Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Túllépni a sérelmeken.
Létrehozva: 2019. december 28. 13:31
Ki és hogyan tette magát túl azon a csalódáson, hogy a kedvese hosszú évek elteltével sem kérte meg a kezét?
Röviden a mi történetünk: 9 éve alkotunk egy párt, ebből majd' egy egész éve élünk együtt. (32 éves férfi, 28 éves nő) Egymás mellett nőttünk fel, váltunk azokká az emberekké, akikké szerettünk volna.
Sokáig egyáltalán nem foglalkoztatott a házasság gondolata, fölöslegesnek tartottam, csak egy papír stb. Az összeköltözésünket megelőző hónapokban, mikor már kezdett körvonalazódni, mikor készül el a lakásom, amit kettőnknek újíttattam fel, rendeztem be, azt hintette el, hogy az összeköltözést követő fél éven belül megkéri a kezem. Erre azóta sem került sor, ami finoman szólva piszkálja az önérzetem.
Úgy érzem egy csapatként dolgozunk, de nem biztos, hogy közös a cél. Én vele szeretnék családot alapítani, összeházasodni és nem félek ezt kinyilatkoztatni sem, ő viszont mismásol, maszatol. Hol utal rá, hogy majd mit csinál a gyerek, meg mire fogunk táncolni az esküvőn, hol pedig közli, hogy á, nem kell gyerek, a házasság is csak papír, minek? Legutóbb, mikor ismét vicceskedett egy olyannal, hogy honnan vesszük majd az esküvői tortát nem bírtam tovább és odaszúrtam, hogy ahhoz talán túl kellene esnie egy leánylérésen, amire meg majd én is adok egy választ. Erre elkezdett nevetni, hogy most már úgyis igent mondanék, erre mérgemben azt találtam mondani, hogy ne legyen ebben olyan biztos.
Válasz: "Akkor nem kérlek meg! Egyébként is csak valami első osztályú szex után tettem volna, de ahhoz többet kéne szexelnünk."
Na, mondom, helyben vagyunk, csodaszép.
1.: Szóval az én "hibám", hogy nem akar ténylegesen elköteleződni, mert nem teljesítem számszerű igényeit.
2.: Komolyan kellene vennem egy felnőtt férfi, életre szóló elköteleződési szándékát miután 7-10 percig dolgoztam rajta, majd elsül és mint aki jól végezte dolgát, elalszik. Az egészben a leggyönyörűbb, hogy kérte már meg így a kezem.... Nem emlékezett utána rá.
Szóval bőven van sérelem, amit el kellene engednem. Van erre valamiféle bevált recept?
Szeretném leszögezni, nem akarom elhagyni, de napok óta érzem magamon a feszültséget, a "menj anyádba" érzést, pláne, hogy most a karácsonyi összejövetelek során akarva-akaratlanul nekem (!) szegezik a kérdést, hogy és mikor lesz esküvő, Xék házasodnak, Yék gyereket vállalnak, pedig harmad ennyi ideje vannak együtt stb. És nagyon nehezemre esik mosolyogni és a kettőnk nevében válaszolni (a párom mindig ott van, de épp tele a szája vagy csak csöndben marad, hogy válaszoljak csak én), hogy nem tudok róla, hogy kilátásban lenne.
Nálunk a sorrendet már eldöntötte a sors. Én még maradtam. Egy új kapcsolatra szerintem már késö. Ebben az életkorban - felesleges egy férfinek önmagát, vagy a másikat áltatni, egy öszinte udvarlás ílyen, vagy hasonló;
- Lenne egy ötletem, - legyen az özvegyem.
"Papíros" életem párja nálam az opció. Remélem még nagyon sokáig kapom tőle a csókokat, szerető puszikat. Rettegek, hogy ő hagy itt előbb. Néha viccesen mondjuk egymásnak: jól kiszúrok veled, ėn hagylak itt előbb. Valójában ez egyáltalán nem vicces, de nem tudhatjuk mi történik akár a következő percben..
"Papíros" életem párja nálam az opció. Remélem még nagyon sokáig kapom tőle a csókokat, szerető puszikat. Rettegek, hogy ő hagy itt előbb. Néha viccesen mondjuk egymásnak: jól kiszúrok veled, ėn hagylak itt előbb. Valójában ez egyáltalán nem vicces, de nem tudhatjuk mi történik akár a következő percben..
Már miért ne lehetne opció? Csupán a gyakoriság szempontjából vettem az unokákat példának, mert azokból van általában kettö - három.
Az ügyesebbjének lehet szerelme és kedvese is több, de az olyan párból, akiröl "papír" is van, a törvény itt Európában csak egyet engedélyez. Igen szerencsés lehet az, akinek a Múzsa lehel csókot a homlokára, mert az pénzt is hozhat a konyhára, ellentétben az unokákkal, aik onnan csak visznek......., mondjuk a nagyi almáspitéjét.
Párja, szerelme, kedvese... ez miért nem opció?
"Mit vársz, ki puszilgassa őket?"
Az unokák,....bár ök sem önzetlenül,... de az már egy másik téma...
De téged nem.
Amikor két nő itt a fórumon puszi-puszi cicamicázik, akkor békén kell őket hagyni. Érzékenyek a "kislányok".
Egyébként, olvasgatom a "fészen" az NLC cikkeit és a hozzászólókat, az egyik felmérés során kiderült hogy a fórumozók java 70 év körüli. Mit vársz, ki puszilgassa őket?
Visszaél azzal, hogy neked ennyire fontos a lánykérés, vedd észre. Kénye-kedve szerint ugráltathat téged, te pedig azért, mert kilátásba helyezett egy esetleges lánykérést, teljesíted minden óhaját.
Általában egy kapcsolat 2-3 év alatt eljut abba a fázisba, amikor már eldönthető, hogy komoly-e vagy sem. 9 év után pedig nyugodtan rá lehet kérdezni a hogyan továbbra. Elmondhatod neki, hogy nagyon szereted őt, de bizonytalan vagy a jövőtöket illetően, mert nem látod, hogy ő szeretne elköteleződni. Ha nem szeretne, akkor ezt a döntését tiszteletben tartod, de akkor te búcsút mondasz ennek a kapcsolatnak, mert már nem szeretnél éveket pazarolni rá életedből. Ennyi.
Ti itt most szeretgetitek egymást? 🤔
?????
"Úgy érzem egy csapatként dolgozunk, de nem biztos, hogy közös a cél." Ezt csak ti ketten tudjátok megbeszélni, tisztázni, hogy kinek milyen közös jövőképe van. Álmodozni, ígérgetni lehet, csak nem sok értelmét látom. Közös cél lehet az együttélés is, de ha te leánykérést, esküvőt, gyermeket képzelsz el, azt határozottan tudtára kell adni párodnak.
"Egymas mellett nottunk fel , valtunk azokka az emberekke akikke szerettunk volna .."
Akkor most mi a problema ?
Nézz mélyen magadba. Te mit tanácsolnál annak a 28 éves nőnek, aki idegeneknek panaszkodik "élete szerelmére"?
Ha a lányom lennél, azt mondanám hogy hagyd el. Ha valóban szerelmes akkor rohan utánad mert megijed hogy másnak is kellesz. Talán akkor elvesz de nem biztos. Házasságot nem lehet kierőszakolni, minél görcsösebben akarod, annál inkább ellenkezik a másik. megbántott és vérig sértett, egyedül hagyott válaszadáskor amikor az ismerősök érdeklődtek. Bármikor előfordulhat a jövőben hogy szükséged lenne rá és cserben hagy. A lányom hallgatna rám, megbizik bennem.
De te nem vagy a lányom. Édesanyáddal beszéltél már erről? A férfi édesanyjával? Ők ketten kell hogy azok legyenek, akik a legjobban ismernek benneteket, és a legjobbat akarják nektek. Gondold át azt is, hogy boldog vagy-e vele? Boldog nő nem panaszkodik. A párkapcsolatában boldog és kiegyensúlyozott nő a problémákat a párjával beszéli meg. Tehát még egyszer, te boldog vagy? Pár percig tartó kényeztetés ami már rutin, az katasztrófa egy ilyen fiatal párnál. Lehet, sőt több mint valószinű hogy ti eléldegéltek igy a langyosban még legalább 50 évig. De sajnos az is benne van hogy neked vagy neki lesz egy olyan ismerősötök, aki mindent visz. Esküvő, gyerek, boldog családi élet, változatos szex. Valami hiányzik nálatok talán. Érthető hogy nem akarod elhagyni, ez jogos. De akkor vállald hogy esetleg örökké igy maradtok mert ez neki kényelmes, vagy mert nem te vagy számára az igazi. Gyerek nélkül talán. Ilyenkor karácsony táján elég mély érzelmek törnek felszinre sokaknál.
Szerintem "engedd el a klasszikus lánykérést"! Ha a pasid olyan lenne, már rég megtette volna....De nem olyan....Döntsd el, hogy TE mit akarsz az életedtől, a pasidtól....és tegyél annak tükrében ! Nem számít, mit gondol a környezeted....., TE MIT AKARSZ ???? Valóban, a PAPÍR nem jelent semmit....nagyüzem van a válóperes bíróságon....Ismerek esküvő után 3 hónapra válót, 20 éve papír nélküli együttélőket...Az ÉLETRE , a KAPCSOLATOKRA NINCS BEVÁLT RECEPT! Magunk vagyunk az életünk kovácsa....