Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ez mennyire komoly?
Létrehozva: 2019. július 23. 14:33
Sziasztok!
Férjemmel babát szeretnénk. A minap összevesztünk és volt egy nagyon durva megjegyzése, ami így szólt: "remélem nem estél teherbe, mi lenne itt szegény gyerekkel, ahol folyton veszekszenek?" Annyit tudni kell (meg még rengeteg mást is tudni kéne), hogy a kapcsolatunk sosem volt mentes a vitáktól, a férjem nagyon hirtelen haragú és dühében elképesztő dolgokat tud mondani, amit rendre megbán később. (hadd jegyezzem meg, hogy bár ez a poszt csak a negatív oldalról szól, egyébként nagyon jó ember és a hétköznapjaink a vitákat leszámítva kiegyensúlyozottak). A probléma az, h mikor egy vita elharapózik, akkor mintha egy másik emberrel állnék szemben. Ilyenkor, hiába tudja, hogy mennyire letaglóz vele, nem tudja türtőztetni magát, és a dolog rendszeres, pár hónap múlva egy veszekedés során újra mond valamit hasonlót, ami a kapcsolatunk alapjait rengeti meg. Neki általában két óra múlva semmi baja nincs, és úgy folytat mindent tovább, mintha semmi nem történt volna, én meg napokig (sőt néha tovább) depis vagyok. Erre is csak annyit mondott (mint általában), hogy haragjában mondta, sajnálja, nem kellett volna és természetesen nem gondolja komolyan, mindezt elég flegmán. Én viszont néha már nem tudom mit gondoljak...hogy képes valaki akár haragjában is ilyeneket mondani? Van valakinek hasonlóan működő társa?
Download wcc1 mod apk asdasdADSF
Az a lelki érettségétől függ.
Nem mondhatjuk meg hogy mit tegyen, de megmutathatjuk a két út lehetőségeit. Az egyiknek a végkimenetele is látszik, a másik verzió képlékeny, ő alakithatja.
Azt szerintem te is tudod, egy érett személyiség az irásomra első körben úgy reagál mintha pofon vágtam volna. De egy érett személyiség képes megfontolni a szavaimat, és helyesen dönteni.
Egy romboló kapcsolatból igen nehéz kilépni, és a megtépázott önbizalmat újra felépiteni. Sokan megijednek ettől, inkább maradnak a biztos rosszban, semmint a bizonytalan másféle életet választanák. Az a szörnyű, hogy a biztos rossz sok embernek a stabilitást jelenti.
Az a baj hogy némelyik nőnek bizonyos életkor után eljön az "utolsó pillanat" érzése. Szó szerint ész nélkül kapaszkodnak olyan férfiakba, akikről lebeszélnének más nőket.
Ezzel mondjuk még semmi baj nincs.
De a gyerek a szerelem gyümölcse kell hogy legyen, nem pedig háztöltelék, életűr töltelék.
Szerelem viszont sok kapcsolatban nincs. A kezdeti 2 év lelkesedése elmúlik, és elkezdik tisztán látni egymást, megy a pad alatti rugdosódás. kifelé mit is mutatnak? Minden szuper, remekül megvannak csak ... no igen, az a csak szó. Az a lényeg. Ha én jól megvagyok valakivel akkor nincsen csak, akkor én a másikat úgy szeretem, úgy fogadom el ahogy van. A csak szó a baj jelenlétét jelzi, márpedig ha baj van egy párkapcsolatban, akkor az a kapcsolat már nem kielégitő. Tehát, mire is hozzanak létre sokan gyereket, az instabil párkapcsolatra ami kifelé gyönyörű, de egyébként időzitett bomba?
Nem értem az embereket. Mély tiszteletem a kivételeknek. Inkább éljen egy nő egyedül, inkább vállaljon gyereket egyedül, mint egy méltatlan kapcsolatban.
Gondolatébresztést csak az arra fogékony embereknek lehetne végezni. Akiknek nem csak a szemeik nyitottak a szépre, világra, hanem a lelkük is.
en most nagyon kivancsi vagyok , h mit fog erre valaszolni a TI
Hú, Nikita, nagyon jó gondolatok voltak! Ponrt eszembe jutott (csak közben másfelé kanyarodtak el a gondolataim) az is, amit írtál, hogy tényleg ettől a pasitól kell neki gyerek, meg, hogy ez az utolsó lehetősége.. miért is? Miért is kell rögtön abszolválni a gyerekkérdést 35 évesen? Összejöhet az 36 évesen is, mástól is. A másik meg, szíve joga mindenkinek úgy cseszni el az életét, ahogy akarja, de tényleg, ilyen sorsot szán a gyerekeinek? Hogy azok se merjenek semmit megbeszélni az apjukkal, mert hú, begurul?
Van egy gondolatom, csak eszembe jutott: sok férfi (a 30-as korosztály), úgy gondolja, korai még a gyerek, és ha egy nő gyereket, családot akar, akkor menekülnek (ez nem az én tapasztalatom, hanem olyanok panaszolják, akik komolyan társat keresnek..). Na most, főhősnőnk pasija elvileg ebben más: azt mondja, akar gyereket.... és ebből TI leszűri, hogy akkor nekik jó az életük mert ugyanabban az irányban gondolkodnak.. Hát izé... Normál esetben az ember lánya meggondolja, ki az, akinek és akitől gyereket szülne, és nem azon agyal, hogy gyereket KELL szülnöm, MOST, mert már 35 ÉVES vagyok, tehát kellene ehhez egy faszi, aki nem mond nemet... Szóval, ez csak azért jutott eszembe, mert a jelek szerint a TI még mindig azon pörög, hogy gyerek kellene, meg a pasi is akar, blabla, az meg nem nagyon jut eszébe, hogy lehetetlen így élni anélkül, hogy az ember bele ne keseredne, hogy azt lesse, mitől akad ki a pasija...
Na, hátha gondolatébresztők leszünk:))))
Az utolsó lehetőséged nem az hogy ebben az életben ettől a férfiól gyerekeid szülessenek.
Az utolsó lehetőséged az, hogy ebben az életben ettől a férfitól megszabadulj.
Ha azzal a nővel igy bánik akit szeret és akitől gyereket akar, akkor a gyerekeiddel is ugyanigy fog bánni.
A gyerekeidnek is ilyen sorsot szánsz? Vagy neked az mindegy, csak legyen már gyerek?
Miért nem hiszel a szerelemben? Amit ti műveltek az nem szerelem. Szerelmes ember nem bántja a társát. Bolond emberrel pedig csak a hülye köti össze az életét.
Kérdés amire őszintén tudod a választ és csak magadnak válaszolj. Annyira "szar" nő vagy, hogy senki másnak nem kellesz? Annyira leértékeled önmagad, hogy veled meg lehet ezt tenni? Csak ennyit érsz, bocsánatkérések és meghazudtolások sorozatának a főhősét? Ő az aki mellett boldogan fogsz élni? Biztosan ő az akit a gyerekeid apjának szánsz? Hátralévő életedben kiknek szeretnél majd panaszkodni? Ja igen, ezt már most döntsed el, mert többen elfordulnak majd tőled, és még többen lenéznek. 35 éves korod után megszűnsz nőnek lenni, nem működik a tested, nem lesz peteérésed? Miért nem bizakodva szemléled a jövődet? Miért akarod fiatalon élve eltemetni önmagad?
Nem a férjednek van szüksége pszichológusra, hanem neked. Ő jól eléldegél a dilijével de te kishitű vagy, már most érezni hogy a lelked megnyomorodott.
Kemény szavak, ám hasznosak. Haragudhatsz rám miattuk nyugodtan, az az én közérzetemet nem befolyásolja.
Ez esetben gyakorlatilag a pároddal beszélni sem lehet a dologról, mert azonnal kattan. Igen, vsz. tudja ő, hogy nem OK a viselkedése. A baj az, hogy esze ágában sincs változtatni rajta. Azt tudni kell, hogy egy terápia nem feltétlenül feltáró jellegű. Tehát: kérheti azt, hogy "csak" technikákat mutasson neki. Esetleg megpróbálhatja a relaxációt. Nem kell mindjárt egy évekig tartó pszichoanalízist bevállalni. Esetleg lehetne próbálni a csoportos terápiát, pl. nagyon jó szokott lenni a pszichodráma (azt én is próbáltam, jó volt). Ha ő is akarja a babát meg a közös életet veled, akkor nyugodtan megmondhatod, hogy neked ez így nem megy (mármint, ha tényleg nem megy). Ha nem kezd valamit az indulati kitöréseivel, akkor nem fog magától javulni és egyre nehezebb lesz elviselni, ha már most zavar. Én értem, hogy szól a vészcsengőd a korod miatt, de azért gondolj bele, hogy ilyen áron is akarod a gyereket? Esetleg akarod úgy is, hogy nem vele neveled fel? Nem kell erre itt és most válaszolnod, csak rágd át magadban. Meg, h a párod már attól bepöccen, hogy megemlíted a terápiát, akkor nem tudom, hogy mire érted, hogy "egyébként jól működik a kapcsolat". Hogyan működhet jól egy olyan kapcsolat, ahol óvatoskodnod kell, hogy milyen témákat hozol fel, hogy nehogy felhúzd? Az elkövetkező éveidben tojáshéjon akarsz egyensúlyozni, hogy vajon mitől fog begurulni a párod?
sztatuszorzo = statusz orzo es statusz vedo agresszio
Tudod meg mi jutott eszembe ? Az agresszio fajtakban van verbalis agresszio , van kommunikacios vita, amiben gyakran hasznalnak az emberek agressziv elemeket , vannak tudatos es ahogy Te is irta tudatalatti agresszio , de van szatuszorzo es statuszvedo agresszio is . Ezeket a kornyezet ismeri, de megoldani feltarni szakember tudna .
Azt mindenképpen hozzá szeretném tenni, hogy a gyerekvállalást semmiképp nem szeretném elodázni. Nekem erre már nincs időm, 35 éves vagyok, ilyenkor már rizikós játszani az évekkel. Nekem valőszínűleg itt és most ezzel a férfival van az utolsó lehetőségem arra ebben az életben, hogy gyerekeim szülessenek....
Köszönöm az ötleteket! Elég jól látjátok a helyzetet. A férjem valóban nem érzi, legalább is úgy tesz, mintha nem érezné, hogy ezzel akkora probléma lenne és sajnos ha nyugodt pillanatában próbálok visszatérni rá, akkor is hamar elindul a pumpa megint...nagyon nagyon óvatosnak és végtelenül nyugodtnak kell lennem vele ilyenkor, de kb 10 percem van és ha nem hagyom abba, borul minden. Vagyis ez egy rendkívül érzékeny téma nála, szerintem valahol mélyen érzi, hogy problémás a viselkedése és inkább hárít. Egyszer próbáltam pszichológust javasolni neki, ami mélységes felháborodást váltott ki nála, merthogy én bolondnak nézem őt. Egy hónapig próbáltam rávenni különböző módszerekkel, de teljesen elzárkózott. Annyival elrendezte, hogy ő nem hisz ebben és kész....és innentől kezdve sajnos tényleg nem látom értelmét. Ezek a terápiák valóban akkor hatásosak ha az alany felismerte, h segítségre van szüksége és akarja a változást. Ő tehát nem akarja. Úgy gondolom valami nagyon mély sebeket tépnénk fel vele, vagy olyasmire derülne fény, ami valamilyen gyengeségére utalna, ezt pedig egyszerűen nem vállalja be. Közben mondja, h csak tőlem szeretné a babát és hogy nélkülem el sem tudja képzelni az életét. Tenni mégsem hajlandó azért, hogy ez a dolog köztünk jobb legyen.. :(
off : K Thomas - R. Killmann es a Mindfulness is nagyon jo . Erdemes elolvasni .
Valtozatlanul azt mondom . segiteni csak azon lehet aki maga is akarja a valtozas .Igy parod nyugodt allapotaban meg kell/ lene beszelni h viselkedese , reakcioja Teged bant . ha ezt elfogadja es akarja a valtozast lehet szakemberhez fordulni .ha ez a probalkozas nem jar/ na sikerrel Neked kell eldontened mennyi az az indulati agresszio, indulati kitores amit eltudsz, kepes vagy elviselni .
Nem hiszem, hogy egy egyszerű stresszkezelő tréning ide elég lenne. Szerintem a pasinak bizonytalan a személyisége, gyakorlatilag bármikor pánikba esik, mintha lenne egy énje, aki hárítja a kapcsolatot, a gyerekvállalást, mindent. Szerintem tisztáznia kéne magában, hogy miért van benne ez az ingadozás, talán a gyerekkori családja nem működött tökéletesen, és tudat alatt nem szeretné újraélni az ottani kudarcot, vagy ilyesmi... Vagy lehet, hogy eleve nehezen bízik meg bárkiben, fél attól, hogy elárulják, és ha nem klappol minden, akkor ettől ijed meg, és válik agresszívvé... Ezek csak tippek, szóval egy rendes szakemberrel szerintem mélyebben bele kéne mennie ebbe.
Nem dőltem be neki! :))) Csak leírtam, hogy nem konkrétan egy adott tréningre/terápiára gondoltam, hanem úgy általában a stresszmenedzsmentre.
Ne dőlj be terdszelinek! Ő sem szakember,lövése sincs a dologhoz,szokása szerint csak blöfföl. Az 'okosságait' rendszeresen csak a netről hozza,melyeket aztán igyekszik ügyesen tálalni. Saját kútfőből a legtöbb esetben semmit nem tud,mert ő az,aki csak azt tudja,hogy hol kell keresni egy adott témában. Ez nem lenne baj,de azonnal kilóg a lóláb,ha hozzáértővel találkozik és ez itt már többször előfordult.
Amúgy béke van!
Stresszmendzsment és nem menedzser:)). Amúgy én csak a kognitív viselkedésterápiát ismerem valamennyire. Nem vagyok pszi, csak tudom, hogy léteznek indulatkezelő/stresszkezelő terápiák.
off : stresszmenedzser trening ? kulonben az agresszio termeszetes emberi cselekves csak az idozites ok, gyakorisag valtozo .Te melyik treningre gondolsz ? Kenneth Thomas - Ralf Kilmann ? ott 5 lehetosegre koncentralnak : szerepel benne az elkerules , a kompromisszum es az egyuttmukodes is igaz . Az indulatkezelest gyermekkorban tanulja meg az ember jo esetben .Sokszor neurologiai ,neurologiakemia a hattere , genetika is allhat a hatterben .Kognitiv viselkedes terapia szerint az ember hiedelmei meghatarozzak az erzelmi reakciokat , viselkedeseiket . es mivel TI ferje tulzottan nem erzi viselkedeset olyannyira zavaronak igy nagyon ravenni sem lehetne therapiara .de valahogy szembesiteni lehetne onmagaval .szivem szerint egy Jon Kabat Zinn :Mindfulness treninget javasolnek amire mindketten elmennenek . Mindkettojuk profitalna belole . Utana johetne a gyerek
off : stresszmenedzser trening ? kulonben az agresszi termeszetes emberi cselekves csak az idozites ok, gyakorisag valtozo .Te melyik treningre gondolsz ? Kenneth Thomas - Ralf Kilmann ? ott 5 lehetosegre koncentralnak : szerepel benne az elkerules , a kompromisszum es az egyuttmukodes is igaz .Indulatkezelest gyermekkorban tanulja meg az ember jo esetben .Sokszor neuroliai hatter genetika is allhat a hatterben .Kognitiv viselkedes terapia szerint az ember hiedelmei meghatarozzak az erzelmi reakciokat , viselkedeseiket . es mivel TI ferje tulzottan nem erzi viselkedeset tulzottan zavaronak igy nagyon ravenni sem lehetne therapiara .de valahogy szembesiteni lehetne onmagaval .szivem szerint egy Jon Kabat Zinn :Mindfulness treninget javasolnek amire mindketten elmennenek . Mindkettojuk profitalna belole . Utana johetne a gyerek
Nyilván. Én speciel azért írtam azt, amit. Hogy azon gondolkodjon képes-e, akarja-e ezt a viselkedést tolerálni. Még stressz/indulatkezelő tréninggel sem biztos, hogy képes lesz a férje visszavenni, ha meg nem az a típus, aki elmegy "agyturkászhoz", akkor nyilván a férj viszont nem érzi gáznak, hogy ilyen szinten kikel magából. Ez két nagyon ellentétes hozzáállás egy veszekedéshez...
Ha nem tudod vele megértetni,hogy miért kellene szakemberhez fordulnia,akkor nem túl szerencsés közös jövőt prognosztizálnék. Próbálj meg akkor beszélni vele,amikor nyugodt, "olyan,mint egy bébi",hogy keressetek egy szakembert (pszichológusra gondolok),mert ez így neki sem jó. Ha veled valóban közös jövőt,gyereket szeretne,akkor ez nagyon fontos lenne. Ha gyereketek lenne,akkor már két "gyerekkel",ahol az egyikük életkora szerint felnőtt,már végképp nem tudnál boldogulni.
Ha ő is akarja a gyereket, akkor mindenképp próbáld meg rávenni valami stresszkezelő tréningre. Vannak módszerek. Kérdés, hogy mi a célja azzal, amikor ilyesmit vág a fejedhez? Nem tudom min veszekedtetek, de ez a "remélem nem vagy terhes...stb" valahogy olyan kontextusba nem illő, mert ez nem érv Egy újszülött mellett te is sokkal érzékenyebb leszel, plusz fáradt, meg ő is. Ha most sem tudja kezelni az indulatait, akkor mi lesz, ha fáradt lesz, mert éjjel azért őt is felébreszti a gyereksírás, nappal meg dolgoznia kell. Te meg nyűgös leszel és próbálod magad összekaparni. Egy higgadt és nyugodt állapotában kérdezz rá, hogy biztos akarja-e azt a gyereket. Esetleg vesd fel, hogy te még várnál vele, és nézd meg mi a reakciója. A gyerekvállalás áldozatokkal is jár, a párod kezdhetné azzal, hogy akár csak a te kedvedért elballag egy stresszmenedzsment tréningre. Még az is lehet, hogy azt veszi majd észre, hogy hasznos:)))
A topik azért idult,mert a helyzetet a TI problémának érzi és érdekelte,hogy mások ilyen helyzeteket miképp oldanak meg.
Ő ugyanis tanácstalan,neki a könnyed vigyorgás,a szituáció bagatellizálása nem megoldás,melyek az intítóból számomra kiderültek.
Tényeket írtam,melyek nem fantáziák szüleményei,hanem sokéves valós (szakmai) tapasztalaton alapulnak.
Köszönöm az eddigieket!
Nyilván nem attól fogom függővé tenni h ezt mennyire tűröm jól vagy sem, hogy ki mit mond, egyszerűen kíváncsi voltam, mert hajlamos vagyok egyébként felfújni dolgokat. ..és nem, ez a szint már nálam sem fér bele. Mivel viszont a kapcsolatunkkal alapból nincsen gond (volt ilyen kérdés), tehát az alapok rendben vannak, közös jövőben gondolkozunk, mikor higgadt (és szerencsére általában az), akkor teljesen egyértelműen mondja h szeretne gyereket és rajta is vagyunk az ügyön rendesen, ezért egy-egy ilyenért nem tudom, vagy nem szeretném elhagyni. Tehát nem azt mondtam, h az alapok nem jók, hanem h dühében képes olyanokat mondani, ami arra enged következtetni, mintha nem lennének rendben, de az a durva, hogy mikor lehiggad, ezt egy az egyben cáfolja, és megint visszakapom az egyébként tök rendes férjemet. Nála ez leginkább olyankor jelentkezik, mikor nincs lehetősége sporttal levezetni a feszültségét (rengeteget sprotol, minden nap megy szinte) ha már 3 napja nem tudott menni, akkor már érezhető a feszkó, utána meg mint egy bébi :) Most csúnya lesz, h ilyet mondok rá, de én ezt a viselkedését kissé infantilisnek érzem. Tényleg az lenne szuper, ha tanulna nagyobb önkontrollt és stresszkezelést, de ismerem, ennek lehetőségét szinte kizárom. De ha van jó ötlet, hogyan, mivel vehetném rá, azt szívesen meghallgatom!
off: problema az amit valaki problemakent el meg/ erez . Az akinek ez nem problema nem erzi problemakent azzal kezdeni sokmindent nem lehet .Egy helyzetbol ki lehet lepni , humorral el lehet utni , el lehet fogadni .....es meg van vagy 20 megoldasi lehetosege .
off : en nem szoktam kepzelegni h mi van vagy nincs vagy hogy van .szamomra van egy helyzet es kesz , az h valos vagy fiktiv nem erdekel .
A leírt példában a feleség elvállalta a boxzsák szerepét és ami a legnagyobb baj,hogy a férje minden piszokságára talál magyarázatot is. Ha mások előtt a feleség csak vigyorogva reagál,az nem biztos,hogy otthon,a négy fal között is így van!
Miért a feleségnek kellene azt megtanulnia,miképp kezelje, (tűrje el?) a dühöngő,szitkozódó férjét,aki rendszeresen vérig sérti a párját,aztán "megbánja"? A férjnek ez így ok és elintézi az egészet azzal,hogy "nem gondolta komolyan"?
A dühében rendszeresen sértegető emberek "őszinte(?) megbánását, bocsánatkérését" sosem szabad elhinni.
Az előfordul egyszer-egyszer egy kapcsolatban,hogy valaki mérgében beszól,megsérti a másikat,de ha ez rendszeresen előfordul,az egyáltalán nem normális és senkinek nem kell ilyesmit eltűrnie. Aki rendszeresen tűr,nyel a másiktól,az előbb-utóbb megbetegszik.
Inkább a dühöngő,sértegető férjnek kellene szakemberhez fordulnia,ahol megtanulhatná a heves indulatait kezelni és azt,hogy senkit,de egy őszintén szeretett embert biztosan nem sértegetünk akkor sem,ha szétdurran az agya a dühtől.
A "tipikus olasz család" példája sántít,ott ugyanis mindenki mindenkivel üvöltözik.
Miért a feleségnek kellene azt megtanulnia,miképp kezelje, (tűrje el?) a dühöngő,szitkozódó férjét,aki rendszeresen vérig sérti a párját,aztán "megbánja"? A férjnek ez így ok és elintézi az egészet azzal,hogy "nem gondolta komolyan"?
A dühében rendszeresen sértegető emberek "őszinte(?) megbánását, bocsánatkérését" sosem szabad elhinni.
Az előfordul egyszer-egyszer egy kapcsolatban,hogy valaki mérgében beszól,megsérti a másikat,de ha ez rendszeresen előfordul,az egyáltalán nem normális és senkinek nem kell ilyesmit eltűrnie. Aki rendszeresen tűr,nyel a másiktól,az előbb-utóbb megbetegszik.
Inkább a dühöngő,sértegető férjnek kellene szakemberhez fordulnia,ahol megtanulhatná a heves indulatait kezelni és azt,hogy senkit,de egy őszintén szeretett embert biztosan nem sértegetünk akkor sem,ha szétdurran az agya a dühtől.
A "tipikus olasz család" példája sántít,ott ugyanis mindenki mindenkivel üvöltözik.
Na igen. Kérdéses, hogy valaki hajlandó-e eltűrni, hogy rajta legyen a feszkó levezetve. Mondjuk a leszólást nem igazán tolerálnám. Pláne, hogy még "nézőközönség" előtt sem képes moderálni magát. Az nem érv számomra, hogy hülyékkel dolgozik és ki kell eresztenie a gőzt. Elküldeném focizni, vagy valami, azt fussa ki ott magából a feszkót és ne rajtam.
Szóval, kedves TI, ha még visszanézel: azért nem lehet ebben tanácsot adni neked, mert egy olaszos temperamentumú ember azt mondja neked, hogy normális, ha a férjed ennyire kifordul magából vita hevében, egy halvérű meg azt fogja mondani, hogy hú, ez de beteg dolog. A másik meg az, hogy tételezzük fel, mindenki azt mondja, hogy ez tök normális dolog, te akkor sem vagy kisegítve, ha téged ez nagyon zavar. Mert az évek múlásával egyre jobban fog zavarni, vagy belefásulsz, de az sem jó. Én pl. elég heves temperamentumú vagyok, de soha nem mondanék bántó dolgokat, annyira mindig tudok uralkodni magamon, ugyanis én csak a magam álláspontját akarom érvényre juttatni, vagy megértetni a másik féllel (most nem feltétlenül férj, én mindenkivel vehemens vitát vagyok képes folytatni), de nem célom megbántani, mert nem vele van bajom, vagy nem a személyével, hanem csak nem értek egyet vele. Ha téged zavar, hogy nem képes kulturáltan vitatkozni, akkor gondolj arra, hogy ezt hosszútávon hogyan fogod tűrni? És a gyerek hogyan fog reagálni?
Bizony bizony mindenkinek maganak lell eldontenie mi az amit eltur es mi az amit nem tarsatol .Egy pelda : munkatarsi kozosseg elindul kirandulni . Mindenkit tarsa hoz az indulasi pontra .Egyikuk kesve erkezik sietve jon ferj kiserettel es felszallas elott belelep egy pocsolyaba .A ferj ramordu :Te imbecil ezert tisztitottam ki a cipodet ? Mindenkiben meghul a ver de a feleseg edesen mosolyog hehereszve bucsuzik nagy puszival a ferjetol . Kesobb megtudjuk a mindig udvarias vezeto beosztasu , galans ferj otthon mindig ilyen . Kerdezzuk na es a gyerekek , ezt a gyerekek is latjak ? Nem .valaszolja O . Veszekedni lemegyunk a garazsba . En tudom h a ferjemnek valahol ki kell engednie a gozt , annyi hulyevel dolgozik nap mint nap .
Én is a gyerekvállalással kapcsolatos mondatból indulnék ki. Te hiába tanulod esetleg meg tanfolyamon a konfliktus kezelését, ha ő nem változik, és arra gondol, hogy a sok vita miatt esetleg válásra kerül sor. A kicsivel nagyon nehéz ilyen szintű szélsőséggel együtt élni.
Én egy időre mindenképpen külön költöznék.
Elhárítottad, pedig térdszéli fontos dolgot írt. Nem az a kérdés, hogy normálisak-e, vagy milyen szintig normálisak a férjed reakciói. Hanem az, hogy te hogy viszonyulsz hozzá? El tudod fogadni, hogy ilyen? Képes vagy együtt élni ezzel? Hidd el, nem lesz jobb, nem fog megváltozni. Azon kell elgondolkoznod, hogy tényleg bírni fogod-e hosszútávon? Tökmindegy, hogy normális egy heves temperamentum, ha neked elviselhetetlen. Ha ő azt mondja, sajnálja és nem gondolta komolyan, akkor te ismered, neked kell tudni, hogy tényleg bánja-e, egyáltalán felfogta-e mit mondott, mi ezt innen nem fogjuk tudni megmondani....
Abszolút "olaszos" családban élek, simán képes vagyok leordítani bárkinek a fejét, nem szépen. Hidd el, nem egészséges dolog ez, még akkor sem, ha az illető hozzászokott! Általában igyekszem nem alkalmazni olyanokon, akikkel jóban vagyok, mert rombol. Persze, nem csak a leordítás, a hallgatás is lehet fájó...
off lattal -Te mar "virtigli " olaszos csaladot ? Remekul mukodnek a heves alkalmasint meggondolatlan indulatok .
minden attol fugg h ki hogy socializalodott es kinek hol van/ vannak a tureshatarai . Egy helyzetet el lehet fogadni , meg lehet valtoztatni es ki lehet lepni belole .
"valos kapcsolatok valos helyzeteire vagyok kivancsi...hogy ez a ferjemtol mennyire " normalis " kategoria ."
most komolyan ha 10 nick azt mondja normalis es 13 az h nem akkor szerinted sem? vagy ha forditott az aranyszam akkor igen ?
Mennyiben tud/na turokepessegedet a masok velemeny befolyasolni ?
Van egy ismerősöm, régóta együtt volt a barátjával, de az nem kérte meg a kezét, a csaj sürgetni kezdte a dolgot, a srác csak sóderolt továbbra is, a lány végül elhatározta magát, és szakított. Nagyon hamar találta meg az új párját, igazából röhögtünk is rajta a háta mögött, de hiába, az új pasi nagyon lelkes volt, mindent megtett a kapcsolatért (értsd: az otthoni fúrás-faragásokat is hipp-hopp elintézte a csajnak), hamarosan összeköltöztek, és készülnek az esküvőre. Fogalmam sincs, milyen a kapcsolatuk, de elégedettnek tűnnek, és egy irányba gondolkoznak, és tesznek az ügy érdekében. Mindketten. Szóval nem tudom, nálatok mi a helyzet...
Az a kérdés, hogy normális-e a viselkedése, vagy az, hogy másokkal is előfordult-e, netán hogy sokakkal előfordult?
Mert nem, nem normális, az illető nem tudja kezelni az indulatait, nincs vitakultúrája. De az is lehet, hogy csak jelentősen eltér a temperamentuma a tiédtől, és nem illetek össze ezen a téren. Ha nem tud ezen változtatni, esetleg segítséget igénybe véve, és téged is zavar továbbra is, akkor tényleg jobb, ha nem esel teherbe - eleve ez a mondat gusztustalan volt részéről szerintem.
Az is lehet, hogy ő igazából nem akar gyereket. Meg az is lehet, hogy ha a kapcsolatotok alapjai remegnek, hogy tényleg nem illetek össze, és nem csak vitatkozás terén... Nem árt mélyen elgondolkodni ezeken a dolgokon, és inkább időben levonni a következtetéseket.
Köszönöm!Én most elsősorban valós kapcsolatok, valós helyzeteire lennék kíváncsi. ill ismétlem arra, hogy ez a reakció a férjemtől mennyire "normális" kategória még, élt e át valaki hasonlót.
En remekul tudom kezeni az ilyen helyzeteket . Kapcsolatomban nem hiszem h nekem fel kellene vennem a " sertett" szerepet. Iratkozz be egy konfliktuskezelo kurzusra es megtanulod h lehet kilepni, h lehet haritani es h lehet humorral elutni h lehet atertekelni , megerteni azokat a helyzeteket ami Neked gorcsot jelentenenek .
Mindenkinek maganak kell eldontenie h mit bir mit visel el parjatol .Nyilvan h ismeri valaki a masik reakcioinak intenzitasat kevesbe gorcsol mint akinek csak "elvarasa ' az h a masik ugy mukodjon ahogy O szeretne .
Többek közt arra akarok rájönni, hogy ez a "szint" mennyire normális, vagyis mennyire fordul elő más (egyébként jól működő) kapcsolatban. Én reagálom-e túl, vagy tényleg elgondolkodtató, ha egy férj ilyeneket mond. Illetve ha valakinek hasonló a párja, hogyan tudja ezt kezelni?
Javaslom iratkozz be valami vitakepzesre . Utana vegezz el nehany konfliktuskezelo kurzust h ez eddig kimaradt volna az eletedbol . Bolcsebb leszel utana es a bolcsesseg nagy kincs ., ugyanis h mas elmondja h o is latot ilyet, nala is van hasonlo nem leszel bolcsebb csak hulyebb. Vak vezet vilagtalant kedveled ?
Na eeees mi ebben a furcsa?Kanal villa nincs csorges nelkul.Vitaban meg nem a szemellyel allunk harcba hanem az allitasaval szemben hozzuk fel ellenerveinket , ha vannak .