Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Folytatni vagy sem?
Létrehozva: 2018. június 30. 15:39
Sziasztok!
Adott két 26 éves fiatal, 2 éve együtt, ebből lassan 1,5 éve együtt élnek, szeretik egymást, viszont az élet 'nagy' kérdéseiben nem értenek egyet: a lány szeretne 30-pár évesen családot, a fiú még ebbe nem tud belegondolni, akar majd családot egyszer, de inkább később / nem tudja mikor / 35 után.. ezt őszintén meg is mondja. Alapból nem túl családcentrikus, a családjával sem szoros a kapcsolata; neki most a karrierje az első és talán szeretne külföldön is élni pár évet. De a lány jól érzi magát, nem vágyik annyira, de kimenne vele ha tudná hogy egyeznek a jövőt illetően. A fiú 'a lányt nem akarja otthagyni', 'akkor inkább ő se megy.
Mi lehet tenni ilyenkor? Várni és reménykedni, végülis odébb még a 30, vagy inkább tovább állni ha ilyen 'bizonytalan a helyzet'?Nem könnyű döntés, hiszen alapvetően szeretik egymást, jó az együtt élés... :(
:( azért ennyire nem vagyok elkésve szerintem...
De tudom, igazad van. Várok még valamennyit, de ha nem változik a helyzet akkor tudom hogy lépnem kell (sajnos :( )
Véleményem szerint sokat fogsz te még sírni ha minden így marad.
Nem, nem most, ( bár már most is labilis vagy lelkileg a meg nem hallgatás miatt a párod részérő a süketek párbeszéde miatt), de jön még kutyára dér.
Idősotthonban majd lehet keseregni,hogy "jaj de nagyon bánom hogy nem lett gyerekem" szlogennel.Nem azt mondom,hogy más, gyerekes, nem kerülhet idős otthonba, egyáltalán nem erről van szó.Soha nem tudhatjuk mit hoz a sors.De, ha kísérted, akkor többnyire te jársz rosszul.................................................... ............................................................ ............................................................ .................
26 évesen egyáltalán nem korai gyermekek szülésére gondolni és szülni is.
Ez pont ideális kor a nőknél a családalapításra.Különösen akkor,ha a tervei(k) szerint több gyermeket szeretnének.
Teljesen normális vágy ebben a korban.
Nem 15-16-17 felelőtlen gyerekről beszélünk, aki nem képes rálátni és értelmezni bizonyos dolgokat.
Ha a 26 éves is ilyen (mármint 16 éves ésszel van csak megáldva), akkor ott baj van.
Igen, csak nem mindegy hogy mikor. :)
Én sem tudtam 26 évesen, hogy mit akarok...ÉLNI...addig otthon voltam-szót fogadtam, tanultam...örültem a felnőttebb létnek, nem a családalapításon járt az eszem...pedig nő vagyok...
A helyedben "örülnék a mának", hogy jól megvagytok,nem filóznék a jövőn......aztán - ahogy telnek az évek - mindenkinek benő a feje lágya!
Sziasztok,
Köszönöm szépen a válaszokat , mindegyikben van sok igazság, és ez tényleg olyan kérdés amire nem fekete vagy fehér a válasz...
Egyelőre várakozó pozícióban vagyok, nem akarom feszegetni a témát egy ideig, ő is hagy gondolkodjon, végülis csak magában kellene ezt tisztáznia. Aztán ha eltelt bizonyos idő és felhozom vagy feljön magától a dolog, akkor majd úgyis kiderül változott-e bármi a hozzáállása. Az a baj, hogy úgy érzem, olyan fiatalok vagyunk még és nem tudnám emiatt egyik napról a másikra eldobni ezt a kapcsolatot. Persze éveket se fogok várni, az biztos, de még megpróbálok türelmes lenni. Remélem megéri :)
Egyébként meg hol lehet fiatal, de családcentrikus férfiakat találni a mai világban...? :( Lehet picit idősebb korosztályban érdemes nézelődni..
Hát ha már most is úgy gondolja, hogy 35 éves kora előtt semmiképp nem akar gyereket, akkor ez nem biztos, hogy változik.... Egy pasinak frankó 35 évesen is gyereket gyártani, meg később is, ezzel szemben egy nő petesejtjei 35 fölött erősen elkezdenek romlani (ezt egy nődoki mondta)... szóval ők egy idősek és a srác sokkal jobban ráér, mint a lány. Szerintem a csaj sem akart most konmkrét ígéretet, vagy ilyesmi, csak szeretné látni, hogy mégis mire számíthat. Azért az nem árt ám ennyi idősen, ha legalább annyit tudnak, hogy hasonlóak az életről alkotott elképzeléseik. Most nem kell ezek amolyan "nagy beszélgetések" legyenek. Én pl. a férjem elejtett megjegyzéseiből tudtam meg, hogy 2-3 gyereket szeretne, ahogy összejön, hogy vállalkozást akar, amit fel kell építeni, stb... ilyen dolgok. Azért mondom, semmi nagy tárgyalást nem tartottunk az élet nagy dolgairól, de BESZÉLGETTÜNK. Sokat. És ezekből kiderült az idők során, hogy hasonló elképzeléseink vannak. Ja és ehhez nem kellett 2 év
Nem családcentrikus, a sajátjaival sem tartja különösebben a kapcsolatot, szeretne még pár évet esetleg külföldön is élni, elképzelése szerint 35 után lenne ("egyszer majd" ) saját családja. Ez a saját jövőképe, ami független attól, hogy éppen kivel él. Neki a saját életéről ez jut eszébe.
Jó esetben mindenkinek van valami kialakult kép a fejében, például mondhatná bárki egy huszonegynehány éves lánynak, hogy szüljön most, ha ő 30 éves kora körül tervezi a családalapítást. Nem fog most szülni egy 5-6 éves kapcsolatra se, mert más a célja a saját életével. Egy férfi se fog 30 évesen gyerekeket gyártani, ha nem így képzelte az életét. Az, hogy azzal mik a céljai, akivel együtt él az ember, csak ezután következik a rangsorban, az elsődleges mindig az, hogy a saját életével mit akar kezdeni vki. Egy kapcsolatban ezt az egyensúlyt kell megtalálni, hogy a tervek, életcélok nagyjából ugyanarra az időszakra essenek, mert ha ez jelentősen eltér, akkor az feszültséget fog generálni idővel. Itt pedig legalább 5 év csúszásban vannak a saját életükre vonatkozó elképzelések.
2 év alatt meg sem ismerték még rendesen egymást.
2 év alatt meg sem ismerték még rendesen egymást. Miért ne változhatna a fiú elképzelése 1-2 év múlva? Jelenleg nincs is határozott elképzelése, még nem tudja mit is akar ezen a téren. Szóval nem az van, hogy kijelentette, márpedig ő nem akar családot. 26 évesen miért kéne lepattintani azt, akit szeret, akivel jó együtt?
A lány 5 év múlva családban gondolkozik, a párja leghamarabb 10 év múlva szeretne. Az ebből a szempontból mindegy is, hogy ki kivel, mert egymástól függetlenül teljesen eltérő a jövőképük, ez pont nem azt mutatja, hogy egy az utuk. Még 2-3 évet eltöltenek együtt, aztán kezdi majd frusztrálni a lányt, hogy ő már szülne, a párja viszont még vagy 7-8 évig "élni szeretne", és akkor majd jogosan mondhatja, hogy de ő mondta az elején is, hogy inkább 35 után szeretne családot, gyerekeket. Aki 30 körül már gyereket szeretne, tegyük hozzá teljesen normálisan gondolkozva, az nem fog még várni 5 évet, csak idővel egyre feszültebb lesz és ez egyre több feszültséget generál majd kettejük között is. Aki most ezt gondolja, hogy majd 35 éves kora után akar apa lenni, az nem fogja meggondolni magát 4 év múlva.
Szerintem igenis fontos lenne kivesézni a terveket, őszintén beszélni arról, hogy mennyire van kőbe vésve és miért, hogy 35 év után gondolkozik családban -anélkül, hogy bírálnák egymás elképzeléseit, vagy terveit. Utána viszont komolyan érdemes elgondolkozni azon, hogy megéri-e több energiát fektetni ebbe a kapcsolatba. Az őszinteség és kommunikáció alap, nem gyerekek már 26 évesen, és senkinek nincs joga önző módon rabolni a másik idejét. Nem 2-3 év múlva kell erről beszélgetni, mert - főleg egy nőnek - nem majdnem 30 évesen kell szakítani olyasmi miatt, amit már sokkal korábban is lehetett volna tisztázni függetlenül attól, hogy egyébként tényleg összepasszolnak-e, vagy sem.
Ht itt van a kutya elasva!Ha majd akar gyereket egy joval fiatalabb novel akar kezdeni,es addig csak fecserli az idodet.26 eves lany nem mai csirke,ha komoly a kapcsolat,gyerek,hazassag,ha nem akkor kar az idodet toltened vele,az evek szallnak...itt a 30,es tobb de nem vele,bocsi,hogy ilyen brutalisan oszinte vagyok...
Mondjuk a pasi karriert akar építeni, egzisztenciát kialakítani. Egy 26 éves férfi. Nem tudom, ez mitől nem érett gondolkodás?
Lehet, egyszerűen arról van szó, hogy szüksége van egzisztenciális és anyagi biztonságra, és ha ez megvan, ő maga fogja úgy érezni, hogy de jó lenne egy szupi kis család.
Az, hogy most még nem tudnak a jövőjükről érdemben egyezségre jutni, nem jelenti azt, hogy nem egy az utuk. Max. van egy kis csúszás kettejük között.
Szerintem kár lenne ilyen rövid idő elteltével felrúgni egy olyan kapcsolatot, ami alapvetően jól működik.
Nekem nem az jött le, hogy a srác elzárkózik a családalapítástól. Egyszerűen még nem gondolkodik ilyesmin, pláne határidőben nem.
Ti konkrét nyilatkozatra akarta rábírni, ami nem igazán jó. Szerintem azzal sincs az égvilágon semmi baj, ha valaki 2 év együtt járás után még nem tudja eldönteni, hogy ez a kapcsolat megfelelő lesz-e hosszútávon. Ha eltelik még kb. két év, és nem tart sehová a kapcsolat, akkor már érdemes elgondolkodni a folytatáson, most még szerintem korai ezen vívódni.
Tökéletesen igazad van!
Manapság tényleg az a trendi,hogy egyáltalán nincs,vagy csak halvány,komolytalan elképzelésük van a huszas,harmincasoknak az életükkel,párkapcsolatuk alakulásával kapcsolatban. Élnek bele a világba,elég számukra,ha jó a szex,van munkájuk,van pénzük szórakozásra is,hasonló a baráti körük,lehet jókat dumálni,kajálni stb. aztán évek múlva majd (talán) kialakul valami.
Akinek mégis vannak határozott elképzelései egy párkapcsolatban,képes érett,felelősségteljes felnőttek módjára gondolkodni,tervezni,mint a TI,az sajnálatos módon manapság már furcsa. Amúgy egy két éve tartó kapcsolat,együttélés már nem annyira fiatal kapcsolat. Az évek meg nagyon gyorsan telnek. És egy 26 éves nő gyakran sokkal érettebb,mint egy ilyen korú pasi.
A TI abszolut családcentrikus,a pasija meg egyáltalán nem. Ritkán fordul elő,hogy egy ilyen pasi egyszercsak teljesen megváltozik és abszolút családcentrikussá válik. A TI-nek vannak az életével,jövőjével kapcsolatban határozott elképzelései,a pasinak meg (még?) nincsenek és beszélni sem nagyon akar róla. Neki így jó,de,hogy meddig,azt sajnos ő sem tudja. A TI-nek még(!) jó ez így,de,hogy meddig,azt nem tudni,de sanszos,hogy ahogy telik az idő,egyre kevésbé lesz elégedett és türelmes.
Sajnos, vagy nem, az Élet téged igazol.
Ezt a hszt minden lánynak recept nélkül felíratnám, mert így igaz!!!
igen, nekem ez hiányzik. Ha csak teoretikusan is, de beszélhessünk már a jövőről, hogy 'majd ha egyszer összeházasodunk és jönnek a gyerekek' stb... szó nincs arról hogy kőbe kellene ezt vésni, csak beszélni róla. De azt mondja, szeret, el tudja velem képzelni, és úgy gondolom őszinte (kivéve ha egy óriás hazug disznó, én meg szörnyű emberismerő :D )
Nehéz,nehéz ügy.
Ha nem lehet beszélni azzal akivel együtt akarjuk leélni az életünket,mert ő simán mismásol/nem beszél/smúzol, hogy lehet neked jövőképet dédelgetni?!
Nincs jövőkép vele.
Csak ennyi.De,ha neked így is jó, akkor az mégiscsak jó neked.
Igen,igazad van.A TI majd 40-45 évesen 100 ezerszer jár különböző orvosokhoz különböző műtétekre,hogy összejöjjön nála a várva várt gyerek.Akiért már most is epekedik.De, most a pasi a fontos..............
És ahogy írtam, a férfi akár 80 évesen is tud gyereket csinálni, míg egy nőnek hamarább csengetnek ............
Igen, ebből a szempontból nem túl szerencsés, hogy azonos korúak vagytok, bár nem lenne ezzel semmi gond, ha az ő jövőképében nagyjából ugyanarra az időre lennének tervezve élethelyzetek ( pl. gyerekvállalás ), mint a tiédben. 5 év eltérés szerintem túl nagy kompromisszum, főleg úgy, hogy nála az lehet akár 40-hez közelebb is majd.
Én nem vagyok annak híve, hogy az ember 26 évesen hallgasson a terveiről a békesség kedvéért. Persze, nem napi szinten kell ezzel előjönni, de én óvakodnék attól a férfitól, akinek nincs jövőképe, nincsenek tervei, és főleg attól, aki kerüli ezt a témát, aki nem szívesen beszél erről.
Szia, köszi szépen a választ! Igen, a 35 nekem nagyon távolinak tűnik :( beszéltük is a párommal egyszer félig viccesen-félig komolyan, hogy milyen jó lenne ha én 4 évvel fiatalabb, vagy ő 4 évvel idősebb lenne. Akkor talán jobban 'összeérnének' ezek a vágyaink.
Köszönöm a válaszokat, elgondolkodtatóak :)
Tudom hogy nem kellene még ezen agyalnom 26 évesen, de amikor először szóba került és teljesen elzárkózott az ilyen tervektől, az elég hideg zuhanyként ért. Miért nem lehet ilyesmiről beszélni vele? Én meg sajna rágörcsöltem, hogy vajon mindig így fogja gondolni, vagy fog ez változni nála idővel? Mi van ha nem..?
Próbálok nem határidőket szabni, de úgy érzem éveket úgysem tudnék várni. Viszont szeretem, így nagyon nehéz lenne szétmenni, bízok benne hogy megérik erre.. Ahogy cabron is írta: nem hozom fel a témát és próbálom csak jól érezni magam (és nem görcsölni ezen :D ) remélem megéri várni és nem csak az időmet pazarlom.
Etilány: igen, nekem ez hiányzik. Ha csak teoretikusan is, de beszélhessünk már a jövőről, hogy 'majd ha egyszer összeházasodunk és jönnek a gyerekek' stb... szó nincs arról hogy kőbe kellene ezt vésni, csak beszélni róla. De azt mondja, szeret, el tudja velem képzelni, és úgy gondolom őszinte (kivéve ha egy óriás hazug disznó, én meg szörnyű emberismerő :D )
Szia !
Teljesen megértem az aggodalmaidat, bár láthatóan kevesen értik, mert nem trendi manapság 26 évesen családra, gyerek kérdésre koncentrálni. Én a magam részéről azt gondolom, hogy teljesen normálisan gondolkozol, 26 évesen nőként igenis helyénvaló, ha foglalkoztat, hogy az a férfi, akivel az idődet töltöd mit tervez a saját jövőjét tekintve és ez belefér-e a te jövőképedbe. Mert ha nagyon nem, akkor most kell elköszönni tőle, az élet iszonyú gyorsan telik és nem hiszem, hogy érdemes egymás idejét rabolni, bármennyire jó a mostani állapot.
Nyilván benne van a pakliban, hogy 35 éves kora előtt mégis családot alapítana, de erre semmi garancia, és ha jól értem, akkor ez szögesen eltér a te elképzeléseidtől, mert te nem 35 évesen akarsz majd első gyereket szülni. Lehet, hogy így is akkor fogsz, mert ugyanilyen fiút találsz sokadik nekifutásra is, de én azt mondom, hogy adj esélyt magadnak, az élet túl rövid ahhoz, hogy ne a vágyaid szerint éld. Ez amit vázoltál szerintem túl nagy kompromisszum lenne részedről.
Ez még igaz is lenne, de azért az nem árt, ha alapvető dolgokban hasonlóan gondolkodnak. És az hogy legyen-e gyerek, elég alapvető. Nyilván nem azt mondom, hogy papíron meg kell mindent A-tól Z-ig tervezni, meg hülyeség is így eltervezni, hogy na várok 30 éves koromig... Viszont pl. ha én úgy gondolom, gyerekkel lenne teljes az életem, a párom viszont nem, akkor nekünk nem egy az utunk...Ez nem jelenti, hogy állandóan feszegetni kell a témát... de pl.mikor mi a férjemmel megismerkedtünk, elkezdtünk együttjárni, elég hamar megbeszéltük, hogy a páros élet optimális formája nekünk a házasság, meg hogy gyerekeket szeretnénk, és akkor amikor már fel tudunk mutatni valamit. Sok mindenben lehet kompromisszumot kötni, de a gyerekvállalás szerintem pont nem ilyen. Azt vagy mindkettőnek akarni kell, vagy egyiknek sem.
Az azért nem jó jel, ha beszélni sem lehet vele a jövőtökről... bár lehet, hogy két év után még korai neki...vagy nem tudom... Viszont határidőket kitűzni, hogy várok 30 éves koromig, aztán meglátjuk... mégis minek? Ahogy telik az idő úgyis látni fogod merre halad a kapcsolatotok és ha nem egyfelé toljátok azt a bizonyos kocsit, akkor inkább hagyd, akkor is ha ez már fél év múlva bekövetkezik. Határiőket kitűzni szerintem butaság... mi van, ha kivárod a 30-at és közben elmegy melletted a "nagy szerelem"? :)))
Ne haragudj, de ez úgy hülyeség, ahogy van. Ebben a kapcsolatban jelenleg a pasi gondolkodik éretten és felelősen, Ti-nek le kéne higgadnia, és átadni magát az érzelmeknek. 26 évesen 2 év ismeretség után az égvilágon semmi más "dolga" nem kéne legyen.
26 évesek vagytok, még csak két éve együtt, és ilyeneken agyalsz ahelyett, hogy élveznéd az együttlétet, ami alapvetően jó?
Örülj neki, hogy ilyen józan gondolkodású a pasid, 2 év után nem igazán tudja/akarja kategorikusan kijelenteni, hogy te leszel élete párja.
Ja, és ne zaklasd még az élet nagy kérdéseivel, mert menekülni fog, ha sarokba szorítod!
Ha nem juttok egyről a kettőre, akkor vergődés lesz az egész további életetek.
Hát itt felmerül a kérdés: neked miért jó így?
Ez itt és így a süketek párbeszéde. Szépen elvegetáltok egymás mellett.
Van egy érdekessége ennek a dolognak amúgy:s ok sok év múlva egyszer rájön a pasidra hogy gyereket akar, csak akkor egy másik náladnál fiatalabb nővel.
Te meg ott állsz és nézel mint Jenő a moziban, és - fogadjunk - lesz egy újabb topik,kb ezzel a címmel : Átvert a pasim!
Akkor- bevallom - nem foglak sajnálni.Mert egyetlen pasi , no vagy nő - sem ér annyit,hogy valakivel évekig egymás mellett áljünk és nem lehet megbeszélni alapvető dolgokat. Neki akár 8x -ben is lehet gyereke, te meg lekéstél mindenről.
Erre szokták volt mondani: Szar van a palacsintában.
Bocs
a vulgáris kifejezésért, de erre a szitura - szerintem -ez illik a legjobban.
Szia! Köszi szépen a választ :) Igen, tudom az lenne a legjobb, csak sajna hiába beszélünk róla, nem jutunk egyről a kettőre.. Ő nem tud nekem semmit mondani, nem tudja akar-e majd pár év múlva családot, a 30at inkább elég korainak tartja. Szóval nem túl bíztató, viszont reménykedem hogy megérne addig, mert én jelenleg nem tudnám mással elképzelni a jövőmet :(
Szia! Nem vagyok kontrollmániás, csak szerintem az embernek ha van egy stabil kapcsolata, akkor természetes, hogy szeretne közös terveket szőni... de ahányszor szóba kerül a jövő, mindig csak falakba ütközök, nem tudunk ilyesmiről beszélni. Azt mondja, el tudja velem képzelni, viszont az hogy ez mit takar, az rejtély. Nekem nem olyan nagy talány, hogy én szeretnék előbb-utóbb gyerekeket, családot, elég családcentrikusnak tartom magam, vele ellentétben. :(
Bocs.hogy ezt kérdezem, de kontrollmániás vagy? Ki jósolhatná meg, hogy mi lesz? Ha szereted a pasidat, nincs kérdés. 1-2 év alatt sok minden alakul, változik, és meglátjátok, hogyan alakul az életetek. De hogy így nekiállj esélyeket latolgatni....hát nekem kicsit "beteg".
Ezt éppenséggel pont kettőtöknek kellene megbeszélni.
Amikor ennyire nincs egyetértés alapvető és sorsfordító kérdésekben, bárki bármit mondhat, az ellenkezője is bejöhet.Tuti.