Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Apró kedveskedések?
Létrehozva: 2015. július 9. 17:43
Sziasztok!
Arra vagyok kíváncsi, mivel kedveskedett eddig a párotok a kapcsolatotok során? Apró figyelmességekre, meglepetésekre gondolok. Tetszik nekem egy lány, udvarlok neki és igyekszem minél több aranyos, nem túlzó ötlettel előállni.
Ilyesmikre gondolok, mint hogy sütöttem neki egyik randira süteményt és piknikre hívtam. Vagy megvártam munka után aminek nagyon örült, mert még senki nem csinált ilyet előttem. Három borítékot nyújtottam felé, amelyekben 3-féle program volt; amelyiket húzta, arra mentünk. Kedves szavakkal írt Post it-ek elrejtése a lakásban. Kirándulás nagyon szép helyeken. Kistigris simogatás.
Ehhez hasonlóakat keresek. Ötleteket, emlékeket, történeteket szívesen fogadok :)
Olyan jó olvasni ezeket a hsz-ket, végre egy topik ahol nem egymást öljük...Hát igen, kevés férfi van aki figyel arra hogy mi a jó a párjának, mivel tud igazán örömet szerezni. A férjemmel amikor megismerkedtünk a második randikon beszélgettünk mindenről ahogy kell, kedvenc dolgok stb.. Én egy mondatban említettem hogy a nyuszi a kedvenc állatom. Másnap amikor találkoztunk, kb 10 perc sétálgatás-beszélgetés után előkapott a háta mögül egy hátizsákban csücsülő plüssnyuszit.. Rettenetesen jól eset a figyelmessége,...a negyedik randin közölte hogy el akar venni feleségül, vár rám bármeddig) Azóta is sok sok meglepiben volt részem. Pl.:első karácsony: öt oldalas a4 papírra írt nekem verset(ami tényleg gyönyörű)(persze ezen felül még egy csomó mindent kaptam tőle.) Volt hogy úgy állított haza munkahelyéről, hogy a következő héten megyünk Pünkösdkor Gyulára két napra...(lefoglalta amíg dolgozott(őrködött, volt nete)vagy amikor reggelente hazajött, és 18.-sok voltunk(minden hónapban koccintunk ezen a napon mert akkor ismerkedtünk meg)és arra ébredtem hogy ott a csokor virág az éjjeliszekrényen(vagy a plüss, vagy a csoki,stb)Most lesz Júniusban hetedik éve hogy együtt vagyunk, négy éve házasokként, egy percig nem bántam meg hogy őt választottam.
Még annyit: Nagyon aranyos Tőled amiket te is megteszel a szerelmedért.
Penis felall , esz megall! - mondja a kozmondas es bizony pitiznek a ferfiak :o))))
Amikor megismerkedtünk, mind a ketten tulvoltunk az elsö fiatalsagon, en egy rossz hazassagon, ö egy hosszu, kilatastalan, közös tervektöl mentes kapcsolaton, igy tudtuk, mit akarunk. Egyikünk sem az a csöpögös romantikus fajta.Olyan masfel honapja voltunk együtt, mas varosban eltünk, csak a hetvegeket tölthettük együtt. Az ominozus hetvegen sajnos, nem jöhetett. Egyszer csak csengetett a futar, s hozott egy viragcsokrot, amit ö küldött - mintegy "kompenzalaskent".
Azota majd hat ev telt el, s sok viz lefolyt a Dunan. A parom azota is hajlamos meglepetesekre, de inkabb a szo hetköznapi ertelmeben: megmasszirozza a vallam es a nyakam, ha együtt ülünk estenkent a kanapen, mielött leül, megkerdezi, akarok-e kavet, joghurtot, csokoladet etc. Viragot, csokoladet hoz, vigyaz ram. Vagy nönapon velem jött egy olyan, nöi kabarera, amelyen a közönseg soraiban összesen 5 ferfi volt, s a parom volt az egyetlen, akit kipecezett maganak a müsor fö elöadoja, s felvitte a szinpadra, ahol különbözö, nem tulzottan hizelgö feladatokat kellett vegrehajtania. Ö nem mert nemet mondani, mert nem akarta magat blamalni - elöttem. En gurultam a nevetestöl, s nagyon büszke voltam ra ! Egy csomo nö közelemben gratulalt, hogy micsoda jo ferfi a parom, mert nem minden ferfi csinalta meg volna azokat a nem hielgö feladatokat.
Az apro, napi figyelmessegek, amelyek megedesitik a hetköznapokat, sokkal fontosabbak, mint a halivudi romantika, mert ezzel megmutatod, mennyire fontos neked a tarsad.
Ha szereted hogy pitiznek,tarts kutyat,ne ferfival kezdj!
A férjem egyszer régen, az ősidőkben (amikor még nem volt a férjem) csináltatott nekem egy pólót az egyik kedvenc dalom dalszövegrészletével. De sikerült hibásan leírnia, és így valami egész mást jelentett az egész, vicces volt :) De azért büszkén viseltem a pólót a kedvenc zenekarom koncertjén :)
Gyerekvállalás előtt nagyon sokáig bizonytalankodtunk, rengeteget beszélgettünk, rengeteg érvet felhoztunk pro és kontra. Amikor már kezdtünk kicsit belehülyülni a kérdésbe, a férjem kitalálta, hogy ne szarozzunk már, csináljuk felelősségteljesen és komolyan: dobjunk fel egy érmét, ha fej, lesz gyerek, ha írás, nem lesz (mielőtt bárki nekem esne, természetesen nem ez alapján akartuk eldönteni, csak kínunkban ökörködtünk). Írás lett. Aztán megállapítottuk, hogy nem szabályosan dobta fel. Újra. Megint írás. Akkor azt hiszem a férjem valami mágneses mezőre hivatkozva odébb állva megismételte. Ezt eljátszottuk még párszor, mire fej lett, mi pedig elégedetten megállapítottuk, hogy a sors úgy akarja, hogy legyen kölök :) Pár hónappal később karácsonyra, amikor már terhes voltam, bekeretezte azt a pénzérmét (nem is tudtam, hogy eltette), hogy majd a kiságy fölé tegyük :) Végülis inkább eltettük, mert nem akartunk mindenkinek magyarázkodni, hogy mi is az a pénz a falon :)
Én egyszer kaptam krepp papírból és bonbonból (konyakmeggy, amit imádok) készült csokrot.
Ez is egy nagyon figyelmes ötlet, biztos örülni fog neki.
A hozzáálláson is sok múlik: volt már olyan fiú (még a dinók előtt járunk időben) :) , aki, amikor "randira" mentünk, és eleredt az eső, azzal kezdett el foglalkozni rémülten, hogy jaj, elázik a marha drága nemtudommilyenbőr cipője... és rohanjunk gyorsan haza. Nem is találkoztam vele többé. Egy másik fiú viszont, amikor elkezdett cseperegni az eső, felkért táncolni a kihalttá vált utcán zene nélkül, csupán a szemerkélő eső tette sejtelmesebbé az utcai lámpák fényét, és megállapítottuk, hogy ha hűs eső mossa az arcunkat, még forróbb a csók... :))
Fiatalság, bolondság ugyebár... :D De ha valaki még fiatal korában sem bolond? :D
Szerintem kedves gesztus lehet pl. a versírás, zeneszám szerzése is a kedvesnek. Még ha nem is vagy egy koszorús költő, ha személyre szabottak és szívből jönnek a sorok, a hasonlatok, a legbotladozóbb rím is meghatódással tölti el a másikat. Ha hangszeren játszol esetleg, egy gitárkíséretes szerelmi vallomás is életre szóló emlék lehet. Vagy egy videoklip az eddigi közös emlékeitekből (fényképekből) egy mindkettőtök által kedvelt számra.
A memória is nagy kincs. Ha megjegyzed egy kívánságát, amit alkalomadtán valóra tudsz váltani, sosem felejti el. Az én leánykérésemet is azért tartom a világ legromantikusabbjának (számomra), mert megjegyezte egy évekkel korábbi megjegyzésemet a párom, ami arra vonatkozott, álmaimban hogyan képzelem el azt, ha valaki egyszer feleségül akar venni, és én miből fogom tudni, ez most az a pillanat... és amikor úgy hozta az élet, hogy elénk került egy spontán ilyen mesebeli helyzet, és én döbbenten vettem észre, szótlanul, szinte lefagyva, hogy jóisten, ez most az a perc, amiről álmodoztam, akkor neki hirtelen eszébe jutott, amit mondtam évekkel ezelőtt, és megkérte a kezem ott és akkor. Erre nem tudott készülni, mert ilyen jelenség spontán jön, azelőtt sem volt olyan és azóta sem a kettőnk közös életében, tehát ez annak is a bizonyítéka volt, hogy figyel rám.
Persze az évek során időhiány és hajszoltság és egyebek miatt sem mindig minden kérés teljesül, pl. többször is mondtam már, hogy a biciklimre úgy szeretnék egy általa készített romantikus stílusú kosárkát, de erre még nem volt ideje... vagy talán el is felejtette, bár ezt nem hinném. De azért érdemes megjegyezni az egyedi kis kívánságokat, mert szerintem ezek valóra váltása jelenti az igazi törődést.
Nekem az is szép emlék, mikor egy szerelmes hajnalon kiszaladt a kertbe, és más virág híján egy szál vadrózsával tért vissza nekem... :) De azt is tudom értékelni, ha elkészíti a kedvenc édességemet. Ja, egyszer egy fésülködőasztalt is csinált nekem, mert mindig vágytam rá, és gyerekkoromban sosem vettek nekem. Amit ő csinált, az pedig igazán gyönyörű is, és hát az ő keze munkája többet ér, mint bármi, amit a boltban megkaphatsz. :)
Én is hasonló módon szeretem meglepni őt. A lényeg, hogy valahogy benne legyen az ő kívánsága és az én alkotásom egyben. Abból már nagy baj nem lehet. :)
Dehát nem is venném át egy az egyben, miért tenném? :)
Pl. virágot nem fogok neki venni, mert allergiás rá. Tehát gondolkodok azért előbb mit hogyan lehet :)
De mondjuk virágra már találtam ki megoldást (egy film közben jöttem rá):beleteszem egy szép pohárba, gyöngykaviccsal lesúlyozom a szárát, felöntöm vízzel és egy kis fehérítőt teszek bele, hogy ne barnuljon be a víz. És kész, nem lesz baj a pollennel. A virágokat imádja, ezt tudom róla.
Én pl. úgy értettem, hogy erőletetett lenne más ötletét 1:1-ben átvenni, hogy írtam a repcsi+karkötő történetet. Megadhatom neked a bolt címét és a karkötő nevét, de ha be is szereznéd, lehet, hogy a barátnőd csak nézne, hogy honnan / miért szedted össze ezt a rondaságot. :-)
Köszönöm az eddigieket, kedvesek vagytok! :)
De azért tisztázzuk, hogy eddig csak azok történtek meg, melyeket felsoroltam és tetszett neki. Ha nem, akkor sem tiltakozott, nem küldött el...
Tehát nem volt marcipán, meg csokimáztól csöpögő romantika, se a rúzsát nem kentem el a tükrén szivecskefelhő közepette. Szerintem a fentiek teljesen vállalhatóak nekem is 28 évesen normális értékrendekkel rendelkező férfiként aki vonzódik egy nőhöz akire sokat gondol és a nőnek is talán kedves, figyelmes emlékek lesznek pár év múlva is, mikor már 30 lesz (magyarán nem 16 éves...).
Hogy miért lenne erőltetett olyasmiből meríteni, amit nem én találok ki, nem értem. Szerintem nem szégyen fejlődni, tanulni másoktól és a jó ötletekből ihletet meríteni. Senki sem úgy születik, hogy ismeri az összes hangszert és művészien tud játszani rajta, de ha van honnan tanulni és van akarat, akkor el lehet érni bármit.
Nekem nem kell bármi, én csak annyit szeretnék, hogy olykor meglephessem valami kedvességgel (tehát közel sem állandóan...). Szerintem ez nem szégyellni való, még ha lassan kezdtem is már így érezni magam azok után amiket helyenként olvastam.
No, de remélem senki kedvét nem vettem el, bátran folytassátok :)
Legfeljebb ha elszúrom, akkor egy csodálatos nővel és egy lúzerrel bővül a piac ;)
Igen, jó ezeket a dolgokat visszaidézni. :-)
Középső fiam születésekor császárnál megsérült a hólyagom, így 3 hétig voltam ágyhoz kötve a kórházban. Rendesen azt hittem, hogy bedilizek, de én sem tudtam, hogy lett volna jobb. Erre férjem beállított egy pici TV-vel és hozott egy notebookot meg mobil netet. Na az akkor és ott életet mentett. :-)
Tökéletesen egyetértek veled, tényleg személyre kell szabni a meglepetéseket, hogy ne bosszantások legyenek a jószándék ellenére. (A rúzsos tükörtől tuti kiakadnék egy csöppet az öröm mellett, pláne, ha az én rúzsommal lenne kipingálva... :D ). Azt viszont jó ötletnek tartom, hogy legyen egy kis élménybeszámoló-gyűjtőhely ez a topik, hogy lehessen belőle ötletet meríteni egy-egy gesztusra. :) Sokan elfelejtik ezeket az apró kis gesztusokat pár év után, pedig férfinak és nőnek egyaránt jóleshetnek szerintem.
Nálunk kettőnk közül én vagyok az ilyen kis kreatívabb az ötletek terén, meg nekem van valamivel több időm az esetleges szervezési dolgokkal járó meglepik megszervezéséhez, de néha nekem is figyelmeztetnem kell önmagam, hogy erről ne is szokjak le sok év után sem. :)
Na igen, meg vannak a férfiak, akiktől az ilyen nagyon távol áll. Ha az én férjemtől kapnék ilyen piros szívecskés cuccot, vagy szerelmeslevélkét, akkor azonnal mentőt hívnék, mert tuti, hogy nagy baja van. :-)
Én is így vagyok vele, szeretem a meglepetéseket, de az ilyen kis szívecskés pasitól menekülnék. Persze lehet, hogy a lány 16 éves és bejön neki.
Az egyedi dolgokat szeretem. Pl. az ismeretségünk elején említettem a férjemnek, hogy mennyire szeretem a gesztenyét. És ő elvitt gesztenyét szedni.
Persze kell egy kis udvarlás, de azért nem kell teperni. Mert ezt nem lehet évekig fenntartani, és utána a nő csalódni fog.
Nagyon kedves tőled, hogy ennyire igyekszel, látszik, hogy fontos neked az illető.
De szerintem sem másokat kellene utánoznod, hanem inkább rá figyelve kitalálnod, hogy mi az, aminek ő igazán örülne. Mert amitől az egyik nő elolvad, attól a másik esetleg frászt kaphat. Például itt írta valaki a kis szívecskés ajándéktárgyakat meg marcipánfigurát.... nos ha én ilyet kapnék valakitől, azt hiszem sikítva menekülnék tőle :) A szívecskékkel meg a cukimuki szerelmetes meglepiktől herótom van és a marcipánt is utálom... Ha a rúzsommal a tükörre rajzolna valaki, tönkretéve ezzel a rúzsomat, akkor sem repesnék az örömtől. Szerelmetes-szívecskés üzeneteket sem szívesen találnék meg mások előtt a táskámban, egyáltalán ne is turkáljon a táskámban :) Tudom, nagyon antiromantikus vagyok, de azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, szóval mielőtt mások tanácsát fogadod meg, jó, ha kipuhatolod, hogy az a kiszemelt hölgynek is kedveskedésnek számít-e, vagy inkább idegesítené őt.
Már ez is túlzás.
Nagyon kedves arcod/szemed van : imadhat!
Ne vidd tulzasba a korulrajongast : ami spontan jon , az vagy Te , ami mastol jon , az nem Te vagy...
////Ezt a post-it dugdosast felejtsd el: ultra ismert, es a huszadik papirosnal kicsuszik egy ingerult "a csuda vinne el!"///
miért akarsz másokat másolni?
Egy szál virág "csak úgy". Ha szereti az édességet, akkor apró csoki (pl Celebrations elosztva egy hónapra), vagy aranyos marcipánfigura "csak úgy". Szerelmes kis üzenetek a táskájába rejtve, amit aztán pl. a munkahelyén talál meg. Piros rúzzsal szivecske a tükörre rajzolva (már ha van piros rúzsa). Szuvenírboltból olcsó kis apróságok - szívecske, kis figura, emléktárgy, hűtőmágnes, akármi.
Arra figyelj, hogy ne legyen mindennap meglepi, mert akkor mondjuk úgy a 25. házassági évfordulótok tájékán már nehéz lesz tartani a szintet. De mondjuk hetente egy-két meglepi csodákra képes.
A férjemből például még így 20 év (ebből 8 év házasság) és három gyerek után sem veszett ki a romantikus alkat, amiért nagyon hálás vagyok neki.
Szerintem neked nem kell ötletért a szomszédba menned, és különben is, lehet, hogy ha más ötletét használod, akkor erőletett lesz.
Volt olyan, hogy tél volt (rühellem a hideget), egyik gyerek kicsi, másik a pocakomban, olyan jó lett volna egy kis meleg vízben ázni. Beültetett az autóba és elvitt Esztergomba az aquaparkba úgy hogy azt sem tudtam, hova megyünk. (Akkor még nem volt kész az Aquaworld.)
Nekem olyan a férjem, hogy mindent megjegyez, olyat is, amiről azt hinném, hogy egyik fülén be, másikon ki - és a megfelelő pillanatban az a valami visszaköszön. :-)
Pl. fél éve voltunk együtt, Máltára utaztunk, a repcsin nézegettem azt a Malévos újságot, és volt benne egy Frey Wille reklám egy álomszép karkötővel. Csak megjegyeztem, hogy ez mennyire szép, majd sose került elő többet a téma. Erre szeptember végén a szülinapomon ott figyelt a karkötő. :-) (Úgy csinált a repcsin, mintha nem érdekelné, de jegyezte a weboldalt, majd megkereste a bp-i boltot.)
Köszi! Neked milyen emlékezetes eseteid voltak? Szeretnék fejlődni, új ötleteket szerezni.
Nem vagyok egy romatnikus alkat, de ezek nagyon aranyosak! :-)