Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Féltékenység, jogos?
Létrehozva: 2008. augusztus 19. 12:14
Sziasztok!
Tudom ez a 100. féltékenykedős topik, ne vessetek meg ezért. Olvasgatnám is őket, de most eléggé magam alatt vagyok és nagyon kéne valami hidegfejű tanács egy külső szeméytől.
Arról van szó röviden, hogy beleszerettem egy fiúba, akiről azt hittem hogy nem fogok.
Ezért a kapcsolatunk elején (hülye fejjel) hagytam hogy jó sokat beszélgessünk volt szerelmekről, csalódásokról, stb. A párom szívfájdalmai közül kiemelkedik egy lány, akivel 3-4 hónapig voltak együtt, aztán a lány otthagyta, ez egy éve volt.
És én azt érzem, de lehet hogy csak valami perverz önkínzás ez, de attól félek, hogy ez a lány még mindig él a szívében. És ez nekem 9 hónap után, már fülig szerelmesen nagyon fáj. Anno elkövetett pár hibát is, szerintem legalábbis hiba volt. Ilyen "kedvességeket" hogy pl. mikor azt mondta nekem hogy "mondd, hogy lehet ilyen kellemes egy ölelés, ahh... " majd hozzátette hogy habár ezért a mondatáért a lány kinevette... Aztán volt, hogy bókokat amiket nekem mondott, úgy vázolt fel, hogy ezt meg azt mondta ennek a lánynak, és hogy nálam is ezt érzi.
Amiért írok, hogy tegnap rájöttem, hogy a pár hónapja falára kitett 5 "legkellemesebb emlékeim, pillanataim, stb" képek közötti egyik erdőrészlet egy randijukon készült.
Az a gond, hogy mivel bellülről emésztem magam emiatt, nem bírom ki hogy néha ne hozzam szóba és tudom hogy ez nagyon idegesíti. Annyit tud rá mondani, hogy "nem értelek, tudod hogy szeretlek". És azt hiszem tényleg nem érti, azt meg tudom hogy szeret. Légyszi, mondjátok meg hülye vagyok vagy nem. Azért ne durván. 
De komolyan, nekem ez nagyon rossz, nem szeretnék pótlék vagy nem tudom én mi lenni, vagy hogy a halálos ágyán is rá gondoljon. Köszi ha tanácsoltok valamit.
hmmmmm....
Nem fogod elhinni, de annyira ostoba vagyok, hogy még azt sem értem hogy mi ebben a szomorú
De tippelek... talán ilyen öregasszonyként már túl ideilasta dolog azon problémáznom hogy az igazit találtam-e meg, ill. hogy én az vagyok-e annak akivel közös jövőt tervezünk? Nem vagyok eléggé kiábrándult talán? Vagy ilyenkor már nem lehetséges féltékenységet érezni? Vaaaagy egy ilyen őskövület már örüljön hogy egyáltalán hal akadt a horgára?
Ha 30 fölött szerelmi téren már csak olyan topikot illik nyitni, hogy megcsaltak, megvertek, átvertek, elhagytak, vagy felcsináltak és elhagytak, akkor elnézést.
első szabály: az enyém mindig sokkal jobb!
második: ha mégsem igy lenne, akkor automatikusan az első lép életbe...
Pedig, valahol mégis csak egyről... :-))
Makacs, önfejű: miért is kellene bármire rávennem?? Miért hiszem azt, hogy az enyém sokkal jobb, mint amit ő akar? Hmm.... Felnőtt emberek, párkapcsolatban véleményt cserélnek, és nem rafkóznak. Vagy rosszul gondolom?
(tudom, van a mondás, miszerint a férfi a fej, a nő pedig a nyak, ami a fejet mozgatja)
Igazatok van, teljesen igazatok van.. ki fogom bírni, igyekszem elfogadni és nem hozzom szóba soha többé.
Egyébként elgondolkodtam és azt hiszem rájöttem hogy miért is bánt ennyire ez engem. Ő egy amolyan "jófiú" (30 fölött "jóférfinek" mondják ezt? :) tehát aki hisz az igaz értékekben, kedves, ragaszkodó, romantikus stb. amit sok lány manapság nem becsül meg, mondván nem elég férfias meg macsós. Nos én pont erre vártam, én nem arra bukom ha átvernek.
Szóval az a bizonyos lány is ilyen volt, mondhatni nem becsülte meg, élvezte a helyzetét amíg kedve volt hozzá, bolondította majd szépen otthagyta.
És ez az amitől tartottam, hogy a "jó lány" aki megbecsüli őt, az jóóó....., persze, de mégsem olyan felkavaró mint az akiért szenvedhetett és akinek egy mosolyáért kezét-lábát kellett törnie.
DE úgy döntöttem, hogy bízom benne és ahogy valaki írta, amíg nem játsza el a bizalmamat, addig nem aggódom.
Szia,
amit csinálsz,az tipikus önsorsrontás...... Nem tudom,melyik korosztályt képviseled,de a nagyon-nagyon zsengéket leszámítva mindenkinek van "előélete" párkapcsolati szempontból(is).
Igen,elég nagy kár,hogy kiveséztétek egymás nagy szerelmeit,csalódásait,akármi,meg az összehasonlítgatósdi sem túl jó.
Ne beszélj neki a csajsziról,ne kérdezgesd,ne emlegesd.Azzal csak belopod kettőtök közé,bár a legjobb az lenne,ha a saját fejedből is tudnád száműzni.Ne pótlékként tekints magadra és akkor nem leszel az.......Te is emlékszel az elmúlt szerelmeidre,ő is a sajátjaira,ez így természetes,de a jelenben együtt vagytok,szeretitek egymást,akkor meg minek elrontani?Hidd el,a falon a kép nem öleli át,nem puszilja meg,nem fogja meg a kezét,pusztán az,ami:emlék.
Szia! Szerintem nem a múlt emlékei jelentik a problémát, hanem a hasonlítgatás! Azt senki sem szereti! Nem tudom, mennyi idősek vagytok, és milyen tapasztaltak kapcsolatok terén, de előbb - utóbb rájön az ember, hogy az előbb taglalt dolgot nagy hiba elkövetni. Szerintem beszélj vele erről! Őszintén, higgadtan.
Mondjuk, azt írtad, egy éve szakítottak, és mindössze 3 - 4 hónapot voltak együtt. Az nem akkora "horderejű" kapcsolat, hogy ennyi idő alatt ne tudta volna feldolgozni
én nem is aggódom ilyen miatt. egyszerűen csak furcsállom, hogy még akkor sem akarja elmesélni, amikor kérdezem.
nem akarok én nagyon dolgot, meg hosszú, érzelgős monológokat.
csak annyit kértem,h. kb. időrendben mesélje el nekem a kapcsolatait. kivel, mikor, mennyit volt együtt. csak egy kvázi sorrendet. kivel mi volt a baj esetleg, de ez már nem is fontos. de erre mondta azt, hogy nem akarja. nem értem, hogy miért. szégyelli talán? a számot? a nőket? a kapcsolatok hosszát? nem tom...
az a baj, hogy nem egyről beszélünk.
én nem célzásokról beszélek, meg utalásokról, hanem arról, amikor valamit csak úgy érhetsz el, ha a másikat rávezeted, és nem "rátámadsz".
mondok egy példát is: ha valaki annyira makacs és önfejű, hogy adott dologban más megoldást nem ismer el, mint amit ő gondol, akkor soha nem fogsz tudni valamit még ráerőltetni sem, még ha az sokkal jobb lenne, mint amit ő akar, akkor sem. ha viszont úgy rafkózol, hogy a végén ő "találja ki" és nem véletlen az idézőjel, akkor nyerő vagy!!!
Annyira,de annyira egyetértek,hogy az már giccs:)
Egy ex azt nem bírta megemészteni bennem,hogy "ami beleragad az agyamba,az ott is marad és ki nem veri onnan férfiember",miközben én meg voltam győződve,hogy az én gondolkodásomnál rugalmasabbat aztán mikroszkóppal se....Én meg persze nem értettem,mit nem lehet ezen érteni...A csudáért ilyen bonyolult ez.Le kellene szimplifikálni magunkat:)Na.ez meg nagyképű.Abba is hagyom.
Hát, nincs általános igazság sem a te, sem a topicindító esetére. Kívülálló nem tudhatja, mi a való, hiszen nem ismeri a résztvevőket.
Nekem van olyan férfi barátom, akivel rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, de sosem kellene féltékenykedni a barátnőjének rám, mert nem tudnánk együtt élni, sosem voltunk szerelmesek, csak jó barátok, mert hasonlítunk.
És van olyan ismerősöm, aki tizenkét év után nem tudta elfelejteni az igaz szerelmét, és a barátnői folyamatosan az ex árnyékaban éltek. :(
Szóval, így is, úgy is lehet...
Egy picit most én is átmegyek "tanácsadóba":) Szerintem aki attól tart hogy a párja azért nem mesél szívesen a múltjáról mert még nem zárta le magában, ne aggódjon.
Az én előző kapcsolatom 7 és fél évig tartott és habár több éve lezártam, abszolút és teljesen, nem érzem szükségét hogy beszéljek róla.
Persze ha kérdez róla a párom elmesélem amire kíváncsi, de magamtól nem kezdek el róla sztorizgatni.
Plusz magamból kiindulva nem is szeretném valamivel megbántani, nem szeretném ha rágódnia kéne valamin mint ahogy én teszem. De ettől függetlenül, nincs semmi amit rejtegetnék a múlttal kapcsolatban, csak megtartom magamnak.
Ja.... Aztán két "rafkós" ember jól elszórakoztatja egymást a kötelező (bővülő-szűkülő) körökkel......
Felhívnám becses figyelmedet a Férfi szabályok 1-es pontjára (bár, mindegyik egyes...de minden viccnek van valami alapja)
1. Azt kérd, amit akarsz! Tisztázzuk: A finom utalások nem működnek! A nyomatékosított utalások nem működnek! Az egyértelmű utalások nem működnek! Csak mondjad!
hát mi több, mint 2 éve vagyunk együtt és szinte semmit nem tudunk a másik múltjáról. egyszer, talán félidőben, megkérdeztem, hogy mi ezt miért nem beszéljük meg és erre azt mondta, hogy mert nem igazán akar ezekről beszélni, mert az a múlt és semmit nem befolyásol. azátn kérdeztem, hogy és ő miért nem kérdez semmit én rólam sosem. arra meg azt mondta, hogy mert nagyon bántaná őt, ha a volt pasijaimról beszélnék neki. tudja, hogy múlt, de féltékeny lenne. igy hát ennyiben maradtunk! azóta 1-1 elejtett félmondatból kapok vmi infót, de többet nem. nem tudom hányan voltak, hogy voltak, csak azt, hogy volt olyan, hogy több is egyszerre, meg ilyesmi... :) mondjuk ilyen nálam is volt. :)
lehet azért nem akarja elmondani, mert ne ez alapján itéljem meg?
bár ez 2 év együtt lét és 1,5 együtt lakás után elég bután hangzik, nem?! :) most meg már úgyis mindegy mi volt annó. hűségesek vagyunk egymáshoz. ;)
:-))
Azt nem tudom, hogy tévedsz-e:-)
Szerintem nem a lelkiző-analzáló gondolkodás móddal van bibi, inkább azt mondom, hogy a nők sokszor esnek a nyuszika hibájába (kellett volna a róka talicskája, elindult hozzá, hogy elkérje, de az úton végig azt mondta magának, hogy "á, úgyse fogja ideadni", és mikor a róka ajtót nyitott neki, már csak ennyit mondott: "Tudod mit róka? Menj a fenébe a talicskáddal együtt!")
Mondjuk, így valahogy:
1. legyártanak egy kérdést, megválaszolják magukban a partner helyett, vitatkoznak vele (még össze is vesznek) aztán borul a bili, mi meg nézünk csak, hogy akkor most miii vaaan?
2. Őszinteség: mindenki állítja magáról, hogy neki milyen fontos... És nagyon sokszor már a kérdés föltevése sem az.... Sokszor egyszerűbb volna elmondani mit szeretnének, mint hüle kérdések feltevése után, netalán célzásokkal úgymond "rávezetni" a partnert....
lehet, hogy én is feleslegesen hisztizek?
de utálom a csajt
ha ez segít neked olvasd el az én problémámat. A párommal nagyon jól kijöttünk tavaly augusztus 15-én kapott tőlem egy pár babacipőt és egy tucat terhestesztet. Nem becsuszott babáról van szó. Aztán közölte a volt csajával aki persze nagyon kiakadt. Jöttek az sms-ek, gyere vissza hozzám kezdjük ujból stb. Párom megingott egy nap, de nap végére letisztázta magába, hogy az a kapcsolat nem véletlenül nem működött sírva kért bocsánatot. Ez nem is lenne baj. Áprilisban megszületett Lilian Jázminunk. Persze a csaj is kapott az eseményről sms-t a páromtól amiről én a mai napig nem tudtam. Nálunk most borult ki a bili egyébként mert lekértem a férjem számlarészletezőjét és hát kiderült titokban még mindig telefonálgatnak egymásnak. Szóval én nagyon utálom ezt a csajt a tavalyi keverés miatt és nem értem a férjemet miért kellett titokban folyton tartaniuk a kapcsolatot. Aztán a párom azt is bevallotta kapott a lánytól nemrég olyan smst amiben kéri, hogy találkozzanak és nosztalgiázzanak
teljesen kibuktam
azóta már minden rendben
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a gondolatait, sokan nagyon klasszakat írtatok, komolyan. És úgy érzem jót is tett nekem.
Valahogy úgy vagyok vele, hogy belül pontosan tudom hogy hogyan kéne kezelnem a dolgokat, csak eddig nem sikerült magamra hallgatni :) a bölcs belső hangot elnyomja a zöld szemű szörny :)
Igaz lehet, hogy valamilyen szinten birtokolni szeretném, pedig nem lehet és nem szabad ennyire belemászni valakinek a magánszférájára.
Az a nyavalyás kép meg azért is zavart, mert emelett közös jövőt tervez kettőnknek abban a lakásban és szeretné hogy otthon érezzem nála magamat.
Nem estek rosszul a "ledorongoló" hozzászólások, mert hála az égnek azért azt tudom, hogy tutira nem vagyok pótlék, ezt csak a legsötétebb pillanataimban érzem így, mikor jól behergelem magamat. Ezt kéne tudnom valahogy abbahagyni, mert már jó nagy sebet csináltam magamnak
Valaki írta, hogy nem jó hogy folyton emlegeti.. Igazából mióta egyszer mondtam neki, hogy úgy érzem épp elég az az információ mennyiség amit eddig kaptam, akkor észbe kapott.
Azóta csak egy-egy mondat jön elő, azt is én provokálom ki és jól meg is bánom. Mert ugye az én önző vágyam az lenne, hogy azt mondja, hogy jobban szeret mint eddig bárkit, de ilyenre nem szabad vágynom.
Jogos,amit írsz!
Én úgy vettem észre,hogy mi nők kergetjük kétségbeesésbe a férfiakat a lelkizős-analizálós-kombinálós gondolkodásmódunkkal.
Tévedek szerinted?
khmm... sztem nem csak a férfiak utálják az analizálást, max kevesebbet csináljuk (szerintem)
ötletbörze: a topik indítón kívül mindenkinek az... Ráadásul, ahányan vagyunk, annyi félék (ami nem baj, sőt!) viszont ismeretlenül (háttérinformáció nélkül) beszélgetünk, írunk, így nem ismerhetjük másik múltját, jelenét, motivációját, hangsúlyát, mimikáját... Ennek megfelelően kell kezelni, mind a kérdésfeltevést, mind a válaszadást. Szerintem
Javítom magam:annyira azért nem fiatal lány,a bemje szerint 33 éves.Bocsi,tévedtem.
Még csak nem is céloztam arra,hogy ne férne el mindenféle vélemény,a tied is meg enyim is.Igazad van abban,hogy csak az érintett tudná megmondani,hogy miért él benne élénken az a másik.Már ha meg tudná és akarná fogalmazni.A férfiak meg köztudottan utálják,ha analizálják őket...
Ami viszont szemet szúrt:NANÁ,hogy láttam valós problémát felvetőt.Itt van mindjárt a topikindító.NEKI ez a világ legvalósabb problémája,neked csak brainstorming.Pont úgy is artikulálja.
Sziasztok!
Milyen érdekes az élet...
Nekem meg pont az okoz bizonytalanságot az elmúlt hetekben, hogy párom nem akarja/nem tudja megosztani velem a régi élményeit/emlékeit/érzéseit. Sajnos emiatt én azt éreztem, hogy nem akar magához közel engedni, vagy még nem dolgozta fel ezeket a hatásokat. Egyik eset sem a legjobb...
Utána, miután célozgattam erre, hogy nekem nem jó így, leültünk, és mesélt pár történetet. Nem kellett sokat mesélnie, hogy érezzem, lezárta ezeket, de benne vannak.
És ennek ellenére, mellettem kel fel nap, mint nap... 
(Azt hozzáteszem, hogy ő pedig folyton megjegyzéseket tesz az "elődjeire"...
)
Tanácsot nem nagyon tudok adni, de az, ahogy beszél róla talán elárulja neked, hogy mit is érzett/érez. Az összehasonlítás viszont nem szép... ezt lehetőleg beszéljétek meg.
Ne aggódj, én is szeretem még mindig az előző pasit, de nem tudnék Vele élni... ezért léptem. De ettől Ő csodálatos ember maradt.
Bízzál benne, szerintem nagyon kevesen vannak, akik beérnék kevesebbel, mint amit addig már megtapasztaltak.
Minden jót!
kerdezted, megprobalom nem durvan.
Igen, hülye vagy - de kedvesen vagy hülye. Meg. De most kell atgondolni, jo-e, ertelmes-e, szükseges-e ez. Kesöbb mar kesö.
Nem baj az, hogy lelkeben tartja a jo emlekeit. Elötted is volt elete, ne törölje ki ennek kellemes-kellemetlen emlekeit! Teljesen rendbenlevö, hogy ott van az a foto (raadasul CSAK egy erdö!!!).NEm a lanyt örizgeti, hanem a kellemes hangulatot. S ezt jo teszi.
Ne akard bekebelezni, agyd, hogy szocialis kapcsolatokal rendelkezö, normalis, egeszseges leny legyen. Ettöl meg Teged szeret.
(ha meg elveszed az ENjet, villamgyorsan elmenekül.)
Szoval: csak hadd legyen ott az a kep. az Ö legkedvesebb emlekei, nem a TIEIDEK.
Mit is? :-)) /elég rossz magyarázó vagyok:-(
Szal... ugye van olyan, hogy az idő megszépít? Olyankor különösen, amikor (3-4 hónap alatt) még igazán rossz (nehéz) dolgok nem is történtek, történhettek
Ilyenkor mi marad?
Egy illat, mozdulat, kirándulóhely, frizura, bármi, ami isokkal nkább benyomás már, mint emlék…
Ha túl jól érzem magamat ezen benyomások révén, akkor rájöhetek, hogy ami „most” van, az nem az igazi, és elkezdem keresni azt, ami által megtalálom azt az érzést (ideát).
Szerintem az esetek 99,9%-ban nem is „az a bizonyos személy” lesz ,aki kiváltotta (megtartotta?) az eszménykép alapját, mert villámgyorsan kiderül az „álság”, önbecsapás. Sok-sok idő után akár rá is jöhettek, hogy ideák nem léteznek, de akkor már pár hajó elúszott..