Nehéz érzelmek nélkül írni a témáról, de megpróbálom.

Azzal kezdeném, hogy az országhatárok nincsenek kőbe vésve. A kérdés az, hogy az elszakított országrészek polgárai szeretnék-e az újraegyesítést. /Utána következne az, hogy van-e lehetőség bármit is felvetni.

Nos, az Ausztriához tartozó Burgenland lakóinál ilyen kérdés fel sem merűl. Eszük ágában sincs a viszonylagos jólétből egy szegény országba visszatérni. Ugyanez a helyzet Szlovéniával, és Szlovákiával is, bár a szlovák életszinvonal messze alatta van a szlovénnek, de a magyaré felett van.

Nos, ami a déli utódállamokat illeti, se Szerbia, se Horvátország lakói nem rajonganának egy esetleges revizió gondolatára, de az utóbbi időben Románia fejlődése is jóval erőteljesebb a magyarokénál. Persze ezek mind elméleti fejtegetések, mert a politikusok - és az oligarchia érdeke nem a változtatás. 

Egyedül a kicsiny Kárpát-Ukrajna lakossága örülne esetleg, de ők a "vasfüggöny" mögött vannak, és bizony nagyon sok víznek kell lefolynia a Dunán, hogy vezetőik kiengedjék a hatalmat a kezükből /Gondoljunk a Krim-félsziget esetére/

Egyébként azok az államok, ahol sok nemzetiség él, bizony eléggé sérülékenyek. Jugoszlávia csak pár évtizedig bírta. Az egykori Csehszlovákia sem élt sokkal többet. A történelmi Magyarországban csak mintegy 55 % volt a magyar ajkúak aránya, sok szlovák, román, horvát, szerb és osztrák nyelven beszélő nép élt itt együtt, és bizony mindegyik önállóan szeretett /és szeretne/ élni.

Szerintem ártunk magunknak - és másoknak is - ha revizionista nézeteket hangoztatunk! Inkább arra kellene törekedni, hogy minél többet tegyünk a közjólétért...

Nem olyan régen vezetőnk hangoztatta, hogy "mintegy 600 magyar település haldoklik" Ha valami csoda folytán visszamódosítanák az egykori határokat, egyből megugrana ez a szám a háromszorosára...