Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A szülői felelősség
Létrehozva: 2011. szeptember 20. 16:11
Kedves fórumozók!
Sajnos a gyermekvédelemmel és addiktológiával foglalkozó szakemberek között közhelynek számít, hogy az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb a gyerekek aránya az alkoholproblémákkal küzdők között.
Az pedig a társadalomtudósok közt elfogadott tény, hogy társadalmi szinten egyre elfogadóbbak vagyunk az alkoholfogyasztással szemben: míg korábban inkább elítélték a rendszeres italfogyasztást, ez a közvélekedés máraenyhébb, elfogadóbb lett.
A kérdés, hogy vajon nekünk, a szülőknek mi a felelősségünk abban, hogy egyre több fiatalnak vannak alkoholproblémái? Tudunk-e tenni valamit e tendenciák ellen?
Ti, kedves fórumozó szülők, ti hogyan próbáljátok megóvni a gyerekeiteket a sok káros külső hatás ellen, ami a kortársi csoportok, a média, a többi felnőtt felőlárad?
vasszigottalvasszigorralVan a két véglet. Az egyik az, aki hagyja a gyerekét nőni, mint dudvát az árokparton, nincs tiltás, nincs fegyelmezés, nincs tendszerhez szoktatás. Mert akkor a gyerek állítólag meghasonlik és hazug lesz. Szerintem ma ez a legjellemzőbb szülői viselkedés, pláne kicsi korban, amikor e gyereknek az alapokat kellene elsajátítani, megszokni. Aztán ha ennek a gyereknek megnyílik az éntudata, a szülő csal pislog, hogy miért nem tudja a korlátokat.
Aztán ott a máésik véglet, amikor vasszigottal próbálja gardírozni a gyereket. És ez megint csak visszaüt, hiszen az ilyen veszett fegyelmezésből előbb-utóbb ki akar törni a lélek. Általában meg is teszi.
Nem egyszerű megtalálni az arany középutat.
Szerintem mindenkiben felhorgadt már a kérdés, vajon jó szülő vagyok?
Úgyhogy kedves NLC-s anyukák, bár mindenki legalább így gondolkodna erről... :)
Egyetértek az előttem szólókkal, de még hozzátenném, hogy fontos, hogy szerető legyen a családi légkör (még akkor is, ha nem tökéletes).
Nálunk a szüleim sokat dolgoztak, kevés idejük volt ránk, de pl. engem a cigi, pia, drogok soha nem vonzottak (esetleg egész fiatalon, kipróbálás szintjén, de akkor még nem voltak drogok), és semmi plussz érzést nem adtak. Én attól éreztem jól magam, ha valóban szerettek, elismertek (mert otthon azért szerettek, ha sok feszültség, veszekedés is volt), minden más olyan üres volt.
Se az anyagiak, se a felszínes kapcsolat, se a bódulat nem adta meg azt az érzést, azt a biztonságot, amit mindig is kerestem, és amit a komoly kapcsolatok, igazi barátságok adtak.
Szerintem erre mindenki vágyik, és ha nincs, a hiányát pótolják, és akit nem szerettek igazán, az nem tudja, mire vágyik, és pótszerekhez nyúl.
és rengeteg szülő mást mond és mást cselekszik. jóesetben van nagycsalád, és választ más mintát a fiatal. rosszesetben kallódás...
kevés szülő mondja azt, hogy de én követelek, stb. mindenki azt mondja, tiszteletben tartom a gyerekem, van felelősség, stb... közben meg a tettek totál mást mutatnak... és végül jön az értetlenkedés... de sosincs bevalva, hogy végig mást mondtam, sé mást tettem. hja, hogy a legtöbb gyerek nem a duma után megy a szülőknél, hanem a tetteit figyeli...
nagyon nagy a szülői felelősség.
az kifejezetten szomorú, hogy sokan gyereket még vállanak, de aztán lehetőségük nevelni már nincs sok, mert a napi túlélés elveszi az összes energiát... az élet hoz lehetetlen helyzeteket sajnos sokaknál. ilyenkor mégis belép a suli, nagycsalád szerepe is. ha van persze.
Hát, van, aki meg azt hiszi, hogy a gyereke a tulajdona, és engedelmeskednie kell, mert a szülő azt mondja.
Ez megy is, amíg akkora, hogy anyu odébbteszi. Aztán marad a lekenyerezés vagy a verés pénztárcától és vérmérséklettől függően.
kamaszkorára már tesz a szülőre, és azt csinálja, amit a többi, hogy legalább valahol észrevegyék, hogy ő valaki.
Mivel szülői minta vagy nincs, vagy nem vonzó (fentiek miatt), marad a kortárs csoport, meg a média .
És erre nem mentség, hogy ki, mennyit dolgozik (a gyerekéért persze), az eredmény gáz.
"kedves fórumozó szülők, ti hogyan próbáljátok megóvni a gyerekeiteket a sok káros külső hatás ellen, ami a kortársi csoportok, a média, a többi felnőtt felőlárad? "
Tiszteljük, szeretjük, értékeljük őket. Ennél se többet, se kevesebbet nem tehet egy szülő.
Elsődlegesen fontos, hogy egy gyermek milyen környezetben nő föl.
A gyerek másol, azt tartja követendőnek, amit a szüleitől lát.
Tehát ha egy egészséges családi környezetben a szülők megfelelő személyes példamutatás mellett, következetességgel nevelik, a gyereket akkor a pontosan tudni fogja, hogy nem attól lesz nagyfiú/lány, ha dohányzik vagy iszik.
A gyerekek nem buták, pontosan tudják mi a helyes.
Sok-sok évi gondos szülői odafigyelés kell, mindig tudni pontosan hol és kivel van a gyerek. Ők persze ezeket a határokat gyakran feszegetik, de tudniuk kell mindez az ő védelmükre történik.
Fontosnak tartom még az iskolaválasztást is, legyen következetes az intézmény is, pontosan szablya meg a határokat. Aki megszegi, azt büntessék.
Ki. Egyszerűen tudnunk kell azt mondani, hogy OK, ezt elszúrtam (már amit, ugye). Nem pedig másvalakit, akörülményeket, a kormányt, a bankokat, anemtudommit okolni. Utána átgondolni, mi volt az alapvető hiba, hogyan fogom felismerni a következő ilyen szitut, és mit fogok másként csinálni.
Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy emberek vagyunk, nem vagyunk tökéletesek, sérülékenyek vagyunk, és a másik ember is az.
Egyénileg, családilag, magánéletben, munkában. A gyerek ezt látni/élni fogja velünk együtt (időnként együtt szívunk:)), nem hagyjuk ki az életből, mondván kicsi még. Amihez kicsi, úgyse látja át, a szintjén mindig el kell mondani, mi a szitu.
Ha (egyáltalán) büntetünk, akkor is a cselekedet-következmény-felelősség összefüggés viszonylatban, mértékkel. Így látja, hogy nem a mi kényünktől függ, hogy vele mi történik, hanem rajta is múlik.
Így, amikor alkohollal kínálják (vagy droggal, stb.), és ugye információja már lesz a mi véleményünkről/szokásainkról-hiszen ezt is éljük- beleszámítja, nem nagyon lesz csakazértis effektus, mérlegelni fog.
Magyarul nem birkát tenyésztettünk, hanem értékrenddel rendelkező embert "neveltünk", aki esetleg velünk sem ért mindenben egyet, de ezt megteheti. Ez fontos.
nem engem kérdeztél, de én pl et értem alatta: nem várható el a saját gyerekünktől a felelősségteljes viselkedés, a következményekkel való számolás, stb, ha mi magunk nem vagyunk felelősségteljesek, nem godnolkodunk sose előre, nem érdekelnek minket a tetteink következményei.
magyarul a vizet nem csak prédikálni kell, hanem inni is :)
Szuverénné kell tenni a gyereket, de ez csak úgy megy, ha mi is így élünk.
Ezt a mondatot kifejtenéd bővebben?szerintem a minta számít. ha úgy élünk, és együtt él a család, nem egymás mellett a családtagok, akkor a gyerek továbbviszi a mintákat, mert nem lesz a maga ellensége, ha látá, hogy ez jó.
szóval előttem hszel egyetértek, ezt kamaszkorban már késő... sőt kamaszkorban egy külső embernek sokkal nagyobb befolyása tud lenni, mint a szülőknek. úgyhogy okos szülő úgy alakítja, hogy lesz közeli ember, család, barát stb, akihez fordulhat a gyeek, avval mivel vélt vagy valós okok miatt hozzá nem mer. szóval ha együttélnek az emberek, működnek a baráti, családi kapcsolatok, akkor meglesz az egészséges ellenállása is a fiataloknak a családban, meg a védőpajzs is.
és igen tett-köüvetkezmény. az önállóság, a saját döntések vállalása sokszor a legeslegnagyobb védőerő a hülyeséggel szemben.
Szerintem ezen kamaszkorban gondolkodni már késő. Elejétől kezdve kellene a gyerekkel úgy élni (és direkt nem a nevelés szót használom), hogy része legyen a saját magát érintő döntésekben, korának megfelelően megtapasztalhassa az őt érintő felelősséget, tetteinek következményeit. (pl. a táskáját ne anyuka pakolja be, sőt, egy idő után ne is ellnőrizze minden nap, nem baj, ha az isiben néha letolják, vagy fekete pontot kap, EZ a felelősség és következmény)
Így (talán) kamaszkorára tudja magát tartani a kortársak, média, stb ellenében is.
Szuverénné kell tenni a gyereket, de ez csak úgy megy, ha mi is így élünk.