobb hosszu kapcsolat igy kezdodik!
Igy van ido kolcsonos bizalomra,nem kell fejest ugrani .
Mar most sok kozos van bennetek,ez csak meg jobb lesz!
Ha jól érzed vele magad, jó vele csókolózni stb az pozitív. Szerintem nem kell agyalni, h mi lesz, hogy lesz így is elég óvatos vagy ami nem baj.
Nekem sajnos volt olyan, válásom után, h unalomból, stb-ből igazi vonzalom nélkül mentem bele pár hónapos kapcsolatba, na annak nem lett jó vége. De szerencsére, Nálad nem erről van szó!
Szerintem ne foglalkozz túl sokat ezzel a "szerelmes vagyok-e"-kérdéssel. Úgy veszem ki szavaidból, hogy jól érzed magad vele, vannak közös pontok az életetekben, stb., és még férfiként sem taszít, ez szerintem bőven tök jó.
sheepy: Van olyan. Meg olyan is, h nem. Adj egy esélyt, kiderül:)
Ha nem, akkor szépen lezárhatod. :) Sok szerencsét!
Sziasztok!
Hú, nagyon jók vagytok.:) Bocsánat, hogy el is tűntem, közbejött egy randi...:)
Ami az alaphelyzetet illeti, szeptember óta járunk egy társaságba (közös hobbi), igazából ő bepróbálkozott havonta, amit én hárítottam - félig a helyzet miatt, mert olyan a hobbi, hogy az kvázi nekem hivatalos közeg, és így olyan, mintha egy munkatársammal készülnék járni, amit nem gondolok túl jónak -, viszont így mindig beszélgettünk egy kicsit, és most már szeretném tudni, mi lehet-lesz belőle. (Ezt persze a legjobb értelemben gondolom, nem használnám ki csak úgy.) Első ránézésre nem biztos, hogy így gondoltam volna, amúgy semmi baj vele, de akkor sem. De így persze nem tudom már meg soha, lett-e volna szikra elsőre, hiszen a helyzet miatt még csak gondolni sem gondoltam volna arra, hogy egyszer beadom a derekam és elmegyünk egy randevúra.
Egyébként harminckettő vagyok (na ezért is elképesztő, hogy még ilyeneket kell kérdeznem, de hát az én életem így alakult), tíz éve voltam először szerelmes, 4-5 év volt, mire végleg kimásztam belőle, de komoly sérüléseket hagyott (oké, objektíve nézve semmi tragikus, de engem a földbe döngölt), úgyhogy azóta sem próbálkoztam túl hevesen. Nem tudom, az első valóban "csak" vonzalom volt-e elsőre, mindenesetre én pillanatok alatt lettem szerelmes.
Azt hiszem, ha valami szikra nem lenne, nem is engedtem volna semmi teret az egésznek... persze ez így már részben mentális szikra, és nyilván benne van az is, hogy már nagyon jól esik, hogy van valaki, akit érdeklek, de hát olyan ember érdeklődése nem számítana, akivel mondjuk egy hajszálnyit is kellemetlenül érzem magam. Persze van nekem kismillió bizalmi problémám és minden egyéb, de ha egy darabig figyelem őt, még talán fel is tudnám adni ezeket a korlátokat.:)
Macskapofájúnak (amúgy imádom a nicked, macskás vagyok:) ) : igen, gondolok rá, meglehetősen sokat.:) (És ma "sajnos" kiderült, hogy úgy csókol, ahogy én azt szeretem, szóval még fogok is gondolni rá...)
Na talán így sikerült felvázolnom, miért nem vagyok biztos a dolgomban; egyrészt mert az én életemben példa nélküli eset ez a variáció, másrészt mert olyan furcsán indult az egész, hogy az elején még csak föl sem merült bennem, hogy pont az életemnek ebben a részében szembejöhet valaki.
Egyébként vicces, hogy egyik nap pontosan kigondoltam, hogy nekem most már elég, egyedül élem le az életem, úgyhogy gondosan kiszámoltam, heti hány alkalom sport, nyelvóra és hobbi fog sámfával beférni a munkám mellé, majd másnap újra bepróbálkozott ez a fiú és én azonnal beadtam a derekam a randira.:)) Ej, a sztereotípiák... van bennük valami!
Köszönöm, hogy ilyen jókat írtatok, megnyugtat, hogy valóban létezik a világon mindenféle kombináció a szerelembe esésre.:) Holnap is jövök vissza!
Jó éjt!
Olyan nekem is volt, h abszolút nem gondoltam valakire mint férfi és később lett nagy szerelem. Ezek a legjobb dolgok szerintem, a véletlen szerelmek, és ritkák is.
De ha valaki eleve RANDIZGAT valakivel akkor már élből férfiként kéne rá néznie. És ott kellene lennie szikrának.
De ezek csak az én személyes tapasztalataim.
Szia!
Nagy kérdés, h most hogy gondolsz rá? Ha beindít, jár rajta az agyad, lehet szerelem. Ha nincs szikra, sztem nem lesz belőle az...
Szia!
Én nem hiszem, hogy van szerelem első látásra. Az inkább a vágy. Szerelmesnek lenni csak úgy lehet, ha az ember ismeri a másikat, különben mégis mit szeret benne??? A külsejét??? Arra nem lehet hosszútávú kapcsolatot alapozni.
A jelenlegi párommal kb. fél éve jártam, amikorra biztos voltam benne, hogy szerelmes vagyok belé.
Addigra sok élethelyzetben láttam, hogy mire hogy reagál, milyen az értékrendje, megismertem a jó és rossz tulajdonságait és ezekkel együtt szerettem. Neki ugyan erre 8 hónap kellett, de már 2,5 éve együtt vagyunk és úgy tervezzük, hogy együtt is maradunk.
Szerintem ami első látásra elkapja az embert, az még véletlenül sem szerelem.
Velem eddig 2x fordult elő, pl az egyiknél, valakit bemutattak, s mikor kezet fogtunk vibrált köztünk a levegő, mindketten tudtuk, h valami elkezdődött, de ezt nem hívnám szerelemnek. Másodszor egy új munkahelyen kiszúrtuk egymás már távolról valakivel, szintén minden bajunk volt, majd pár nap múlva le is szólított...
Aztán lehet belőle, de így könnyebb elkezdeni egy kapcsolatot, az biztos.
Szia!
Az "első látásra szerelem" érzése az valóban első látásra szerelem lenne? Hát nem tudom.....? Nyilván van valami, amiért két ember pont egymást "szúrja ki" a tömegből. Valami kölcsönös vonzalom, vagy az a bizonyos kémia? Nagyon érdekes kérdés ez!!! Meg szabad tudni, hogy mennyi idős vagy és mennyi idő telt el az előző szerelem óta? Bár az a lényegen úgysem változtat. Találkozgassatok, csináljatok közös programot és majd "kiforrja" magát a dolog.
szia,
szerintem létezik szerelem elsö látásra, legalábbis én már éreztem...
de a hosszas randizásokba csak akkor mennék bele, ha kifejezetten jól érzem magam. Lehet hogy jön a szerelem, lehet, hogy nem, de ha jól érzed magad, randizgass csak!
akkor van gond, ha terhessé válik...
Nálam nem szerelem első látásra van, hanem vágy első látásra :)
és szerelem csak olyan férfival alakult ki, aki irán megvolt a vágy.
De az csak később, miután már megismertem őt, mint embert.
Érezd jól magad vele, tervezzetek programokat, ismerd meg különböző helyzetekben.
Ha a vágy megvan, és tetszeni fog, ahogy éli az életét, ahogy gondolkodik, viselkedik, akkor jöhet a szerelem is :)
ha nincs vágy, szerelem sincs.. nálam ez így megy :)
Biztosan létezik "szerelem első látásra", de én - én sem vagyok fiatal!- még soha életemben nem tapasztaltam meg. A legtöbb szerelmi kapcsolatom úgy alakult ki, hogy hosszú ideig csak beszélgettünk, netán barátok voltunk az illetővel, míg nem, egyszercsak azon kaptam magam, hogy amit érzek, az már szerelem. Nálam többynire így alakult ki, hosszú idő után, amikor már jobban megismertem a másikat. De ez nem ma volt....
Szerintem légy türelmes, egyelőre ha jól érzed magad a társaságában, akkor gondolom nincsenek terhedre a találkozások. Aztán majd meglátod, azért egy kis időt szánj rá, hogy mélyebben megismerd az illetőt!
Na és a saját érzéseidet is iránta!
Nem tudom mennyi idős vagy de ez nem is lényeges.
Szerintem ritka a szerelem első látásra.Én a nagy szerelmemmel anno hónapokig csak beszélgettem,sétálgattunk,egyszerűen jóléreztük magunkat.Azután egyszer csak rájöttünk,hogy szerelmesek vagyunk.
Szerintem érezd jól magad vele,a többi majd alakul magától.Légy nyitott az a lényeg